Sarina Bowen – Elle Kennedy: Mi (HIM 2.)

Éld az életed úgy, ahogy neked tetszik.

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2020

Oldalszám: 360

Fülszöveg:

Vajon ​a kedvenc hokisaid veretlenül zárják az első közös szezonjukat?

Az NHL-ben töltött első öt hónap igazi sikersorozat Ryan Wesley-nek. Sosem volt még ilyen boldog: nappal a profik közt játszik, esténként pedig a szerelme várja otthon – Jamie Canning, a gyerekkori legjobb barát, aki ma már a párja. Csak egy dolog árnyékolja be az idillt: élete legfontosabb kapcsolatát titokban kell tartania, máskülönben a médiafelhajtás könnyen derékba törheti a sportolói karrierjét.

Jamie tiszta szívből szereti West, de gyűlöli a bujkálást. Nem ilyen életet képzelt el magának, és az állandó titkolózás kezdi megbosszulni magát. Új munkája sem éppen úgy alakul, ahogy remélte, de tudja, hogy Wesszel az oldalán képes lesz túllendülni a nehézségeken. Szerencsére ott van nekik a lakás, ahol zavartalanul együtt lehetnek.

Vagy mégsem? Amikor Wes legkotnyelesebb csapattársa beköltözik az emeletre, félő, hogy a gondosan felépített hazugságváruk bármelyik percben összeomolhat. Vajon Wes és Jamie nagypályás kapcsolati rutinja képes megbirkózni a külvilág fenyegetéseivel?

Sok-sok évvel ezelőtt olvastam az első részt, de most megjött a kedvem, hogy folytassam a sorozatot. Egy gyors újraolvasás után pedig szinte azonnal belekezdtem ebbe a részbe.

Még én magam se hittem el, hogy néhány óra alatt elolvastam. Imádom a srácokat, de tényleg!

A történet ott veszi fel a fonalat, ahol Him letette. Wes és Jamie Torontóban van, együtt. Viszont Wes újonc a profik között, ez pedig vékony jég: így nem tehet mást, mint titokban tartja a kapcsolatát, legalább a szezon végéig.

A titkolózás, egy kotnyeles csapattárs és nem várt nehézségek próbára teszik a srácok kapcsolatát. Vajon elég fontosak egymás számára, hogy megnyerjék az élet egy újabb meccsét?

Nagyon-nagyon kíváncsian kezdtem bele a történetbe, főleg azért, mert az első rész igazán pozitív csalódás lett számomra, és őszintén érdekelt, hogy a szerzőpáros tudja-e tartani a szintet vagy esetleg meg is ugorják-e.

Már az első néhány oldal után biztos volt, hogy ez valahogy komolyabb és mélyebb regény lesz, és igazából érthető is: Jamiék felnőttek, az életük is úgy néz ki, sínen van, de épp ezért a fókusz is máshová került: ez már nem a gondtalan nyár, nem is annyira fesztelen a helyzet.
Ez a valós élet, annak minden problémájával: homofób munkatárssal, beilleszkedni akarással, bérfeszültséggel, a család hiányával. És olvasás közben nem tudtam nem meghallani az elégedetlen hangocskát a fejemben: bakker, kommunikáljatok már felnőtt ember módjára! Ha időben, igazából, elkezdtem volna beszélni egymással, egy csomó-csomó félreértés elkerülhető lett volna. És higgyétek el, azok nélkül is bőven tartogat a regény olyan témákat, amik kitöltik az oldalszámokat, de ettől, hogy felesleges feszültség volt kettejük között, egyszerűen falra másztam. Plusz nagyon hiányoltam a srácok megmosolyogtató évődéseit egymással, ami annyira fesztelenné és szerethetővé tette a köztük  lévő légkört. Nos az így... nem volt. Eltűnt. Felszívódott.

És kellett 300 oldalt várnom, hogy visszakaphassam. 

West imádom és imádtam, mégis olyan érzésem volt, hogy nem kaptam eleget belőle. Követhettük ugyan az NHL-be való beilleszkedését, láthattuk a sikereit, és talán a kapcsolati aggodalmaiba is bepillanthattunk, de valahogy mégsem volt elég. Bár a csapatát imádtam, minden tagja külön-külön egyéniség, Blake-kel az élen (tuti, hogy el fogom olvasni a könyvét!).

Jamie viszont sokkal másabb volt, mint ahogy az első részben megszoktam. Ebben egészen biztosan közrejátszott, hogy megváltozott a közeg, amiben ő otthonosan mozog ugyanakkor... ő mégis csak Jamie. Egy kedves, segítőkész, és végtelen nagyszívű srác, akinek imádtam az edzős jeleneteit. Tényleg vannak olyan emberek, mint ő, akik ösztönösen jól bánnak a gyerekekkel, értik a nyelvüket, és képesek kihozni belőlük a legjobbat. Több Jamie-féle emberre van szüksége a világnak! Épp ezért volt rossz olvasni az érzelmi mélyrepüléséről, nem ezt érdemelte. A családjáról olvastam volna sokkal többet, annyira szerethető a Camming familia.

Jól esett visszatérni ehhez a történethez, és én a hibái ellenére is nagyon szerethető könyvnek tartom. Nem tökéletes, de hát ha belegondolunk: mi az? Na ugye...
Igazi kikapcsolódás volt most ez a történet, nagyon-nagyon drukkoltam, hogy mind Wes, mind Jamie képes legyen megvívni a maga harcait, hogy aztán megerősödve, tapasztaltabban térjenek vissza egymáshoz, és a közös útjukhoz. Mert akit egymásnak teremtettek, azok együtt is lesznek!

Most pedig jöhet a kiegészítő kötet is, mert nem akarom még teljesen elengedni ezt a párost.

*Hikari