Mikael Ollivier: Vértestvérek

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 110
Fülszöveg:
A Lemeunier család békés vacsoráját az ajtócsengő éles berregése szakítja félbe. Ettől a pillanattól kezdve minden a feje tetejére áll: Brice-t, az idősebbik fiút a rendőrség öt gyilkosság vádjával letartóztatja. Az indítékok és bizonyítékok egyértelműen arra utalnak, hogy ő a bűnös. A szülők összeomlanak, már-már ők is elhiszik, hogy a fiuk követte el a szörnyűségeket. Egyedül Martin, Brice öccse hisz megingathatatlanul bátyja ártatlanságában, és elhatározza, hogy ezt be is bizonyítja. A fiú izgalmas nyomozásba kezd, melynek során sötét családi titkokra derül fény és a saját élete is veszélybe kerül.
A regény Franciaországban 8 ifjúsági irodalmi díjat kapott és tévéfilmet is forgattak belőle.

                                             ***


Az osztálytársamnál leltem ma rá a könyvre, már épp vissza vitte volna a könyvtárba, ám megakadt a szemem a címen, úgyhogy kölcsönkértem tőle. Fontos momentum, hogy a cím keltette fel az érdeklődésem, számomra a borító valami borzadály, (nem is adnék ki ilyen külcsínnel,, ilyen hosszúságú könyvért ennyi pénzt, de ez csak halk megjegyzésem) de mivel hosszúnak éppen nem nevezném a történet, gondoltam egye-fene.
Viszont ami mindenképp erősen a könyv mellett szól, az a belső tartalom.  Ugyan is a prológus teljesen felébresztette a kíváncsiságom, és onnantól már nem volt menekvés, elkezdtem olvasni a könyvet, annak ellenére, hogy tudtam, néhány óra múlva a végére érek.
Nem csak azért, mert a korosztályomhoz képest szerintem falom a könyveket. Hanem mert izgalmas, érdekfeszítő volt belecsöppenni egy család életébe, akinél gyökeresen változnak meg a mindennapok. Ugyan is az idősebb fiúkat öt gyilkossággal vádolják.
Ám Brice mindent tagad, ártatlannak vallja magát.
Viszont a rendőrség kezében lévő összes bizonyíték ellene szól.
Már semmi nem tűnik biztosnak, a saját szülei is elfordulnak tőle.
Egyedül az öccse hisz benne rendületlenül.
Nos igen, ez az alapfelállás, amire már azt mondtam, hogy ez jó LEHET, nézzük mit hoz ki belőle az író...Nos, ha elkezdenék beszélgetni másokkal is a könyvről, gyanítom megosztana minket rendesen. Igazából én se tudom, melyik fele hajlok jobban.
Az alapkoncepció, az elképzelés jó, mégis erősen foghíjasnak éreztem a kivitelezést. Értem én, hogyha gyorsan pörögnek az események, az fent tartja a feszült hangulatot, de azért ebből többet is ki lehetett volna hozni, mint száztíz oldal. Még azt is megértem, hogy az egész lényege a "gyilkosvagydemégsem"-gondolat bemutatása, az ártatlanság bizonyítása, nekem mégis hiányzott több közös jelenet a két testvérrel, amiben Brice is megismerjük, hogy ő ezt az egészet hogyan éli meg.
Mert oké, az öcs, Martin szemszögéből éljük át a dolgokat, aki végig bízik a bátyja ártatlanságában; és talán éppen ezért éreztem az ilyen közös jeleneteket eszméletlen kevésnek.
A szülők: mit ne mondjak, mint a kettőt jól felpofoztam volna, duplán. Nem megy más a részükről, csak a siránkozás, a depresszió, az elhagyom-magam-sajnáljatok! viselkedés, és igazából nagy ívben tojnak a környezetükre is, vagy éppen arra, hogy milyen kis magánakcióba kezd a kisebbik fiúk.
Be kell azért valljam, hogy a hiányosságoktól eltekintve a nagy csattanó igazán jól sikerült, erre nem gondoltam volna, se arra a bizonyos titokra, ami lelepleződött.
Összességében vannak benne hibák, és egy hudenagyon maradandó könyvélménnyé sem nőtte ki magát. De ennek ellenére, hogyha egy gyors lefolyású, rövid terjedelmű francia történetre vágysz, megfűszerezve egy kis krimi szállal, akkor ez a te könyved.