Hikari ajánlásával: 7+3 klasszikus, amit el szeretnék olvasni nyáron

Sziasztok!
Egy ideje már gondolkodok egy ilyen rovaton, most lett elég időm és kitartásom, hogy nekiálljak és elkészítsem.
A „Hikari ajánlásával” terveim szerint állandó rovat lesz, amit igyekszem rendszeresen hozni.
Különböző szempontok szerint válogatok majd össze három-öt könyvet.

Nem fogom azzal kezdeni a bejegyzésem, hogy „a mai fiatalság…”, hiszen az egyik első dolog, amit szeretett gimnáziumi magyartanárnőm (és annak idején általános iskolai magyartanárom; Isten nyugasztalja), megtanított, az az volt, hogy általánosítani egy fogalmazásban/esszében/érvelésben nem mindig szerencsés.

Így én se teszem: csupán annyit mondok, hogy én magam sem olvasok túl sok klasszikust. Amire bizony nem vagyok büszke.

Ezen sürgősen változtatni szeretnék.

Pont ezért született meg ez a bejegyzés. Összeírom magamnak azokat a klasszikusokat, amiket mindenképpen el szeretnék olvasni még a nyár folyamán.

Daniel Keyes: Virágot Algernonnak

Már jó ideje kerülgetem, igazából magam se tudom, miért. A várólistámon van, mindig megfogadom, hogy elolvasom, aztán eddig még nem volt meg az a bizonyos löket. Hátha a maradék másfél hónapban ez megváltozik.

Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű

Néhány nappal ezelőtt megkérdeztem anyát tudna-e nekem ajánlani valami jó külföldi klasszikust, mire ezt a regényt mondta. Nem egy nagy olvasó, régen se volt az, de ezt a történetet – elmondása szerint - nagyon szerette, szóval adok neki egy esélyt.

William Shakespeare: A vihar

Shakespeare a Rómeó és Júliával valamint a 75. szonettel beírta magát a kedvenceim közé, aztán jó néhány évvel ezelőtt az egyik animében volt idézet ebből a művéből is. Azóta akarom olvasni, szóval szinte biztos, hogy sorra kerül vagy júliusban vagy augusztusban.

F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

Mikor évekkel ezelőtt megműtöttek, ennek a filmváltozata volt az egyik unaloműzőm. Nagyon kíváncsi vagyok arra, milyen könyvben és hogy fog tetszeni. Eddig csak jókat hallottam róla, szóval remélhetőleg nem csalódok.

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

A gimis magyartanárnőm úgy búcsúzott tőlünk az utolsó magyar órák egyikén, hogy ezt a könyvet mindenképp olvassuk el, ha egyszer lesz rá időnk. Gyanítom, nekem egy ideig nem lesz annyi időm, mint idén nyáron, szóval legkésőbb augusztusban sort kerítek rá.

Gustave Flaubert: Bovaryné

Az egyik olyan kötelező, amit elblicceltem, és csak a filmet néztem meg. Az tetszett, Ashley viszont szereti a regényváltozatot is, úgyhogy ezt a művet a lehető leghamarabb pótolom.

Vladimir Nabokov: Lolita

A júliusi NIOK kihívás témája a valami orosz. A Szonyecskát, ami havi közös, már olvastam és egyszer elég volt. Anyegint terveztem, de most nincs hozzá megfelelő hangulatom. Szóval a várólistámat nézegetve találtam rá erre a könyvre, és szerencsémre megfelel a kihívás témájának.

Arany János: Toldi trilógia

Ez az a bizonyos plusz három. A Toldi általános iskolásként szerettem, de eddig még se a Toldi szerelme se a Toldi estéje nem került a kezembe. Aztán most csak jött egy isteni sugallat, hogy azért egy esélyt mindenképp megérdemel, maximum rájövök, hogy a Toldi egyedül maradéktalan kedvenc, nem kell neki se szerelem, se este.
Egyébként Cselenyák Imrének tartozom köszönettel, amiért megírta Arany János életregényét, emlékeztetve rá, hogy 11-12 évesen én milyen élvezettel olvastam Toldi Miklós kalandjai. Ideje egy kicsit nosztalgiázni.

Ti szoktatok klasszikusokat (újra)olvasni? Esetleg önszorgalomból nyáron tervezitek kézbe venni valamelyik kötetet?
*Hikari