Csuda-e, ha szép csendesen mesemondóvá nő a gyermek?
2005-ben a Magyar Olvasástársaság szeptember 30-át, Benedek Elek születésnapját, a Magyar Népmese napjává nyilvánította, nem titkolt célként, hogy mind a gyerekek, mind a felnőttek forduljanak ezen a napon nagyobb figyelemmel és alázattal a mesék világa felé.
Erdő, mező, hegy völgy, falu… minden mesél itt. A mesék földje ez – csuda-e, ha szép csendesen mesemondóvá nő a gyermek? (Benedek Elek)
Benedek Elek, aki egyszerre volt író, újságíró, szerkesztő, ugyanakkor „a nagy mesemondó” is. Az általa összegyűjtött és lejegyzett meséken generációk nőttek fel, és adták tovább az értékeket, a tudást, ami a sorok között bújik meg a mai napig.
Aki látott már mesehallgató gyereket és felnőttet, annak feledhetetlen élmény, hogy a mese hallgatói egyfajta révületben élik át a hallgatott meséket. Valószínűleg nem azon merengnek, hogy vajon igazak-e a mese állításai, hanem épp annak bizonyosságában vannak, hogy ez csakis úgy történhetett, ahogy a mesemondó mondja. (Boldizsár Ildikó)
Talán az emberek legszebb gyermekkori emlékei mind ahhoz kötődnek, hogy mesét olvastak saját maguknak, vagy éppen felolvastak nekik. Ezek mind olyan élmények, amelyek meghatározzák a későbbi életünket. Nem csupán egy kellemes élményként marad meg, hanem fejleszti a képzelőerőt, a gondolkodást, a szókincset. Hamarabb beindulhat a szókincsrobbanás kisgyermekkorban és hat éves korára azok a gyermekek, akiknek minden nap legalább egyszer olvastak mesét, másfél millió szóval többet ismernek, mint azok a gyermekek, akiknek kimaradt ez az életéből.
Hogy miért szeretik a gyerekek ennyire a meséket? Hogy miért olvasnak a felnőttek is egyre szívesebben különleges történeteket tündérekről, szerencsét próbáló legkisebb fiúról, vagy éppen négyszögletű kerek erdőről? Sok-sok okot lehetne sorolni, álljon itt most néhány a teljesség igénye nélkül, kezdve a - szerintem - legfontosabbal: teljes összhangban állnak a gyermeki gondolkodással, hiszen „mindenből minden lehet” és a „bármivé átváltozás” motívuma egyaránt épít a gyermeki fantázia gazdag világképet.
Az ellentétek ősreferenciája kap szerepet, egyértelmű a jó és a gonosz közti ellentét, nincsenek fokozatok, vagy ambivalens érzelmek, mint az élet oly’ sok más területén. Erre szolgál a veszélytől megmenekülés, vagy éppen az elégtételt nyert hátrányból induló legkisebb fiú esete is. A képzelet kompenzálja az életkorból adódó hátrányokat, vagy a kiszolgáltatottság, tehetetlenség érzését igyekszik feloldani. A vágykiteljesedés lelki dinamikája is jellemző tulajdonság, hiszen sem az idő sem a tér nincsen korlátozva egy mesében.
A mesék nem arról szólnak, hogy „minden rendben van”, hanem hogy minden rendbe hozható. (Szávai Ilona)
A gyerek számára a mesében ismétlődő epizódok, beszédfordulatok segítik az eseményeket végkifejletét is megismerni, ez a kiszámíthatóság hoz létre egy biztonságos közeget, amiben aztán később is szívesen kalandozik.
A mese örök. A mese pedig azért örök, mert a közönsége is örök. Amíg gyerekek vannak, addig mese is lesz, és a gyerekek sem változnak lényegesen, alapállásuk örök. Mert mi a gyerek viszonya a világhoz? Meg akarja ismerni, és meg akarja hódítani, és ebben segít többek között a mese is. (Csukás István)
Ti szeretitek/szerettétek a meséket? Ha igen, melyik (volt) a kedvencetek?
*Hikari
1 megjegyzés:
Kedvenc mesém a Titkos kert volt. Valóban a gyerekek életében fontos szerepet tölt be a mese. Jobb lesz a fantáziájuk, tanító jelleggel bír számukra. :)
Megjegyzés küldése