Jennifer L. Armentrout: Feledés (Luxen 1.5)

"Belegabalyodtam egy hálóba, amelyből nincs menekvés. Egy Katyből szőtt hálóba, és lefogadtam volna, hogy nem is tud róla. Ártatlan szépség, és láttam ahhoz eleget tizonnyolc évem során, hogy tudjam, micsoda ritkaság. Óvni való."

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 383
Fülszöveg:

Amikor Katy Swartz a szomszédomba költözött, rögtön tudtam, hogy baj lesz. Nagy baj.
Bajra pedig igazán nincsen szükségem, hiszen nem vagyok idevalósi. A társaimmal a Luxról érkeztem a földre, egy tizenhárommilliárd fényévre lévő bolygóról. Ráadásul ha valamiben biztos vagyok, az az, hogy az emberekben nem lehet megbízni. Félnek tőlünk. Olyasmikre vagyunk képesek, amikről ők csak álmodnak, és pokolian gyengének tűnnek mellettünk – mert azok is.
Kat azonban olyan közel kerül hozzám, mint még senki más. Akaratlanul is vágyok rá – és szeretném felhasználni a képességeimet, hogy megóvjam. Meggyengít engem, pedig én vagyok a legerősebb luxen, és az én feladatom, hogy védjem a többieket. Ez a hétköznapi lány tehát mindannyiunk végzete lehet. Hiszen a luxeneknek van egy hatalmasabb ellensége is – az arumok – akikkel szembe kell szállnom.
Ha beleszeretek Katyba – egy emberbe – nem csupán őt sodrom veszélybe. Talán mindannyiunk pusztulását okozom… de azt nem hagyhatom.

Én személy szerint nagyon szerettem az Obszidiánt, pont úgy, ahogy rengeteg más könyvmoly a környezetemben.
Viszont minden éremnek két oldala van és mivel  is rajongok a férfi szemszögekért, úgy döntöttem ez a kötet is kap egy esélyt.
Még úgy is, hogy tudtam, sok újat nem olvasok.
Még úgy is, hogy kissé már úgy éreztem, ezt inkább a rajongók miatt írta meg Jennifer, nem azért, mert annyira akarta volna.


Szóval a történet ugyanaz, és mégis más. Új lány költözik a szomszédba, aki ízig-vérig ember. Egy felvágott nyelvű ember.
Daemon utálja a lányt, sőt az egész helyzetet. Nem akarja az egész szituációt.
De Kat nem a meghátrálásról híres. Amikor pedig a lány élete veszélybe kerül...Daemon cselekszik.
Túlságosan ismerős helyzet...de elindította a lavinát, csak reménykedni lehet, hogy túl is élik.

Na igen, aki olvasta a Luxen sorozat nyitókötetét, annak a cselekmény nem új. Amolyan régi-új módon ismerős inkább.
Nagyon gondolkodtam azon, hogy párhuzamosan olvasom a két szemszöget, de végül letettem róla, és beértem Daemon szemszögével. Bevallom, így is maradandó volt az élmény.
Az a fajta, aminek egyszerre akarsz a végére érni, ugyanakkor húzni még, hogy sokáig tartson.
Ebben a szemszögben több volt a kaland számomra, értelemszerűen jobban megismertük azt is, hogy milyen a kapcsolat a luxenek között.
Olyan volt, mint alámerülni a tengerben, és felfedezni mi rejtőzik a felszín alatt.

Egyszer azt mondta nekem az egyik ismerősöm, hogy ugyanarról a személyről különböző vélemények születnek, attól függően, hogy honnan nézzük.
Na pontosan ez a helyzet itt is.
Daemonról tudjuk, hogy ritka nagy tuskó tud lenni, ahogy azt is, hogy aki fontos számára azért bármit megtesz. Az viszont új, hogy mennyire magát hibáztatja Dawson esete miatt, ahogy az is, hogy mennyire közel áll a húgához. Nagyon szerettem ezt a gondos-bátyus énjét.
Az, hogy Ash és Andrew utálta Katet, nem újdonság.
Az, hogy Adam és Daemon közt ennyire testvéri a viszony, annál inkább. Nagyon megszerettem ezt a Tompshon ikret.

Tisztában voltunk vele, mit gondol Kat Daemonról.
Viszont, hogy fordítva mi a helyzet, nem tudhattuk. Eddig.
Megnyugodott a lelkem, mert Daemon nem a szokásos mostanában megszokott karakter. Lévén, nem akarta rögtön ágyba vinni Katet, sőt, legszívesebben átlőtte volna egy másik galaxisba.
Tudja, hogy hová jutott a tesvére egy ember miatt, ő pedig nem akarja ugyan ezt az utat járni.
De egy idő után képtelen bevallani magának, hogy érez valamit a lány iránt, mégha nem is akarta. Nos igen, nem mindig mi döntjük el, mit érzünk.
Egy valamit hiányoltam nagyon: a hálaadásnapi jelenetet. Dehát ez van, nem lehet minden tökéletes

Na jó, összegzek, mert már így is hosszabbra nyúlt, mint terveztem.
Nagyon élveztem olvasni ezt a regényt.
A cselekmény - megkockáztatom - hogy ebből a szemszögből még jobban tetszett.
Azokat a karaktereket, akiket eddig is szerettem, most még jobban. Akiket nem annyira, azok továbbra se lettek a szívem csücskei.
A külföldi kiadásba ugyan bekerült még az Ónix és az Opál cselekménye, ebbe az nem, mégis maradéktalanul elégedett vagyok.
Azok, akik szeretik a férfi szemszöget, ajánlom.
Azok pedig, akik - mint én is - akarnak egy nagy adag Daemon dózist nagyon ajánlom.

.