Debora Geary: Modern boszorkány (Modern boszorkány 1.)

Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: Maxim
Fülszöveg:
Mi jut eszébe mindenkinek a boszorkányokról? Seprűnyél, nagy üst és varázsfőzetek. Ám a modern boszorkányok nem ilyenek. Otthonosan mozognak a modern technológia világában, és előszeretettel használják azt.
Jamie és Nell testvérek, mindketten boszorkányok. Egy programot készítenek, amelynek segítségével boszorkánytársadalmat építhetnek ki a világhálón. A program egy varázslat hatására érzékeli az átlagemberekre nem jellemző energiákat, és a weboldalra irányítja a talált boszorkányt. Egy nap Lauren, a 28 esztendős ingatlanügynök böngészés közben a chatszobában találja magát, ahol három nő megpróbálja meggyőzni, hogy ő boszorkány. A nő teljesen átlagos életet él Chicagóban, így elég cinikusan áll a beszélgetéshez, nem hisz a többieknek. A programban van a hiba, vagy ő egy edzetlen boszorkány, ami veszélyes lehet önmagára és a környezetére nézve is? A többi boszorkány dolga, hogy kiderítse az igazságot.

                                                                                 ***

A boszorkányos történetek tőlem annyira távol állnak, mint Makó Jeruzsálemtől, ha nem távolabb. Valahogy sose volt az én terepem az üstökben való kutyulás, a fekete macska, meg a seprűnyélen lovaglás.
Azért esélyt mindennek adni kell, ennek a regények is, úgyhogy csak fellapoztam. Őszintén nem tudom, hogy mire számítottam, amikor elkezdtem, de azt tudom, hogy mit kaptam: egy klánt, rengeteg szereplővel, egy érdekes főszereplőt, egy kibontakozó szerelmi szálat, (nem, nem a főhősnő körül..vagyis nem egészen) és rengeteg vicces helyzetet.
 Már csak amiatt is, ahogy kezdődik a történet. Ugyan is varázsfőzetekkel való kísérletezgetés, meg repülés helyett a modern boszorkányok már igazán otthonosan mozognak a technika és az internet világában. Ez már alapból adott egy humort a történetnek, jókat mosolyogtam ezeken a beszélgetéseken.
Aztán bekerül a képbe Lauren is, aki csak egy adag (vagy inkább kettő?) tejkaramellás-kéjmámort akart venni (ne gondoljon senki rosszra, ez csak egy fagylalt-fantázianév:D), ehelyett pedig kikötött a boszorkányok chatszobájában, amit egyrészt nem ért, másrészt három dilinyós nőszemély arról akarja meggyőzni, hogy a bizony boszi. Jogos tehát a kérdés: ő zakkant meg, vagy mindenki más?
És akkor a bonyodalmaknak még csak a felszínét kapargattuk.
 A történet több szempontból íródott, úgyhogy valószínű ez is rásegített arra, hogy ne csak Lauren, de az én fejemben is egy hatalmas kérdőjel éktelenkedjen, hogy akkor most mégis MI VAN??? Elég kusza volt az elején az egész boszorkányosdi az erőkkel, azzal, hogy ki mit tud, mit nem tud...szóval az egész egy nagy pamutgombolyagnak felelt meg számomra.
Ám pont ahogy Lauren-nél, nálunk is kikristályosodik egy idő után a helyzet, összerakjuk a mozaikdarabokat, addig pedig jót mosolygunk hősnőnk hitetlenségén, cinizmusán, és ügyetlenkedésén.
Mert bizony humorból nincs hiány.
Ha nem Lauren pillanatai adnak okot a mosolygásra, akkor a többi cserfes, lepcsés szájú boszorkány, akik mindig kitalálnak valamit, és mindig mindent tudni akarnak a másikról. Mert a magánélet se szent...ugye Jamie? :D
Az egész légkör a karakterek között, és ezáltal a könyv hangulata is szinte családias, nyugodt jellemet mutatott, élvezet volt olvasni azt a szeretetet és törődést, ami folyamatosan jelen volt, még akkor is, ha éppen borsot törtek a másik orra alá.
És ha már a légkör és a család, akkor nézzük a tagokat is: nagyon tetszettek mindannyian , főleg azért, mert a mellékszereplők se csak tengtek-legtek, hanem tényleg csinálták, amihez a legjobban értettek.
Ott voltak a bölcs, tapasztalt boszik, mint Jennie és Moira, akik már azelőtt tudták, mi fog történni, hogy valóban bekövetkezett volna. Ott volt Nell, aki igazi erős központként működött, mindenki sorsát a szívén viselte, legyen az a saját gyermeke vagy éppen a testvére. Ott volt Jamie, aki próbált rájönni, hogy mit tartogathat számára a jövő, és mégis hogyan. Ott volt Nat, aki jóban-rosszban a barátnője mellett állt, még akkor is, amikor más biztos azt mondta volna, hogy ez már sok. És ott volt maga Lauren is, aki igyekezett elfogadni saját magát, igyekezett megtalálni az útját, a határait, eldönteni, hogy merre húz jobban a szíve.
És akiről még mindenképpen mesélnem kell az Aervyn. A kissé zavaró név ellenére ez a kisfiú, olyan édes mint a mézbe mártott ananász. Olvadoztam tőle, mint fagyi a negyven fokban. (oké, leállok a kajás hasonlataimmal:) ) Hiába van nagy hatalom a kezében, ő megmarad az egész könyvben egy négy éves, határait feszegető, imádnivaló és vicces kisfiúnak.

Aki valami hardcore fantasy könyvet keres, akkor nem ez számára a megfelelő választás, az tuti. Ha viszont egy könnyed, vicces történetre vágysz, ami kikapcsol és megmosolyogtat, erősen ajánlom.
Vigyázzatok! Már nem a seprű és a fekete macska az egyetlen, ami boszi-jelenlétre utal. Lehet, hogy éppen a pénteki nagy bevásárlás alkalmával botlotok bele egybe a világhálón. :)