Sarina Bowen – Elle Kennedy: Ez a srác (HIM 1.)

„Nézzünk egyenesen szembe a problémákkal ahelyett, hogy bezárkóznánk a másik előtt.”

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 352
Fülszöveg:
Ők ​ketten nem egy csapatban játszanak. Vagy mégis?
Jamie Canning sosem jött rá, miért veszítette el a legjobb barátját. Négy évvel ezelőtt a tetovált, nagyszájú, szabályszegő szobatársa minden
magyarázat nélkül kizárta őt az életéből. Végülis mi rossz van abban, ha tizennyolc éves korukban a nyári hokitábor utolsó éjszakáján furán alakultak köztük a dolgok? Csak egy kis részeg hülyülés volt. Senki sem halt meg.
Ryan Wesley már nagyon megbánta, hogy annak idején belerángatta a nagyon is heteró barátját egy fogadásba, ami próbára tette a barátságukat. Most, hogy a z egyetemi csapataik egymás ellen játszanak a nemzeti bajnokságon, végre lesz alkalma bocsánatot kérni. De elég egy pillantást vetnie a srácra, akiért időtlen idők óta odavan, és a fájdalom erősebb, mint valaha.
Jamie régóta vár válaszokra, de ehelyett egy újabb kérdést kell megfejtenie: vajon egy együtt töltött éjszaka tönkretehet egy barátságot? És ha nem, mi a helyzet hat, együtt töltött héttel? Amikor Wesley megjelenik a táborban, hogy egy újabb forró nyáron át együtt edzősködjenek, Jamie-nek sok mindenre rá kell jönnie a régi barátjával kapcsolatban… és magával kapcsolatban is.

Ez a könyv egyike volt a karácsonyra kapott olvasmányaimnak. Nem ezzel terveztem kezdeni az évem, de aztán mégis ez került a kezembe éjfél után pár perccel. Ha 2019 további könyve is ilyen együltőhelyemben-elolvasós lesz, akkor egy nagyon jó évnek nézek elébe.

Történetünk középpontjában két jogkorong játékos Jamie és Ryan áll. Kissrác koruk óta ismerik egymást, ám egy fogadás miatt évekre megszakad a barátságuk.
Nem is találkoznak vagy beszélnek egymással, amíg a véletlennek hála újra el nem mennek mindketten edzősködni abba a táborba, ahol gyerekkoruk nyarait töltötték, mire mit ad az ég, ismét szobatársak lesznek.
Le lehet bontani négy év hallgatás vastag falát, vissza lehet hozni egy több éves barátságot? Még akkor is, ha az egyikük többre vágyik, a másik pedig nem tudja, mit is akar?

Igazából mikor megjelent, tartottam tőle, főleg amikor nem egy, nem két értékelésben olvastam, hogy nem csupán megemlítve van benne a szexualitás. Én meg fogtam a fejemet, hogy basszus, mit vállaltam be? Persze, odaadhattam volna Ashley-nek olvashatatlanul (ha már megígértem neki, hogy igen, megkapja), de valami mégis volt abban a könyvben, amire azt mondtam, hogy kap egy esélyt.
Már csak azért is, mert azért az évek alatt megfordultak a kezemben  erotikus könyvek,  és ez se az első LMBTQ regényem volt, szóval azért minden bátortalanságom ellenére nagyon érdekelt, mit hoz ki ebből a témából a szerzőpáros.

Elle Kennedy-t hozzám hasonlóan ismerhetik az olvasók az Off-Campus tetralógia kapcsán,  Sarina Bowen más könyve viszont nem jelent meg itthon (még) magyar nyelven, de akik angolul olvastak tőle, ők általában szerették. Egyébként a szerzőpárosnak van még három közösen megírt könyve, és mind egész magas százalékon van molyon,  szóval jól tették, hogy ők ketten összeálltak.

Egyre többen nyúlnak írás alapjaként az LMBTQ műfajhoz, viszont még mindig úgy látom, hogy az emberek ódzkodnak attól, hogy olvassanak róla. (A mindennapi életben való felvállalás és elfogadás pedig pláne ritkaságszámba megy, véleményem szerint)
Épp emiatt volt érdekes olvasni ezt a könyvet, hiszen Wes kezdetektől vállalta a szexuális beállítottságát, ahogy ő mondta, nem tagadta le, de nem is verte nagydobra. Mégis az ő helyzete, és karaktere is sok kérdést felvet a könyv során.
Ha van valakinek – a mai állás szerint – a normálistól eltérő szexuális beállítottsága, az vajon hogy hat a karrierjére? Azzal, hogy felvállalja önmagát, elveszíti az esélyét a profik között? Meddig, egyáltalán érdemes-e hazudni, a siker érdekében?
Aztán ott van Jamie, és bevallom, én őt éreztem a komplexebb karakternek. Őt teljesen más kérdések foglalkoztatták, mint a barátját, és máshogy is dolgozta fel azokat.  Rossz az, ha az ember rájön, hogy sokkal inkább biszexuális, mint hetero? Másabb lesz tőle? Mi a fontosabb: bekerülni a profikhoz, és olyan hajtást vállalni, amire nem vágyik az ember, vagy elengedni a profi hokit és egy olyan hivatás mellett dönteni, ami boldoggá tesz hosszú távon?
Örültem, hogy a fiúk váltott szemszöget kaptak, és így mindkettőjük gondolatait megismerhettük, valahogy így volt igazán egyben a sztori. Bár nekem a végére már sok volt a köztük lévő részletesen tárgyalt kémia, inkább elvett, mint hozzáadott az élményhez.

A könyvben mindkét táborból kaptunk ízelítőt: ott volt Pat, akihez hasonló elfogadó emberről rég olvasok könyvekben. Pech, hogy a való életben kevés ilyen ember van. De komolyan: hány munkaadó lenne az, aki egy szó nélkül felvenne valakit dolgozni, úgy is, hogy tisztában van a szexuális irányultságával? Ha ilyen téren nincs diszkrimináció, mondjátok, mert megnyugszik a lelkem.
Az apukára inkább nem mondok semmit, mert nem igazán tűr nyomdafestéket, de nagyon remélem, hogy nem fogja a nézeteivel a fiát is megfertőzni.
Mert a gyerekek sokkal elfogadóbbak, mint a felnőttek, és ez itt is előjött. Igazából a kölyköket egyáltalán nem érdekelte, hogy mi zajlik a felnőttek közt, ők csak tanulni és fejlődni akartak, náluk tehetségesebbektől. Imádtam, az összes edzős jelenetet, a lerészegedett kissrácok megmentése pedig az egyik kedvenc jelenetem. Azért kíváncsi lennék arra, ezeknek az ifjú tehetségeknek hogy alakul(t) a jövője.

Annak ellenére, hogy ez a regény egy hiánypótló alkotás, nem ajánlom mindenkinek. Még akkor sem, ha úgy érzed, hogy te egy elfogadó személyiség vagy, akit nem zavar a másság. 
Én így gondolom, egyik-másik erősen +18-as jelenetnél mégis kikerekedett a szemem.
Pozitív viszont, hogy rettentően olvastatja magát a történet, igazán hamar beszippantott és onnantól kezdve nem tudtam letenni.. Tudni akartam, hogy alakul a srácok jövője, merre indulnak, mit tesznek.

Arcpirító, talán egy kissé túlságosan is, ennek ellenére nem bántam meg, hogy ezzel a regénnyel kezdtem az évemet. Remélem, hamar érkezik a folytatás, mert még nagyon szívesen olvasnék a srácokról.