Justina Chen Headley: Iránytű önmagamhoz

"A tökéletlenségeinkkel együtt vagyunk érdekesek, emlékezetesek, és igenis gyönyörűek."

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 398
Fülszöveg:
Magas, szőke, és tökéletes az alakja. De aki jobban szemügyre veszi az arcát, az már csak arra figyel, hogy valami nincs rendben vele. Terra titokban azt tervezi, hogy elköltözik a nyomasztó, észak-nyugati kisvárosból a keleti partra, és ott tanul tovább, de zsarnoki apja ezt nem támogatja. Ám egy váratlan ütközés az útjába sodorja Jacobot, a jóképű, de furcsa goth fiút, akinek hatására megváltoznak magáról és az életről alkotott elképzelései. A gondosan eltervezett jövő képének megszűnése után, vajon megtalálja-e Terra a saját útját?A díjnyertes írónő, Justina Chen Headley fordulatos, művészien megírt és tanulságos regényt alkotott egy széthulló családról, szerelemről, utazásról, és arról, mi is a szépség valójában.

Nem hiszek a véletlenekben, így azt se gondolom véletlennek, hogy öt évvel ezelőtt pont ma olvastam fejeztem be először.

Terra tűzfolttal az arcán született. A bőrhibája miatti szégyenkezés olyan mélyen gyökerezik benne, ami miatt smink nélkül ki se rakja az utcára. Ennek feloldásában pedig nem segít számára a családi légkör sem.
Ám amikor egy véletlen balesetnek köszönhetően összeütközik Jacob-bal, minden megváltozik. A fiú megmutatja számára, hogy a határvonalak igenis változhatnak, hogy nem muszáj mindig ugyanannak a szélességi és hosszúsági kör koordinátáinak hinni, hanem merni kell változtatni, járatlan útra lépni.
Elég vajon egy magabiztos srác, hogy Terra átértelmezze és átértékelje a saját szépségtérképet?
Meg lehet találni úgy a célt, hogy nem tudjuk biztosan a koordinátáinkat?

Amikor először olvastam, akkor a blog ötlete egy nem volt több kósza gondolatnál, ami valahol az éterben lebeg, arra várva, hogy eszembe jusson.
Pont emiatt döntöttem úgy, hogy ideje újra kézbe vennem, és fellapoznom.

Most itt meg is állok egy pillanatra a gépelésbe és kérdezek valamit: volt már olyan, hogy belenéztél a tükörbe, és szégyellted azt az arcot, ami visszanézett rád? Elég ha magadnak válaszolsz, és nem osztod meg velem, egyébként is sejtem a feleleted.
Hisz’ ha csupán magamból indulok ki: valóban nem minden esetben szeretjük a tükörképünket. Ehhez pedig elég egy állon lévő pattanás, egy nagy orr, vagy egy akármilyen apró heg is.
Megtörik a szépséget, nem lesz többé „makulátlanul tökéletes” az arc.
Szóval jönnek a korrektorok, alapozók, esetleg műtéti beavatkozások is. A legtöbben bármit megtennénk azért, hogy azt, ami nem tökéletes rajtunk, mindegy hogy hogyan, de korrigáljuk.
Ismerős az érzés?
Kérdem én, miért cselekszünk így?

Amikor megfogalmazódtak bennem ezek a gondolatok, jöttem rá arra, hogy a könyv  egyszerűen nem is szólhatna aktuális témáról. Bekapcsoljuk a TV-t, elolvasunk az újságot, és mindenhol ez jön szembe velünk: ne legyünk túlsúlyosak, legyünk inkább pálcika vékonyak (lehetőleg azért kerek fenékkel és mellekkel)! Ne legyenek bőrhibáink, használjuk ezt vagy azt a kozmetikumot, minden bőrhiba a múlté! Tüntessük el a hegeket a legújabb kezelésekkel!

Az (önelfogadás), mint téma mellett megjelenik az utazás, méghozzá Kínába. Ezeket a részeket rettentően szerettem, annyira szemléletesen és valósághűen van ábrázolva, hogy olyan érzést keltett bennem, mintha én magam is ott lettem volna a Császári Palota udvarában, vagy épp geoládát kerestem volna a Nagy Falon. Ha már említettem a ládákat: valóban léteznek, ahogy található egy weboldal is az interneten, rajta több, mint 4000 magyar geoláda koordinátáival. A regény miatt rettentően megtetszett ez a játék, szóval gyanítom, majd ha úgy alakul a helyzet, én is nekiállok a keresgélésnek.

Terra egyébként női főszereplőhöz képest rettentő erős és meglepően kedvelhető szereplő volt. Hozott ugyan olyan döntéseket, amik miatt fogtam a fejem, vagy legalább is nem értettem egyet vele, de összeségében nem volt vele problémám. Tetszett, hogy egy noszogatás után mert új dolgokat kipróbálni, új élményeket szerezni, és bizony a könyv végére igazán sokat fejlődött a jelleme.
Mondjuk ebben a jellemfejlődésben sok szerepe volt Jacobnak. Nem hittem volna, hogy én valaha egy kínai szereplőt fogok kedvelni, de itt bizony ez a helyzet állt fent. Kicsit furcsálltam ugyan, hogy hamarabb tartotta magát amerikainak, mint kínainak (bár talán érthető, hisz nem Kínában/kínai szülők gyerekeként nőtt fel), de nagyon rokonszenves volt a félmosolya, és a folyamatos igénye az ismeretlen felfedezésére. Az előítélet teljes hiányáról nem is beszélve. Több Jacob kellene a való világba is.

A felnőttek közül Norah törtető karaktere, valamint Terra anyukája elnyerte a tetszésem, ellenben az apukával, akit szívesen fojtottam volna meg egy kanál vízben. Hogy én mennyire utálom az ilyen uralkodó, zsarnokoskodó, saját szemétdombján kiskirályt játszó karaktereket, el se tudom mondani.

Egy igazán aktuális, és szemléletformáló könyvet olvashattam, ami pont jókor került a kezembe. Azt hiszem, ezután már máshogy nézek a saját tükörképemre, vagy azokra az emberekre, akiknek nincs valami miatt "tökéletes szépségük." Nem szeretnék többé egy lenni az ítélkezők közül.
Az biztos, hogy fontos gondolatokat tartalmaz, így jó szívvel ajánlom bárkinek, aki egy izgalmas lélek- és térbeli utazásra vágyik úgy, hogy közben a kényelmes fotelben olvas.
Most pedig megyek, és megkeresem a saját Valódi Északomat. Vagy talán mondhatnám úgy is, hogy megkeresem azt, ki is vagyok én magam a látható külsőségek mögött.

*Hikari