Laura Thalassa: A Strange Hymn – A Szirén Éneke (Alkusz 2.)

Te vagy a csillag az én sötét égboltomon. 

Kiadó: Anassa Könyvek
Kiadás éve: 2022
Oldalszám: 400
Fülszöveg:
Callypso ​Lillis, a szirén és az Éjszaka Királyának lelki társa kiszabadult Karnon, az őrült király karmaiból és bizarr börtönéből. Ám a rémálom itt nem ért véget. Callie magán viseli a fogságban töltött idő fizikai nyomait, és egyre több bizonyíték utal arra, hogy a Lélektolvaj még mindig szabadon kószál.
Amikor egy árnyünnep a Flóra Királyságába szólítja Callie-t és társát, Desmond Flynnt, a nyomozásukat ott folytatják. Ám a birodalom ragyogó fényei és káprázatos virágai között sokkal sürgetőbb problémákkal találják szembe magukat. A hatalmas árnycsarnokoknál nem létezik könyörtelenebb hely a világon, és nincs annyi alku, ami megmenthetné Callie-t a királyi intrikától.
A tündérek veszélyes játékot játszanak. Egyesek szerelemre vágynak, mások bosszúra vagy szexre, de akadnak olyanok is, akik kimondhatatlan szörnyűségekre. Egy dolog azonban biztos: senki nem az, aminek látszik. Még Des sem, aki minden egyes újabb titokkal egyre sejtelmesebbé válik.
Ám a Flóra Királyságának is megvannak a maga titkai, a vérző fáktól a megbélyegzett rabszolgákon át a felszívódó katonákig. Valami készülődik a növények földjén, és ha Callie nem vigyáz, ez a veszedelem elpusztít mindent és mindenkit, akit Callie szeret. Sőt, talán őt magát is…

Amennyit halasztgattam az első rész elolvasását, annyira gyorsan vetettem bele magam a folytatásba. Ritkán találok olyan fantasyt, aminél azt érzem, hogy erre most szükségem van, de Laura Thalassa pont ilyet írt.

Ha nem olvastad Az Éjszaka Királyát, hagyd el a bejegyzést, mert az első kötet ismerete nélkül bizony spoilerekbe ütközhetsz!

Callie ugyan túlélte a Fauna királyság kínzását, de azok a napok nem múltak el nyomtalanul. Nincs más választása, el kell fogadnia ezt az új helyzetet. Túl sokáig ne nyalogathatja a sebeit, ugyanis a veszély egyáltalán nem múlt el. Ráadásul Desszel együtt meghívást kapnak a Flóra királyságba is; oda, ahol az embereket semmibe veszik és rabszolgaként tartják.

Vajon megbirkóznak a helyzettel főhőseink? Vagy a túl sok kérdés és bizonytalanság éket ver közéjük? 

Az éjszaka királyában hiányoltam a fantasy vonalat, hát itt .megkaptam bőven. És tudjátok mit? Igazából nekem erre szükségem volt, bár nem is tudtam róla. Végre egy érdekes, nem sablonos történet! 

Ezúttal jobban megismerjük a Másvilágot, meg persze az Éjszaka királyságát is, és akkor még a Flóra királyságáról nem is beszéltem, ahol a cselekmény második fele játszódik.  Úgy gondolom, hogy egy fantasy történet nem csak attól fantasy, hogy fantasztikus lények szerepelnek benne, hanem nagy felelősség van a világon is. Nem működhet jól az egyik a másik nélkül. Thalassa is rájöhetett erre, ugyanis elég nagy hangsúlyt kap a helyszín: igazából Callievel együtt fedezi fel az olvasó. És pont, mint a hősnőt, engem is egyre jobban elvarázsolt ez a veszélyes, de mégis gyönyörű világ.

Mostanában nehezen kötnek le könyvek szoktak lenni ilyen időszakaim időről időre, és igazából azon is elgondolkodtam, hogy miért olvasok én, miért is írom ezt a blogot. Csakhogy aztán jönnek az ilyen történetek, mint A Szirén Éneke, én pedig rájövök a nyilvánvalóra: szeretek új kedvencekre találni, aztán szeretem kedves Te, aki épp e sorokat olvasod, ajánlani is. Benne van a pakliban, hogy nem fog tetszeni? Benne persze, hiszen nem vagyunk egyformák. Az is lehet, hogy Te már olvastál más regényt, ami miatt Des és Callie története nem fogja megütni az igényszintedet. Viszont ott a másik lehetőség is: hogy az ajánlóm miatt új szereplő kerül fel a "könyves álompasi" listára és te is ugyanannyira szeretnéd megfejteni az eltűnt férfiak és a fura, jövendőmondó gyerekek rejtélyét mint én. Az írónő aztán tudja, hogy húzza az olvasó idegeit a végtelenségig, az már egyszer biztos.

Ha már az olvasó idegein való táncolásról van szó... Mi történt Callievel? Megzakkant, vagy eddig is ennyire bosszantó és hisztis volt? A könyv első negyedében csak azon ment a rinya, hogy mennyire nem tudja elfogadni a helyzetet, amibe - oké, akaratán kívül - került. De akkor sem nyavajgott ennyit az első kötetben... Jó néhány oldalnak el kellett telnie, mire újra az a Callie köszönt vissza a lapokról, akit megismertem.

Dest meg az ember csak egyre jobban imádja minden sötét és veszélyes jellemvonása ellenére. Elég sok mindent megtudunk róla, sok titok kerül napvilágra, aminek én eléggé örültem. Van egy igazán érző és érzelmes oldala is, ami csak még inkább ellenállhatatlanná teszi.

Örülök, hogy Temper is nagyobb szerephez jutott illetve Malikit is jófej karakternek tűnik.

A Flóra Királyság királynőjével viszont bajban vagyok. Először fel akartam képelni, aztán megsajnáltam, és még mindig nem igazán tudom hovátenni az ő karakterét.

Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem ezt a könyvet azt mondanám: toporgós. Egyszerűen túl sokáig jártunk körül különböző problémaköröket és ettől leült az egész sztori. Eltűnt a dinamika, amit annyira szerettem az első részben.

Des és Callie viszont még mindig működik együtt, a rejtély pedig továbbra is megfejtésre vár, szóval biztos vagyok abban, hogy nem dőlhetünk hátra megnyugodva, hogy mostantól minden simán fog menni. 

A függővégeket pedig továbbra is utálom, szóval remélem hamar jön a trilógia befejező kötete magyarul. 

*Hikari