On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik (Calderon 1.) {+ Interjú}

Az élet sokkal értékesebb a tetteknél, egyedi, lenyűgöző és megismételhetetlen.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 270
Fülszöveg:
Calderon kapitány nem mindennapi férfi. Egy jóképű, ifjú főnemes, aki eldobta a rangját egy lányért. Csakhogy a lány meghalt, így Calderon öngyilkos akar lenni. Úriember nem temetkezik hitelbe. Calderon másodkapitányi állást szeretne egy űrhajón, hogy egy kényelmes urnára gyűjtsön, de döbbenetére a kapitányi munkakört kapja meg. Vajon miért sóz rá a Flotta egy hatalmas űrcirkálót, amit nem tud vezetni? Milyen Játszma folyik körülötte? Mit kavarnak a nemesek a háttérben? És mit kezdjen Tainával, a csinos japán kadétlánnyal, akiből árad a narancsillat? És aki a parfüm per légköbméter arányt is képes kivizsgálásra felterjeszteni? Taina szamuráj családok leszármazottja, és ugyanúgy űzi a Játékot, vagyis más manipulálását, mint Calderon. Bármit megtenne, hogy az űrben maradhasson, hiszen odahaza nagyapja már férjet keres számára. A lány útmutatást kér az Ősanyáktól, de a jóskövek veszélyre és halálra figyelmeztetik. Mire rájönnek, mi folyik a háttérben, csak önmagukra számíthatnak, és a kettejük között kialakult érzékeny kötelékre. Vajon elég jó játékosok, hogy szavak nélkül is megértsék egymást? És Taina elég ügyes ahhoz, hogy a kapitányt rávegye a túlélésre?


Én és a sci-fi két külön világ volt. Vagyis lány vagyok, minek kellene olvasnom valami űrben játszódó, harcolós történetet? Igen, feltetettem magamnak ezt a kérdést..aztán beszabadultam a könyvtárba, kiszúrtam a polcon a könyvet, megláttam a borítót, olvadoztam rajta egy sort, és igen végül szépen haza is hoztam. Kivételesen tartalmat se olvastam el, egyszerűen megfogott a kép, ezáltal pedig szépen félre is tettem a "Nem a borító alapján ítélünk meg könyvet"-elvemet. És milyen jól döntöttem. Ugyan is ahogy elkezdtem olvasni, észre se vettem és már túl voltam az első száz oldalon. Magába szippantott, mint egy fekete lyuk.

Igazából meglepetés volt számomra ez a könyv, nem igazán tudtam, mégis mit várok tőle.Annyit tudtam, hogy az író magyar, és hogy az űrben játszódik. Na már most, aki legalább egy kicsit ismer, az tudja, hogy nem bírom az (z)űrös, jövőben játszódó könyveket, nem kötnek le..ahogy azt is, hogy a magyar írókkal is elég hadilábon állok, egy idő után - szidom érte a sok amerikai bestsellert - zavarnak a magyar nevek. Úgyhogy igen, minden megvolt benne, amire azt mondom, normál esetben, hogy NEM. Ám ebben a történetben volt valami, amiért rávágtam egy hatalmas IGENT.
Ha pontokba kellene szedjem, elsőnek a világot mondanám: csodálatos és egyedi módon felépített képet kapunk, kidolgozott hierarchiával, hatalmi harcokkal, különleges helyszínnel. Ugyan is az egész könyv az űrben egy cirkálón játszódik, ám ezek a részek is olyan szépen le vannak írva, hogy szinte megelevenedett a szemem előtt a hajó, úgy éreztem, mintha én is itt lennék, a kadétlányok között, vagy éppen egy lennék azok közül, akit Calderon kioktat a pimasz stílusával.

Ami nekem kicsit meglepő volt, hogy a könyv két külön részre tagolódik, és ezeken belül nem voltak konkrét fejezetek, csupán három apró csillag jelezte, ha szemszögváltás történik. Mert bizony az volt benne, ám még az is E/3.-ban. Nem olvastam még ilyen könyvet, de határozottan jó volt az újdonság, tetszett.

