Novellázzunk: A tenger bennünk ébred

Azt hiszem mindannyian emlékszünk az iskolai műsorokra, aminek végül is örültünk, mert legalább egy tanóra addig is elmaradt... De vajon milyen érzés lehetett a színpadon állni? Valóra váltani és hihetően visszaadni olyan eseményeket, amiket csak történelemkönyvből ismertünk?

A legújabb novellámban ezt a hangulatot igyekszem visszaadni, fogadjátok szeretettel!

K. A. Hikari: A tenger bennünk ébred

Nincs olyan diák, aki élvezi, hogy végig kell ülnie a március 15-i műsort. Olyan is kevés van, aki örömmel vesz részt benne. Zsófi azonban azért mondott igent, mert nem akart csalódást okozni az irodalomtanárának, ráadásul a lelke mélyén örült neki, hogy valaki számít rá.  Percekkel a kezdés előtt  mégis idegesen rágja a szája szélét, és a haját csavargatja. Szereti az irodalmat, de a nyilvános szereplés nem az ő világa. Mi van, ha nem lesz képes eléggé átadni az üzenetet? Ha nem fogja tudni megmutatni, mennyi igazság rejlik ebben a versben mind a mai napig?

A fehér blúzt túl szűknek, a fekete szoknyát túl rövidnek érzi, a kokárda is mintha szúrná a bőrét… Vajon túl késő elmenekülni?

Hátralép, távolodna a színpadra vezető lépcsőtől, ekkor azonban egy meleg kéz fogja meg az övét, ujjak kulcsolódnak az ujjaira. Félénken pillant a mellette álló Botira.

– Ne menekülj. Nélküled ez nem fog menni. – Alig hallja a szavakat, inkább csak a fiú szájáról olvassa le. Erőt merít az őt figyelő kék szempárból, a kedves mosolyból. Az osztálytársa vele ellentétben nyugodt, ez a saját kalapáló szívét is elcsitítja valamennyire. A fiú hetek óta kihagyja a fociedzéseket, hogy ott lehessen vele a próbákon, és olyan szenvedéllyel szavalja Petőfi sorait,. mintha osztozna a költő hitvallásában: a boldogság a cél, a boldogság elérésnek célja pedig a szabadság.

Zsófi vesz egy mély levegőt, és még mindig a fiú kezét fogva sétál föl a színpadra, amikor a műsorban ők következnek. Nem kopog túl hangosan a cipője sarka? Csak ne bukjon el valamelyik díszletben!

Mintha az egész iskolát bezsúfolták volna a tornaterembe, a piros-fehér-zöld zászlóval díszített bordásfalak közé. Fullasztóan meleg a levegő, az izzadtság lecsorog a tarkóján., Vele szemben a tanári kar és a diáktársai, mögötte azok a barátai akikkel minden szabadidejében ezen a műsoron dolgoztak.  Látja, ahogy egyik-másik gyerek sutyorog a mellette ülővel. Zsófi mellkasa összeszorul az apró, de nyilvánvaló érdektelenségre.  Én legalább annyira nem akarok ellőttetek állni, mint ti kivárni a műsor végét!

Az irodalomtanárnője az első sorban ül. Elkapja a pillantását, és biztatóan rámosolyog, de ez nem segít. Zsófi tenyere izzad, a torka olyan száraz, mintha a forradalom porát nyelte volna le. Képtelen megszólalni, pedig muszáj lenne. Ő kezdi a verset, kettőjük előadása adja a gerincét a műsornak. 

– Föltámadott a tenger / A népek tengere… 

A saját sorait Boti ejti ki. Kihúzza őt a kellemetlen helyzetből, átveszi a szerepét. Olyan magabiztossággal és tűzzel szaval,mintha egy lenne a márciusi ifjak közül. Összeszedett, mintha csak egy egyszerű próba lenne. A versszak végén, a lélegzetvételnyi szünetben kicsit jobban megszorítja a kezét. Zsófi izmai ellazulnak, büszkén felszegi az állát.

– Reng és üvölt a tenger / Hánykódnak a hajók… – veszi fel a fonalat, és talán csak képzelődik, de mintha egy halk sóhaj szakadna fel Botondból. Zsófi hangja nem bicsaklik meg, ahogy végigmondja a versszakokat.

– Jegyezd vele az égre / Örök tanúságúl… – Az utolsó versszakba ketten kezdenek bele, összhangban mondják ki a szavakat. Olyan tökéletesen, ahogy még egyik próbán sem sikerült.

Csendesen lépnek hátra mindketten, beleolvadnak a többiek által alkotott tömegbe. 

– Köszi. – Zsófi csak tátogja a rövid szót a fiú felé. Boti lazán megrántja a vállát, és halvány félmosolyt vett rá, mintha semmiség lenne. Pedig a fiú volt az, aki megmentette az egész műsor legfontosabb jeleneténél.   

Zsófi úgy érzi, mintha a múlt szellemei súgnák a fülébe üzenetüket. Ne maradj néma, szólalj fel! Hallasd a hangodat, tedd fel a kérdéseket, követeld a válaszokat!  

Miközben a műsor megy tovább, elgondolkodik: ezt jelenti a hazaszeretet, a szabadságvágy?

Szerkesztette: Firgi-Kator Judit.
Ha szerkesztőre van szükségetek, 

keressétek >> ITT << bizalommal :)