3+1 módszer, ami segít (nekem) kikapcsolni

Gondolom Neked is ismerős az, amikor annyira sok már minden, hogy egyszerűen érzed, hogy meg kell állni egy kicsit és elengedni mindent. Nem foglalkozni semmivel magadon kívül. 
Van, akinek ez ösztönösen megy.
Én a mai napig tanulom.

Voltak cikkek, amik egyszerűen meg akartak születni a hónapban, nem írtam meg és időzítettem be őket előre.
Nos, ez is egy ilyen lesz. Tulajdonképpen miután megtaláltam a nyitóképet (a kutyusom alussza rajta egyébként édes álmait. Nála jobb pihenni-tanítom nem is lehetne.) rájöttem, hogy én erről a témáról akár tudnék is írni ma.

Rettenetesen sokat tudok agyalni. De tényleg. Mindenféle idióta dolgokon egyébként, aminek semmi értelme, és simán meglenne az agyam és az életem nélkülük.
Mostanában főleg az egyetem kapcsán: "Vajon eleget készültem?" "Menni fog a zh?" "Eléggé felkészültem?"  De akár amiatt is egy csomó gondolat rohangál a fejemben, hogy hogyan tudnék megszervezni egy találkát, vagy éppen milyen ajándékokat vegyek.
Szóval a (túl)gondolkodásom néha igazán elmehetne szabira. Nem akar.
Muszáj voltam kitalálni valami(lyen) módszer(eke)t arra, hogy kicsit relaxálni tudjak. Nekem tudatosan ki kell kapcsolnom, ez viszont egy igen komoly tanulás eredménye.

Az egyik módszerem valóban egy relaxációs gyakorlat.
Semmi ördöngösség nincs benne, még régen tanította az egyik tanárom, és a lényege annyi, hogy tudatosan lazítsam el minden egyes izmomat, a fejem búbjától a lábam hegyéig, közben pedig lassan, hasból kellett lélegeznem. Anno ez úgy zajlott, hogy az ő iránymutatásával végeztem a gyakorlatot, és ha jól csináltam, valóban tapasztaltam egy érzést ami... kicsit olyan volt, mint a súlytalanság
Mára továbbfejlesztettem a módszert: lehunyom a szememet, és nem figyelek arra, hogy épp a testem melyik részét lazítom el, hanem vagy egy instrumental zene megy a háttérbe, de még jobb, ha van egy óra a közelben. Lehet fali, vagy sima, a jellegzetes monoton "kattogó" hang segít ellazulni.

Ha ez sem használ, akkor nekiállok írni.
Ez lehet blogposzt, lehet novella, de lehet, hogy egy-két bekezdést írok a kéziratomhoz, de mindig beválik. Egyrészt akaratlanul is kiírom magamból, ami a fejemben van (mint most :)), másrészt akkor csak arra a szövegre koncentrálok, amin éppen dolgozok.

Ha pedig minden kötél szakad, jön a filmnézés.
Főleg mesék és animék kötnek le ilyenkor: tipikusan olyan alkotások, amiket csak nézni kell, és nem gondolkodni rajtuk. A két legutóbbi függőségemet a Miraculous – Katicabogár és Fekete Macska kalandjai illetve a Shingeki no Bahamut: Virgin Soul okozta. Előbbit épp most vetíti a Disney Chanel, és igen, húsz évesen képesek vagyok emiatt leülni minden este a TV elé, utóbbit pedig körülbelül három nap alatt daráltam le. Huszonnégy rész, és egy rész kb 23 perc.

     
Máskor talán első helyre tettem volna, most viszont csak a +1 kategóriát kapta meg az olvasás.
Máskor talán gondolkodás nélkül az első helyre teszem ezt a pontot, mostanában azonban háttérbe szorult. Talán amiatt, mert idén eddig 111 könyvet olvastam (ez több, mint 30.000) oldalt jelent. De a nyomósabb ok, hogy eleget olvasok mostanában egyetemi tankönyvet, jegyzetet ahhoz, hogy már egyszerűen ne legyen türelmem már regényekhez. Ha mégis kézbe veszek valamit, az nagy eséllyel vagy mesekönyv vagy novelláskötet.

Mindig kell szánni időt a pihenésre, a kikapcsolódásra, a kötelességektől való elszakadásra, különben így év vége felé nagyobb eséllyel lesz tele az ember hócipője véleményem szerint.
Meik Wiking, dán boldogságkutatónak van egy nagyon jó megfogalmazása. Én sem mondhatnám pontosabban, így őt idézném: "A hygge a felelősségteljes, stresszes, törtető felnőtt énünknek ad pihenőt. Nyugi, csak egy kis ideig. Arról szól, hogy egy egyszerű élvezetben megéljük a boldogságot, és tudjuk, minden rendben lesz."

Ti megteremtitek az életetekben a hygge érzést?

Hogyan tudtok megpihenni a mindennapokban?

*Hikari