Hikari ajánlásával: könyves szerelmespár sablonok, avagy: lehet-e még újat írni?

Sziasztok!
Az olvasmánylistám 90% romantikus regények teszik ki, amivel nincs is semmi baj, de minél több ilyen műfajú könyvvel találkozom, annál inkább úgy érzem, egy kaptafára íródnak.
Szóval végigvettem az olvasmányaimat, illetve a benne szereplő párokat, és elhozok nektek három + egy típust, akik - szerintem - folyamatosan visszatérnek.


A Bloggerképző novemberben is hirdetett harminc napos kihívást, ma például olyan címmel, hogy "A szerelem és én". Ha ezt szó szerint vettem volna, akkor annak annyira unalmas lenne az eredménye, ami miatt nem éri meg klaviatúrát koptatni. Úgyhogy csavartam egyet a dolgon, és bevontam az irodalmat, a könyveket a dologba.
Mutatom én milyen - visszatérő - szerelmespár típusokkal találkoztam az évek alatt.

Rossz fiú - jó kislány

Volt egy időszakom, amikor nagyon vevő voltam ezekre a könyvekre. Sőt, kifejezetten kerestem. Így bukkantam rá például Simone Elkeles: Tökéletes kémia trilógiájára, ahol mindhárom Fuentest testvér tökéletesen beleillik a "bad boy" kategóriába, a barátnőjük viszont maga a tökéletes jó kislány. Ezt az ellentétet főleg az első kötet párosánál (Alex -Brittany) éreztem.


Adonisz - szürke egér


Véleményem szerint ez is egy nagyon gyakran használt párosítás. Ismerős az érzés ugye, hogy a férfi főszereplő elvarázsol valamivel, a hősnő viszont úgy érzed, akár te is lehetsz? Én például így éreztem magam Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek című könyvét olvasva. Szerintem végigmosolyogtam az egész könyvet (amikor épp nem a könyveimet nyeltem), és titkon azért reménykedtem abban, hogy létezik a világon egy Will. Vagy legalább is találok majd egyszer valakit, akinek én is ki tudom majd tágítani a komfortzónáját.


A lelki sérült páros


Gonosz leszek, de mostanában megcsömörlöttem azoktól a könyvektől, amik ebbe a kategóriába tartoznak. Főleg a női karakter sérült, de van, hogy a férfi se ússza meg a lelki sebeket. És amikor két ennyire sérült főszereplő útjai keresztezik egymást, két lehetőség van.
1) megérint a sorsuk.
2) falra mászom tőlük.
Az előbbire tökéletes példa Brittainy C. Cherry: Gravitáció című regénye. Ritkán olvasok olyan könyvet, amire azt mondom, hogy a két főszereplőnek bizony találkozni kellett, hogy a gyógyulás útjára léphessenek. Az egyik kedvenc történetem lett az írónőtől.
Az utóbbi esetre viszont Jessica Sorensen: Violet, Luke és a sors című könyve jut eszembe. Itt tényleg ki tudtam bukni a szereplőkre már a vége felé, mert egyszerűen ott is problémát láttak, ahol nem volt. Mostanában egyre nehezebben tolerálom a felesleges hisztit, nincs idegrendszerem a dologhoz.

+1 Az elmaradhatatlan szerelmi háromszög

Szögezzünk le valamit: van olyan szerelmi háromszög, amiről olvasva nem akarom áthajítani a könyvet a szobán. Csak nagyon keresni kell, mert manapság már ott tartunk, hogy tuti hiszti lesz belőle. Mint ahogy K. A. Tucker: Egyetlen kis hazugságában is történt. És engem ezzel ki lehet kergetni a világból. Mert egyszerűen nem éreztem reálisnak Livie ilyen mértékű döntésképtelenségét.
Ugyanakkor, hogy ellenpéldát is mondjak: ott van Róbert Katalin: Válassz engem! (születési nevén Szívből, színből igazán) című regénye. Itt viszont nagyon jót tett a könyvnek a szerelmi háromszög, sokkal életszerűbbnek éreztem a vívódást. Nem gondoltam volna, hogy én hálás leszek, amiért az írónő megalkotta Lillát, de végiggondolva nélküle elég vérszegény lett volna a történet.


Elhiszem én, hogy ahogy egyre telítettebbé válik a könyvpiac (főleg romantikus könyvek terén), úgy egyre nehezebb újat alkotni.
De még a sablonokat is meg lehet írni úgy, hogy legyen benne valami egyedi, ebben biztos vagyok. Hisz most is ki tudtam emelni néhány könyvet, ami számomra kiemelkedő lett. Egyébként olvasásra is ajánlom a legtöbbet, megéri.

.
Ti milyen sablonokat ismertek romantikus könyvekben?
Melyiket utáljátok leginkább?
*Hikari

Nincsenek megjegyzések:

Üzemeltető: Blogger.