És ha már szóba kerültek a szereplők: hatalmas piros pont értük. Mindegyikükért egytől egyig, legszívesebben ódákat zengenék róluk. A mellékszereplők is szépen ki vannak dolgozva, mindenki kap valami olyan tulajdonságot, ami miatt megjegyzi magának az ember.
Ám amilyen személyiséget Calderon éss Taina  kapott, az komolyan bravúros.
Kezdem az előbbivel. Calderon kapitány: nos, nincs ezen mit szépíteni, nagyon megszerettem a férfit. És nem, ezúttal nem azért, mert olyan helyes lett volna mondjuk csúnyának se képzeltem, egyszerűen a személyisége ragadott magával. A kisugárzása, a szarkazmusa, az erős jelleme miatt, ami arra ösztönzi, hogy bizony minden helyzetből hozza ki a legjobbat. Mert hiába játssza nagyon jól a Játékot, érezzük, hogy ez az egész csak egy védekező mechanizmus, így akarja feldolgozni a vele történt dolgokat. Nem lehet nem szeretni..legalább is én nem tudtam :)

És akkor Taina, akit már az első jelenetei után megkedveltem, ahelyett, hogy fel akartam volna pofozni, ami nálam azért ritka jelenség. Hisz a legtöbb könyvben, ha a főhős talpraesett, és karakteres, akkor bizony a hősnőnek muszáj esetlennek, gyámoltalannak, szinte butának lennie. Na, On Sai megtörte számomra ezt az átkot.Taina Tives ugyan is legalább olyan határozott személyiség, mint a kapitány, pont úgy képes dönteni, ha szükség van rá, bizony a munkától se esik le a karikagyűrű az ujjáról, és ha rátermettségről van szó, nálam bizony jelesre vizsgázott. Felüdülés volt végre egy harcias nőt olvasni a könyv lapjain, köszönöm

És ami még külön is könnyedség, és változatosság volt, a szerelmi szál. Mert bizony főhőseink nem esnek egymásnak rögtön, tíz oldal után nem kötnek a másik ágyában sem. Érezhetően nem erre, hanem sokkal inkább a kaland részére épít a cselekmény, ennek ellenére a szemfüles olvasó azért észreveszi, hogy bizony a szikra éppen megvan, még ha ők maguk vakok is azt észrevenni. De jó volt ez így, meg hagyva a bimbózás lehetőségét is későbbre :)
A vége...nem mondanám konkrét függővégnek, mert nem volt meg bennem az érzés, hogy akkor mostazonnalbármiáronkellafolytatás, de az tény, hogy azért ott kell lenni a második kötetnek az ember keze ügyében. Sok kiskaput hagy nyitva az írónő, és hiába zárja le, azért megmozgatja az ember fantáziáját, és ha csak egy kicsit is megszereti Calderon-ékat, bizony azt is tudni akarja, hogy mi lesz a sorsuk a továbbiakban.

Nem titok, hogy én unom a sci-fi könyveket. Egyszerűen nem kötnek le, félreteszem őket.
De Calderon története valami egészen egyedi regény lett. Nem volt benne üres járat, nem volt olyan érzésem, hogy „mikor lesz már vége?”
On Sai, köszönöm.
Te vagy nekem a gáttörő, most már bátrabban állok neki űrben játszódó regényeknek. Bátran erre buzdítalak titeket is, mert ebben a könyvben több van, mint űri kaland. Titkok, maszkok, kalandok. Ráadásul valami egyedi fanyar humor is van benne, bár, ezt lehet nem fogja értékelni mindenki.
Egy baj van a kötettel: olyan, kis rövidke.
Szerencsére kéznél van már a folytatása, ami dupla ekkora, és tuti, hogy nem fog csalódást okozni.

Bejegyzés EXTRA
- Interjú On Sai-jal -

Hikari: Mikor és miért döntöttél úgy, hogy írni kezdesz?

On Sai: Mióta eszemet tudom, történeteket mesélek magamnak. A magyar tanárok valószínűleg hamarabb látták, mint én, mert kézről-kézre adtak, és fogalmazásokra biztattak. Az iskolai beadandókon túl első hosszabb firkálásom egy színdarab volt, méghozzá vígjáték. Egy baráttal írtuk, és azért, hogy a szerelmes barátnőnk megismerkedhessen egy felsős fiúval, aki színésznek készült.

