J. L. Armentrout: Függőség (Luxen spin-off)

„Erős, és magához képest elég szabadszájú, bár el kell ismernem, hogy ez bejön. Provokálja a domináns oldalamat, és ezzel felébreszti bennem a fajtámra oly jellemző tulajdonságokat, az ellenőrzési és az uralkodási vágyat.”

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 384
Fülszöveg: 
Őrülten ​nagyképű… de meg kell veszni érte.
Hunter könyörtelen bérgyilkos. A Védelmi Minisztérium szoros megfigyelés alatt tartja, de ez nem zavarja, hiszen az a feladata, hogy végezzen a rosszfiúkkal. Ideje nagy részében imádja a munkáját. Egészen addig, míg nem mindennapi feladatot kap: meg kell védenie egy embert az arumok egyik halhatatlan ellenségétől.
Serena Cross egy szavát sem hiszi a legjobb barátnőjének, aki azt állítja, hogy a saját szemével látta, ahogy egy befolyásos szenátor fia átváltozott valami… természetfelettivé. Ugyan ki hinne el ekkora sületlenséget? Serena azonban hamarosan szemtanúja lesz annak, hogy a barátnőjét meggyilkolja egy idegen, és ezáltal egy olyan világba csöppen, ahol egyesek ölni is képesek azért, hogy a titok titok maradjon.Annak ellenére, hogy másfélék, Hunterben szenvedélyes vágy ébred Serena iránt, ezért az arum a maga számára is meglepő dolgot tesz: megszegi az eddigi életét irányító szabályokat, és szembeszegül a munkaadóival Serena biztonsága érdekében. A kérdés csak az, hogy vajon az idegenek és a kormányzat jelenti Serena számára a legnagyobb fenyegetést… vagy maga Hunter?

Jennifer L. Armentrout a kedvenc szerzőim egyike, majdnem mindent olvastam tőle, ami megjelent magyarul. Az örök kedvencem mégis a Luxen sorozat, nagyon megörültem neki, amikor a kiadó úgy döntött, a kiegészítő kötet(ek)et is kiadja.

Végre bele láthatunk az ellenség, az arumok a fejébe is.

Hősnőnk, Serena barátnője olyat látott és hallott, ami nagyon  nem emberfüleknek való egy olyan világban, ahol idegenek élnek közöttünk.

Így „természetesen” Mel likvidálásra került.

Serena lett volna a következő, csakhogy a Védelmi Minisztérium úgy döntött, összekuszálja a szálakat, és megmentették a csajt: pontosabban a luxenek örök ellenségét, egy arumot bíztak meg a feladattal.

A kérdés már csak az, hogy Serena vajon biztonságban van egy olyan lény közelében, akit gyilkolni teremtettek, vagy ígyis-úgyis halál lesz a vége?

Mivel tényleg nyakamon a nyelvvizsga, megfogadtam, hogy minimális csökkentem a hosszabb regények olvasását, és azok is legyenek inkább újraolvasások, a biztonság kedvéért.
Tudtam, hogy Arnentrout regénnyel nem lövök mellé, ez a nő egyszerűen mindig képes a fotelbe szegezni, és addig nem tudom letenni a könyvét, ameddig a végére nem érek, ráadásul totális agykikapcsolódás is.

Mondom ezt úgy, hogy már tíz könyvet olvastam tőle (hajtok molyon a plecsnire, ez van :)) és a hatás változatlan.

Azt hittem, hogy Daemon és Katy története számomra felülmúlhatatlan, de a Függőség már az első oldalaknál bebizonyította, hogy van majdnem olyan jó. Ugyanakkor értem, hogy ez a korábbi kötetekkel ellentétben miért nem lett VP könyv. Számomra indokolatlan volt az erotika mennyisége, sokszor el is vitte a fókuszt arról, hogy legyen valódi cselekmény.

Sajnos Serena sem volt mindig a szívem csücske. Komolyan, hogy lehet valaki ennyire buta, mint néha ez a csaj? Merthogy neki ne parancsolgassanak. Banyek oké, akkor ölesd meg magad, lelked rajta. Persze, nem egy leányalom a helyzete, de azért na. Nem is egy sötét pincébe zárták patkányokkal. Egyedül az javított a megítélésén a szememben, hogy azért fontos volt neki, hogy valamennyire igazságot szolgáltathasson a barátnőjének. Olyan volt ez a csaj, mint egy animekarakter: akkor nem bosszantott, ha nem szólalt meg. A történet végére is inkább csak megtűrtem, mint megkedveltem.

Hunter...rá nehéz szavakat találnom. Illetve hazudok: versenyre kelt Daemon-nal a háremhelyért. Jelenleg úgy érzem, a luxen alulmaradt. Minden éremnek két oldala van és mindenki a saját nézőpontjából látja a dolgokat.

Igen, tényleg nem minden fekete és fehér. Nem minden arum gyilkológép és a Védelmisek is érdekesek.

Akaratlanul is elgondolkodtam olvasás közben vajon Daemon és a többiek tudnak-e valamit.... Aztán rájöttem, hogy lehet, újra kellene olvasnom a 3-4. kötetet, már csak azért is, mert a Függőségben szerepelt egy nagyon-nagyon ismerős jelenet, de nem tudom hirtelen melyik részben olvastam.

Nekem erre a könyvre nagyon szükségem volt; jó volt megismerni a másik oldal gondolatait.

A fene se hitte volna, hogy mire befejezem, nem tudom eldönteni hogy Daemon vs. Hunter áll közelebb a szívemhez

Aki nem olvasta/nem tetszett neki a többi kötet a sorozatból ezt akkor is ajánlom.

Nem ok nélkül kapott új besorolást: elképesztő ez a kötet, forró, szexi és határozottan van benne valami plusz, ami az eddigi kötetekből hiányzott.

*Hikari