Leylah Attar: Papírhattyú

"A remény gyenge pillér. Nem mindig bírja el a valóság súlyát."

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 376
Fülszöveg:
A szerelem nem halhat meg soha.
Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára. A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyersességgel, intrikával és feszültséggel.
Lenyűgöző mese szenvedélyről, veszteségről, megváltásról.

Ezt a könyvet meg Ash nezte ki magának és tény, hogy már akkor beleszerettem a boritóba tudtam előbb-utóbb el is olvasom.
Beszerezte a könyvtaram igy le is csaptam ra.

Skyet elraboljak, és a lány nem tudja, hogy ki és miért.
Egy hajón ébred, fájó végtagokkal, és rideg, kimért, erőszakos fogvatartójával.
Nincs menekülőútvonal, vagy lehetőség a szökésre.
A lány viszont figyel, alkalmazkodik, és amint alkalom kínálkozik megragadja...vagy akkor már túl régóta túsz és talán fel sem ismeri.

Igazi in medias res kezdés, teljesen beleugrunk a dolgok közepébe, és nagyon sokáig csak kérdőjelek vannak bennünk.
Pont mint a hősnő, az olvasó se tudja/érti a kialakult helyzetet, mert nincs meg hozzá a szükséges háttérinformáció.
Eltelik a könyv negyede, mire megtudjuk az indokokat, hogy mi vezetett a kialakult helyzethez ès, hogy  ki is Damian.

Talán ezt szerettem leginkább a könyvben: a 4 részt, amik váltogatva voltak Skye és Damien nézőpontjai.
Olyan volt ez a regény, mint egy origamifigura. Idő kellett neki mire minden hajtás es él jó helyre került ès tökéletes lett a figura.
Az a baj, hogy sok olvasónak nincs idegrendszere ennyi türelmet, időt igénylő munkához. Nekem se volt, alig vártam, hogy megtudjunk valamit, aztán, hogy történjen valami.

Skyet jó indulattal ugyan, de nevezhetem erős hősnőnek, bár inkább a könyv első, mint második fele miatt, ez igaz. "A lány 21 napig kitartott" - irja a fülszöveg, de úgy érzem ez nem fedi a valóságot. Ez a fiatal nő évekig kitartott, évekig maradt erős, állt fel újra és újra.
Damian tipikusan sötét aurával rendelkező rosszfiú, akitől az ember egyszerűen tartja meg a három lépés távolságot. Aztán megtudunk róla egyet s mást és szép lassan úgy érzi az olvasó (feltéve, ha nő), hog- inkabb közeledne, mint távolodna a férfitól. Meg akkor is ha ez klisés, egyértelmű, és elvárható hisz' a romantikus szál erősen megjelenik benne.

Rafael karakteret jobban szerettem, mint magat a főhőst. Igaz, hogy felnőttkent kevesebb jelenete volt, de amikor megjelent, annak jelentősége volt, nem szerepelt feleslegesen.
MaMaLu karakterét is hamar a szivembe zártam. Ott volt a szemem előtt ahogy estenként altatódalt dúdolt és anyja helyett anyja volt hősnőnknek.
Walterrel es Victorral nem tudtam dűlőre jutni, oké mindenkinek megvoltak a maga indokai, de ennek a két férfinak nem tudtam elfogadni.
Nem kellett volna, hogy igy alakuljon a helyzet.

Ez a történet rettentő jól indul, de kliséhegyek lesznek benne a végére. Még se mondom rá azt, hogy rossz volt, mert az nem lenne igaz.
Nem volt rossz, csupán egy +18 besorolással a borítón többrt vártam.
Ha valaki szereti a maffiát, a szenvedélyt, és a csontvázakat amik kiesnek a szekrényből, kezdjen bele bátran.