H.: Ahogy így utána néztem, nem csak ilyen témájú könyveid vannak. Mégis hogy kötöttél ki a sci-fi irány mellett?

O.S.: Abba születtem, apám fantasztikumot olvasott, és 5 évesen már Galaktikát adott a kezembe a könyvtárban.

H.: Korábban említetted, hogy számodra a karaktereidnek nincsen neme. Ettől függően azért más hangulatba írsz esetleg egy Calderonos illetve egy Tainás jelenetet?

O.S.: Ezen még nem gondolkoztam. De azt hiszem, nem, a szerelem nemtől független dolog, legföljebb kicsit más a biosz mögötte.

H.: Szoktál valami mást csinálni írás közben, (zenehallgatás például) vagy teljes csendben szeretsz inkább írni?
O.S.: Igen, zenére írok. Viszont javítani már csendben szoktam.

H.: Mielőtt nekiállsz az adott regénynek, van valami vázlatod, ami alapján haladsz a történetben?
O.S.: Régebben úgy ültem le, ha fejben kész volt a regény az utolsó párbeszédig. Mostanában kevesebb az időm, így csak a főbb jelenetek vannak meg.

H.: Olvastam, hogy szerkesztőként is dolgozol. Ez mennyire segít a saját regényeidben? Esetleg kritikusabb is vagy önmagaddal és a kézirattal szemben?
O.S.: Előbb voltam író, mint szerkesztő, így ez nem annyira számít. A kézirattal eddig is kritikus voltam, mániákus átíró vagyok. Ha megnyitom a doksit, azonnal módosítok is.

H.: És akkor ha nem baj, néhány kérdés magával a történettel kapcsolattal is. - Egyedi hierarchiai rend van a könyvedben felépített világban. Sose kavarodtál bele abba, hogy akkor ez most mégis ki, és milyen szerepet szánsz neki?
O.S.: Soha. Ezek nekem könnyű, egyszerű dolgok. Iszonyatos memóriám van ilyen téren. De a szomszéd néni nevét öt év alatt tanultam meg...*mosolyog* A valóság néha nem megy.

H.: Calderon igazán erős jellem, szarkasztikus humorral, és határozott elképzelésekkel, aki ráadásul a főnemesi rangját titkolva még dolgozik is. Oka volt, hogy ilyen ellentétet vontál az életében, vagy csak így alakult?
O.S.: Gondoltam, ne unatkozzon...

H.: Taina-ért a két kezem összetettem. Előrelátó, talpraesett, határozott...Calderon miatt adtál neki is egy ilyen személyiséget, vagy csak úgy jött?

O.S.: Én nem "személyiséget adok", hanem számomra ők majdnem élő emberek, akiknek vannak rossz szokásaik, anyjuk, zoknijuk stb. Én csak mesélek róluk.

H.: A lány kapcsán sok érdekes japán szertartást/kifejezést megismerünk. Miért pont ezt a kultúrát választottad? Van valami saját érdeklődés a háttérben esetleg?
O.S.: Szeretem a japán kultúrát, elbűvöl évek óta.

H.: Akinek a döntéseit nem értettem az Ferrero gróf. Olyan hideg, szinte távolságtartó a fiával, legalább is számomra. Ez fog változni a későbbiekben, vagy esetleg jobban megismerjük őt magát is? 
O.S.: A második kötetben már érthető talán, hogy a gróf miért ilyen. És amikor Calderon az apja helyzetébe kerül, és olyan döntéseket kell hoznia, melyekkel milliók életét befolyásolja, ő is megérti, hogy az apja szerette és szereti.

H.: Most olvasom ugyan csak a második részt, ám mégis meg kell kérdezzem: tervezed továbbra is folytatni Calderon történetét? Már van valami konkrét ötleted a folytatást illetőleg?
O.S.: Igen, a elejét már tudom, látom a jeleneteket, de még a közepe nincs meg, a főgonosz kapcsán el kell döntenem pár dolgot. Ha sikerül, és lejátszom pár hét alatt a regényt, utána leülök és megírom. Remélem, az olvasók élvezni fogják az újabb kalandokat.

Köszönöm, hogy időt szántál az interjúra, 

igazán érdekes információkat tudtunk meg.

*Hikari