Benina: Mindig és soha {+ Interjú}

„Amikor rossz dolgok történnek veled, hajlamos leszel minden élethelyzetnek meglátni a pozitív oldalát. Máshogy látsz dolgokat, mert pontosan tudod, hogy mindig van rosszabb.”

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017
Oldalszám:
Fülszöveg:
Te ​talpra tudnál állni a legnagyobb szörnyűségek után?
Faith Morgan mindent elveszített.
Két hét pokol után a tanúvédelmi programba kerül. Nem térhet vissza az otthonába, többé nem láthatja a legjobb barátnőjét, elvették az álmait, hitét megváltozott a kinézete, és elvesztette még a nevét is.
Faith többé nem létezik, Honey lépett a helyére.
Vajon rábízhatja magát az ügynökre? Biztonságban lesz az új otthonában? Okos dolog-e közel engedni magához a kisváros egyik legnagyobb szívtipróját?
Bray den Holmes mindent maga mögött hagyott.
Kétszer segített nagybeteg öccsén, de végül mindkettejük talpa alól kicsúszott a talaj. Zach depresszióba süllyedt, Bray pedig bulit bulira halmozott, hogy azt érezze, él. Elmenekült a családja közeléből, és egyetlen ember van, akinek a kedvéért hajlandó hazatérni: az öccse.
Ki az a titokzatos lány, aki nemcsak a kisfiút, hanem Brayt is vonzza, mint a mágnes? Miért olyan ellenséges? Miért olyan óvatos? Honnan származnak a sebhelyei?
Faith szeretné meghúzni magát, Bray viszont szeretné megérteni őt.
Egyikük sem tud szabadulni a másik hatása alól – és talán nem is akarnak.
Csakhogy Faith vészterhes múltjával nem könnyű szembenézni.
Vajon mit bír ki a szerelmük? És mit tehetnek, ha a kisvárosban felbukkan a legnagyobb ellenség?
Egy erős lány és egy különleges fiú története. Merülj el benne!

Az írónő elindított egy példányt utazókönyvként, én pedig, mivel eddig pozitív élményeim voltak a történeteit illetően (Megsebzett szabadság és Rekviem a szivárványodért) így elsőként csaptam le a lehetőségre.

Nagyon örülök, hogy olvashattam, ugyanis Benina ezúttal sem okozott csalódást.

Hősnőnk Faith, akivel eléggé elbánt az élet, „két hét pokol” után igyekszik visszatérni önmagához, annak ellenére, hogy mindent elölről kell kezdeni: új személyazonosság, új jelen, új élet. Amikor a lakhelyéül szolgáló kisvárosban az égiek a közelébe sodorják Brayden-t, valahogy minden megváltozik. A két fiatal útjai egyre többször keresztezik egymást, és már nem biztos, hogy véletlenül.

Ám mindkettőjük szekrényében sok csontváz van, és nem biztos, hogyha minden kiderül, az nem lesz végzetes. Bár lehet, hogy a rejtőzködő ellenség hamarabb rombol le mindet, mint a saját titkaik.

Mostanában rászoktam arra, hogy nem olvasok fülszöveget, hanem rábízom magam az idézetekre, az ajánlásokra, a szerzőre. Ezzel a regénnyel is ilyesmi volt a helyzet sőt! Itt még idézetek se olvastam, csak egyszerűen lecsaptam az utazókönyvre, mert „Benina, nem lehet rossz.”

Izgatottan vártam, hogy hozzám kerüljön, és olvashassam.

Saját kép

Mikor megkaptam, azonnal kezdeni akartam, de sajnos máshogy alakultak a napjaim, és egy ideig csak egy két oldal fért bele, mert mire oda jutottam, hogy akkor olvassunk, rendszerint teljesen ki voltam merülve, fáradtan pedig nem igazán lehet hatékonyan olvasni. Az egyik péntek délután döntöttem úgy, hogy elég volt, pihenést adok magamnak.

Bármilyen meglepő, ahogy nem volt más elfoglaltságom, úgy szaladtak a kezemben a lapok, hogy mire észbe kaptam, már a könyv felét elolvastam, és nem igazán terveztem megállni, ameddig a végére nem érek.  Benina újfent bebizonyította, hogy nem ok nélkül szeretem a könyveit.

Egyszerűen beszippantott az izgalommal vegyes félelem, mintha ott lennék árnyékként Faith mellett, és mindent átélnék, amit ő. Jó volt ezt érezni, szeretem az olyan regényeket, amiknek ennyire része tudok lenni. Még akkor is, hogyha kissé paranoiásnak éreztem az ellenőrzést(könyörgöm, oké, hogy kisváros, dehogy ennyire be legyen kamerázva egy hely…).

A két főszereplőt hamar megkedveltem, talán azért, mert a váltott szemszög miatt mindkettőjük fejébe belelátunk.

Faith egy igazán erős karakter, meglátszik a személyiségén az a bizonyos két hét, amik rendesen megedzették. Ugyanakkor elgyengülni is elgyengült, és szerettem nagyon, hogy ennyire emberi volt, még annak ellenére is, hogy embertelen dolgok történtek vele. Azon mondjuk csodálkoztam, hogy az emlékbetörések ellenére, nem járt rendszeresen pszichológushoz.

