Mary E. Pearson: Az árulás csókja (A Fennmaradottak krónikái 1.)

„Az elkerülhetetlennel kétféleképpen lehet szembenézni: vagy odavonszolnak a sorsod elé, vagy megtámadod.”

Kiadó: GABO

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 406

Fülszöveg:
Egy hercegnő keresi a helyét az újjászületett világban!
Megszökik az esküvője napján. Ősi iratokat lop el a kancellár titkos gyűjteményéből. A saját apja küld fejvadászokat utána.
Ő Lia hercegnő, Morrighan Királyságának Első Leánya.
Morrighan Királyságának rendjét hagyományok és egy letűnt világ történetei szabják meg, de bizonyos hagyományoknak Lia nem hajlandó engedelmeskedni. Az elrendezett házasság elől menekülő és új életre vágyó lány az esküvője reggelén egy távoli halászfaluba szökik. Egy fogadóban talál munkát, ahová hamarosan két idegen érkezik, de Lia mit sem tud arról, hogy egyikük az elhagyott herceg, a másik pedig egy ellene küldött orgyilkos.
Megtévesztés és árulás szövi hálóját a három fiatal köré, és Lia veszedelmes titkokra bukkan, amelyek elpusztíthatják a világát. A titkokon túl azonban olyasmit is talál, amire nem számított – szerelmet.

Egyszer kivettem a könyvtárból,  de időhiány miatt visszavittem. Néhány hete #témahét volt a trilógiából az egyik csoportban, gondoltam akkor kap még egy esélyt a könyv.

Főhősnőnk az első fejezetben fogja magát és lelép a saját esküvője napján.

Fogja egy barátját és útnak indul Teravin városába, abban a reményben, hogy új életet kezdhet: egy olyat, ahol nem hercegnő, hanem egyszerű lány.

Ám nem tagadhatja meg önmagát, és az áldott névtelenség se tarthat örökké.

Amikor megláttam, hogy „fantasy” és „bérgyilkos” címke van a könyv molyos adatlapján, felkeltette az érdeklődésem, de el is bizonytalanodtam, hiszen egyik téma sincs benne épp a zsánereim körében.

Viszont kicsit túl sok romantikust olvastam mostanában, kellett valami, ami csak nyomokban tartalmaz szerelmet.

Ezzel a könyvvel teljesült a vágyam.

Főleg azon van a hangsúly, hogy Lia új életet akar kezdeni, és amikor feltűnnek férfi főhőseink, akkor se válik egy szívszemű szerelmes tinilánnyá. Sőt, kifejezettem tartja a távolságot tőlük.

Bár nem lep meg, ha azt nézzük, hogy épp egy házasság miatt alakult ki a helyzete. A helyében én is messze elkerültem volna a férfiakat.

Kicsit talán egyhangú volt a könyv első fele, a Teravinban töltött hónapok, de mégse untam az olvasást. Jó  volt, ahogy Lia egyre jobban levedlette úrinő mivoltát, és nem vetette meg a kétkezi munkát sem, és oldalról oldalra jobban alkalmazkodott a helyzetéhez, kihozta a legjobbat belőle.

Aztán az írónő tett bele egy szép kis csavart, ami után engem elkapott a „majd leteszem, ha befejeztem” érzés, és tényleg így is lett. Oké, a jó hosszú utazás nem volt éppen izgalmakban gazdag, de valahogy tudni akartam, mi lesz Lia a következő lépése.

Jó volt olvasni, na. Minden leírt mondatnak, minden oldalnak jelentősége volt, és nem lett volna érdemes átugrani, már csak amiatt sem, mert apró információk voltak, amik idővel kerültek csak a helyükre.

Annyit beszéltem már Liáról, ideje kifejtenem. Hercegnő, Első Leány, de elsősorban igazi amazon. Méltán bekerülhet az igen rövid „Erős nők a könyvekben” listámra, már csak azért is, mert nem várt soha másra, ha kellett megvédte ő saját magát. Ahhoz képest, hogy az írónő csupán tizenhét évesnek írta, érettebben viselkedett, egyre jobban kinyílt számára a világ, így, hogy a citadella falain kívül került.

Kaden és Rafe. Bevallom, sokáig nem tudtam mégis kinek az oldalán állok, csupán azért, mert egyszerűen összekevertem kettőjüket. És fél könyvön keresztül Kaden-nek szurkoltam, mikor tulajdonképpen Rafe-nek akartam. Azért egy idő után észbe kaptam, ez is valami, nem?

Mindkét karakterben van valami, ami megfogott, ami miatt úgy éreztem, hogy jó lennének Lia mellé, és hiába volt jelen a szerelmi háromszög is, nem volt olyan erőszakosan az arcomba tolva, hogy zavarjon.

A három főszereplő váltakozó szemszöge pedig számomra kifejezetten előny volt, már csak amiatt is, mert így jobban beleláthattunk a gondolataikba. (Ezt figyelembe véve mondjuk ciki, hogy Rafe-et és Kadent kevertem…)

Pauline, Berli,vagy éppen a vagabund öregasszony mind-mind nagyon szimpatikus volt, és hiába voltak csupán mellékszereplők, megkedveltem őket.

Ha egy igazán erős hősnőről akarsz olvasni, ez a te könyved.

Ha egy nap alatt olvasható regényt keresel, szintén a te könyved. Igen, a négyszáz oldal ellenére is; mint mondtam, addig úgyse teszed le, amíg rá nem jössz, mi történt a szereplőkkel.

Trilógia nyitásnak pont jó volt. Kaptunk ugyan információkat, de csak épp annyit, hogy ott motoszkálhassanak az agyunkban, viszont a teljes képet ne láthassuk.

Elvégre még van két kötet, és azt mondták, azok még jobbak.

Kíváncsian várom, milyen kalandokba fog keveredni Lia hercegnő.

*Hikari