Könyvtáros kedd #9

Sziasztok!
Mindig örömködöm és dicsérem a könyvtáramat, hiszen hiába „csak” megyeszékhelyen lakom, olyan sokszínű és újszerű a választék, hogy itt még szívesebben is töltöm az időmet, mint a könyvesboltban.
Gondoltátok volna?
Molyon már régóta használom a Könyvtárba járunk zónát, de gondolkodtam rajta, hogy rendszeres blogbejegyzést is kéne csinálni belőle…

Nos Anna, a Lap lap után bloggere gyorsabb volt, és létrehozta, én pedig becsatlakoztam hozzá.
Annyi különbség lesz kettőnk bejegyzése között, hogy én beszámolok itt azokról is a regényekről is, amiket kölcsön kaptam valaki magánkönyvtárából.
Szóval a mai naptól közös rovat indul: a Könyvtáros Kedd.


Azt hiszem, most kicsit (na jó, nagyon) elszaladt velem a ló, már ami a kölcsönzött könyvek mennyiségét illeti. Oké, hogy nyár van, és van időm olvasni, de még kölcsönkönyv és el nem olvasott saját könyvem is van egy rakat.
Az már csak a bónusz, hogy egy, maximum két könyvet akartam kivenni, ahhoz képest kész pakkom lett.

William Shakespeare: A vihar 

Régóta terveztem már, hogy újra olvasok valamit Shakespeare-től, mert ugyan kedvelem a drámáit, de tavaly és idén is kimaradt, hogy a kezembe kerüljenek. A viharra egyébként is sok utalás van a Zetsuen no tempest című animében, szóval kíváncsi vagyok rá, tetszeni fog-e.

Tisza Kata: Akik nem sírnak rendesen

Virágnál láttam ezt a könyvet nem olyan régen, és megfogott a címe meg a borító egyszerűsége. Elvileg a kívánságlistámon volt, aztán amikor láttam, hogy megvan a könyvtárnak, lekerült, és inkább kivettem. Majd meglátom, milyen.

Nicolas Barreau: A világ végén megtalálsz

Hiányzott már Párizs, és a hamisítatlan francia feeling, ami a szerző könyveiben jelen van. A nő mosolyát igazán kedveltem, remélem ezt is szeretni fogom. Bár tény, hogy erről nem mondanak olyan jókat, de esély attól még jár neki. 

Frank Márton: A világ peremén

Ettől a könyvtől kicsit tartok, bevallom. Ugyan két nagyon kedves blogger barátnőm is jó véleménnyel van a regényről, van bennem egy kis félsz, hogy le fog-e kötni valami, ami ennyire ifjúsági?! Tudom, ha nem jön be, félbehagyom, de azért mégis… a borítója gyönyörű, szóval hátha a történet is megfog majd.

Szélesi Sándor: Kincsem

Volt belőle tematikus hét a Vörös Pöttyös Könyvek face csoportban, azóta olvasnám. Csak az AP regényekhez nekem eléggé hangulat kell, ami eddig hiányzott. Na, majd most! Olvasatlanul tuti nem viszem vissza, legutóbb is kilométeres volt rá a várólista

S. Jae-Jones: Alvilági dal

Totál céltalanul bóklásztam a gyerek- és ifjúsági részlegen, hátha ott is találok valami jó olvasnivalót, amikor ez szúrt szemet az egyik polc tetején. A borítója annyira megragadt, hogy tudtam, hogy valahol már láttam (itthon lecsekkoltam, és kiderült, hogy Ashley tette kívánságlistára), szóval úgy döntöttem, jön velem. Véleményeket és fülszöveget is csak később olvastam, nem tűnik rossznak.

Laura Barnett: Variációk egy párra

Tipikusan a „meglátni és dönteni” esete. A NIOK facebook csoportjában láttam, hogy Szabados Ági (?) olvasta, de arra már nem emlékszem milyen véleménnyel volt róla. Mindenesetre a címe tetszik, és a fülszövege is érdekes, szövevényes történetet sejtett, remélem nem lesz csalódás a vége.

Ti mit vettetek ki legutóbb a könyvtárból? Olvastátok valamelyiket a kölcsönzéseim közül?
*Hikari