Bray-t az első mondatok, az első oldalak után rettentően megkedveltem. Volt egy olyan stílusa és kisugárzása, ami se perc alatt megfogja az olvasót. Az, hogy mennyire képes védelmezni azokat, akik fontosak számára, mennyire szoros kapcsolatot ápol az öccsével, igazán szívmelengető volt.

A mellékszereplőket is nagyon szerettem, főleg Bray öccsét, Zach-et. Egy igazi bátor harcos, akinek minden jelenetét nagyon szívesen olvastam. Imádtam azokat az a bölcs gondolatait, amiket fiatal kora ellenére meg tudott fogalmazni, el tudott mondani. Csak reménykedem abban, hogy valamikor a távoli jövőben esetleg olvashatom az ő könyvét is.

Seth-et, Piper-t, de Crayne-t is nagyon megkedveltem, bár mindannyiukat más okból. Seth csípős nyelvét, Piper különleges személyiségét, Crayne szinte atyai féltését. Valami azt súgja, hogy mindhármukban több van, mint amit egyelőre felfedett az írónő.

Összességében egy izgalmas, romantikus könyvet olvashattam, amit csak úgy átitatott a sok ki nem mondott titok. Az biztos, hogy csak akkor érdemes elkezdeni, ha az embernek van szabadideje, mert nem nagyon fogja/akarja majd letenni.

Miután befejeztem, az fordult meg a fejemben, hogy nagyon kellenek az ilyen kortárs magyar szerzők a mai irodalomba. Egy nagyon fontos gondolat fordult meg a fejemben az olvasás után: „el kell fogadnunk magunkat, úgy, ahogy vagyunk, mert a múltunk tesz azzá, akik vagyunk. Ezt pedig soha nem szabad szégyellni.”

Teljes történetnek érzem, de azért örülnék, ha valamikor olvashatnék egy folytatást Seth-tel vagy Zack-kel a főszerepben.

Bejegyzés EXTRA

- Interjú Beninával - 

Hikari: Mondj magadról három dolgot, amit szívesen megosztanál olyan olvasókkal, akik még nem ismerik a munkásságodat.

Benina: 1: Romantika mindenekelőtt; 2: Happy End a végletekig; 3: Fantázia minden mennyiségben

H.: A Könyvmolyképző kiadó többkönyves szerzője vagy. Melyik volt az első kiadott regényed? Hogy érzed, miben fejlődtél az első és a most megjelent regényed között?

B.: Első megjelent regényem a Bíborhajú sorozat első része, A Boszorka fénye volt 2010-ben. Nagyon kezdetleges volt a történetvezetésem, mindent csak zsigerből csináltam, semmi tudás nem lapult a háttérben. A könyv szerkesztője, Burján Monika lett a mentorom akkor. Nagyon sokat tanultam tőle. Tudásom legjavát az akkori munkafolyamat során alapozta meg, amiért mindig hálás leszek neki.

Rengeteg különbség van az első és az utolsó megjelentjeim között. Nyelvileg, szerkezetileg mindenképp fejlődtem, és szeretném azt gondolni, hogy ez az olvasók számára is érezhető. Már teljesen másképp állok neki egy regény megírásának, mint az elején. Sokkal komolyabban veszem, nem bízok semmit a véletlenre. Minden karakternek saját jellemfejlődést tervezek, önálló múlttal, háttérrel, tulajdonságokkal.

H.: Akik még nem olvastak tőled semmit, melyik könyvedet ajánlanád nekik ismerkedésként/kezdésként?

B.: Mindenképp az elsőt, és attól már mindig csak jobb jöhet.

H.: Hogy jött számodra a „Benina”, mint írói név?

B.: BEni, Nina és hanNA – Három gyermekem becenevének annagrammája.

H.: Van emlékezetes pillanatod, ami az írói életedhez köthető? Mit szeretsz leginkább ebben a munkában?

B.: Az olvasók visszajelzéseit, amikor személyesen tudok velük találkozni. A hétköznapi életben csodabogárnak számítok, az írásimádatom miatt. Az emberek nem értik. „Honnan jönnek ezek a dolgok?” – kérdik, én meg csak pislogok, hogy ’honnan tudhatnám’? Egyszerűen csak jönnek, és nekem időről-időre ki kell ürítenem az agyamból, ami ott felhalmozódik. Később, amikor megjelenik egy könyvem, és találkozom rajongókkal, úgy érzem, megértenek. Szeretem, amikor azt mondják: Nem tudtam letenni!

Tudom, milyen érzés, és tudom, hogy olyankor eltűnik az összes gond, teher, hétköznapi szürkeség, csak te maradsz és a könyvvilág.

H.: A Mindig és soha című könyvedet olvastam most, így arról faggatnálak kicsit bővebben. Elindítottad utazókönyvként a moly.hu oldalon, én is így jutottam hozzá. Milyen érzést volt saját példányt világgá indítani? Tervezed ezt megtenni a többi regényed egy-egy példányával is?

