Spirit Bliss: Árnyékvilág (Árnyékvilág 1.)

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 367
Fülszöveg:
A regény egy pszichológiai krimiszálakkal átszőtt romantikus történet, de van benne humor, szenvedély, feszültség, akció és erotika is. A történet egy olyan világot próbál bemutatni, amely kívülről csillogónak, izgalmasnak, boldognak tűnik, de valójában árnyék fedi.
A fiatal színész, Adam Swanson egész életében az árnyék közelében élt, de az egyik pillanatról a másikra kebelezte be őt. Az újságok, a rajongói, de még a környezetében élők nagy része sem ismeri igazán. Adam a paparazzik és a rajongók zaklatását is elég nehezen viseli, de ezt még tetézi az is, hogy elkezd furcsa üzeneteket, ajándékokat és telefonhívásokat kapni.
A zűrzavar közepén feltűnik egy lány az életében, Camilla Jones, akinek semmi köze az Árnyékvilághoz, mégis bezárkózva, napfény nélkül éli az életét egy múltbeli sérelem miatt.
Egymást segítik ki a világosságra hosszú és nehéz küzdelmek árán, melyek során önmaguk kétségeivel, bizonytalanságával és a külvilág emberi „démonjaival” kell megküzdeniük.

                                                                       ***

Kezembe került már néhány évvel korábban is ez a regény, ám akkor valahogy nem kapott el, nem szippantott be. Ám a kihívásnak hála most újra leköltözött a polcról és bizony ezúttal el is nyelt a világ..az összes árnnyal együtt.
A történet különlegessége a korábban említett világ. Hiszen gondoljuk szépen végig: ki nem akart gyerekként híres színész, énekes vagy sportoló lenni? Ugye, hogy azért megfordul az ember lánya fejében az ilyen gondolat, hiszen mit tudunk/látunk belőle? Hogy pénz, siker, csillogás, hírnév...ám ez egy nagyon durván két élű kard.
Ezt az életvitelt igyekszik megragadni és visszaadni az írónő a könyv lapjain Adam karakterének segítségével.
Segít bepillantani a sztárok közel sem olyan tökéletes életébe, mint azt az átlagember hiszi, bemutatja, hogy bizony negatív oldala is van ennek az egész sztárosdinak.

Zaklatások, telefonhívások, elvetemült rajongók...ugye, így már nem olyan nagyon vágyott életvitel? Adamnak pedig nap mint nap ezekkel kell megküzdenie, mosolyognia, lenyelnie, mintha nem lenne vele problémája. Pedig attól, hogy az embert sokan veszik körül, még lehet magányos. Ez a fiatal srác is az..nem akár mást, csak egy kis normalitást az életébe. Egy fénysugarat.
Ami más volt, mint az eddig megszokott férfi karaktereknél az maga a személyisége: a vágya miatt, hogy önmagáért szeressék, és ne azért, mert sztár, nem volt egy macsó, beszólogatós típus. Nekem sokkal inkább egy plüssmaci jutott eszembe róla, aki csak azt szeretné, hogy valaki levegye a polcról, és megölelgesse. Meglepő volt, de tetszett.

Történetünk másik fontos szereplője a fiatal festőnő, Camilla, aki ugyan tehetséges, és a művészet az élete, mégse biztos magában, nem szereti a rivaldafényt, és igazából a nagy lehetőségekre se vevő annyira mint gondolnánk. 
Nekem kicsit nebántsvirág-érzésem volt vele kapcsolatban, legalábbis az elején mindenképp, aztán ahogy haladtunk, és az élete lassan, szálról-szálra összefonódott a színészével, ő maga is megmutatta, hogy valójában egy normális szereplő, aki bármit megtesz azért, hogy a szívének fontosak számára minden meglegyen. Ezután már legalább annyira szerettem, mint Adamet.
Szóval ja, egyik szereplőnk se éppen olyan tökéletes, és makulátlanul boldog, mint az 'elvárnánk', és éppen ezért sodródnak egymás életébe, egy véletlen találkozást majd egy apró kérést követően.
És innentől bizony a hullámvasút is megindul velük, mielőtt észbe kaphatnának, már többet éreznek, mint egyszerű barátság. Ám mint tudjuk, ami túl szép, azt nem is kell elhinni.
Camilla ide vagy oda, a srácot továbbra is zaklatják, egy durvább és hihetetlenebb módon. Őszintén bevallom, nekem kicsit gyenge volt a krimi szál, bár az is igaz, hogy ahogy haladtunk a történettel, javulásnak indult. Éppen csak elejtett momentumokból építette fel, de ezt olyan ügyesen használva, hogy egyrészt a végéig nem jöttem rá, ki állhat a folyamatos zaklatás mögött, másrészt már én is megsajnáltam szegény Adam-t, hogy mi a francért nem kaphat egy kis boldogságot és nyugalmat?! Úgyhogy bármennyire gyengének éreztem az elején, a végére egész szépen kikerekedett, úgyhogy mindenképp gratulálok.
Ahogy azért is köszönetet rebeg a romantikus énem, amilyen kapcsolat Adam és Camilla között kialakult. Igazi lányregénybe illő kapcsolat lett az övék, amiről hiába tudjuk, hogy nem létezik; öröm volt olvasni. Kikapcsolta az agyamat, felébresztette az álmodó, tinédzser énem, és..és...szeretnék egy Adam-et :$
Szeretnék én magam is apró figyelmességet, lopott, zavarba ejtő pillantásokat, biztató kézfogásokat, félszeg, édes csókokat.
Persze, a realista részem végig azt mondta, hogy túl jó, túl rózsaszín, ám azt hiszem vannak olyan időszakok az ember életében, amikor egyszerűen szüksége van az ilyen könyvekre, az ilyen kapcsolatokkal, hogy korlátok nélkül álmodozhasson, reméljen és mosolyogjon egy-egy jeleneten. Köszönöm Spirit. :)
Végezetül, hogy kiknek ajánlom nyugodt szívvel? Azoknak, akik szívesen megismernék a hírnév másik, közel sem olyan jó oldalát, azoknak, akik nem riadnak vissza kicsit magasabb adag romantikától sem, és akik szeretik a krimi szál által nyújtott izgalmakat.
Ha bármelyik is igaz rád, akkor vegyél egy nagy levegőt, és engedd, hogy magával sodorjon az Árnyékvilág egészen addig, amíg rá nem lelsz a saját fényedre.