 
B.: Szerettem volna, ha azok is hozzájutnak a könyvhöz, akik nem tehetik meg – vagy nem szeretnék – a vásárlást, viszont nagyon szívesen olvasnák a történetet. Sajnos a postázással sérülhet a könyv és a könyvjelzőcsomag is, amit küldtem, de ez esetben nem bánom, ha saláta lesz belőle. Remélem, sok embernek szereztem ezzel örömet, és természetesen, ha igénylik, szívesen útjára indítom a többi könyvem is.

H.: Jól tudom, hogy a rajz, ami végül a borító is lett, saját? A kezdetektől a borítónak szántad, vagy csak így alakult?

 
B.: Az eredeti borítókép tökéletes lett. Nagyon szerettem rajzolni, és csodás lett volna, ha megfelelő méretben készítem. De sajnos túl kicsi lett. Újat készítettem, de abban már nem voltam ott, döcögősen ment, és az utolsó utáni pillanatban végeztem vele. A kiadó képszerkesztői csodát tettek, és egészen szép borítóképet készítettek belőle. Ezúton köszönöm nekik. J

H.: A cím rövid, mégis kifejező, pont, mint az eddigi regényeid esetében. Mennyire nehezen választasz általában címet? Ez a cím mennyi fejtörést okozott?

 
B.: Szeretek címeken és neveken merengeni, ez az egyik kedvenc részem a kezdeteknél. Könnyű volt, Mindig és Soha, mert végleteket akartam megjeleníteni. A második résznél már többet gondolkodtam, mi is legyen. Nem volt egyszerű, tekintve, hogy a fejezetcímeknek passzolnia kell majd ehhez a címhez.

H.: A könyv hátoldalán az olvasható, hogy „torokszorító” történet lett, egyetértek. Volt olyan jelenet a regény írása közben, amikor a te torkod is összeszorult?

B.: Írás közben egyetlen rész van, amikor mindig bőgök, és az az utolsó fejezet vagy Epilógus, tehát a lezárása a történetnek. A Mindig és Soha esetében Faith és Zach ágyas-pizsis beszélgetésénél is magával ragadtak az érzelmeim. Annyit már most elmondhatok, hogy a második részben – amennyiben lesz – még több könnyes rész lesz.

H.: Jelen és múlt síkon is mozog a történet, hol hosszabb, hol rövidebb visszaemlékezéseket kapunk. Mennyire volt kihívás számodra váltani a két idősíkot?

B.: Táblázatot készítettem, és arról puskáztam, amikor elakadtam. De még így is sikerült belebakiznom, amire a szerkesztőm, Róbert Katalin hívta fel a figyelmem szerkesztés közben. Imádom is érte :D

H.: Nem csak az idők, de a szemszögek is váltakoznak. Faith, vagy Bray karakterét érzed közelebb magadhoz? Miért?

 
B.: Igazából mindig, éppen akinek a szemszögében vagyok. Bizonyára van némi skizofrén hajlamom, mert a szemszögváltás könnyen megy. Faith-nél a jellemfejlődést nem akartam túl gyorsra venni. Fontosnak éreztem a fokozatosságot, nem összecsapni csak azért, hogy megkönnyítsem akár az olvasó érzelmi feszültségét. Bray-t mindenben hozzá igazítottam. Nála leginkább azt a fajta türelmet próbáltam előtérbe helyezni, amit csak egy bizonyos nő iránt érezhet életében – akibe szerelmes lesz.

H.: Viszonylag sok szereplőt ismerhettünk meg a könyvben, ám mindannyiuknak fontos szerepük volt. Ha megkérnélek, hogy a három kedvenc Mindig és soha karaktered jellemezd egy-egy szóban, kiket mondanál, és mivel jellemeznéd őket?

B.: Malcolm Crayne - árny

Josiah Morgan - acél

Bray Holmes - megtört

H.:  Miután befejeztem a könyvet, azt éreztem, hogy az egyik fontos üzenete, hogy fogadjuk el a múltunkat, hisz az tesz minket azzá, akik vagyunk. Egyetértesz ezzel?

B.: Többé-kevésbé… A múltunk tesz minket azzá, akik vagyunk, de nem szabad, hogy minden lépésünket az befolyásolja, ami régen történt velünk. Jó akkor, ha erőt merítünk belőle, hogy szembeszálljunk a jelen démonaival. Viszont nem jó, ha engedjük, hogy elfordítson egy jobb jövőtől.

H.: Mik a terveid a jövőre nézve? Folytatások írása, esetleg egy teljesen független történet? Ha dolgozol most valamin, elárulsz róla néhány információt?

 
B.: Annyi tervem van, hogy egy élet is kevés lenne a végére érni. Persze azért megpróbálkozom vele. Jelenleg a Bíborhajú 5 – Gideon végzete történeten dolgozom. Elsődleges feladattá vált, mielőbbi leadással. A Kiadó majd eldönti, melyik legyen a következő, erről inkább nem mesélnék, csak, amikor már biztosat tudok mondani.