Jojo Moyes: Páros, páratlan

Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 415
Fülszöveg:
Az életben többnyire egyszerű a matek: a páros ügyek sokszor páratlanul zűrösek.
Több okból is szörnyű, ha az embert elhagyja a gyerekei apja, egyebek közt a pénzügyek meg a szörnyű csalódás miatt is. De még a végtelenül fárasztó, minden energiát felemésztő anyagi küszködésnél is rosszabb, hogy amikor olyasmi történik, amivel nem tudunk mit kezdeni, akkor az egyedülálló szülőnél nincs magányosabb ember a világon.
Így van ezzel Jess is, aki egyedül neveli kislányát, Tanzie-t és a férje korábbi kapcsolatából származó fiát, az emós Nickyt, aki a szomszéd srácok miatt igen nehéz helyzetben van. A kislány viszont matekzseni, de akármennyit gürcöl Jess, a Tanzie tehetségéhez illő méregdrága magániskolára sehogy nem jön össze a pénz. Hacsak… hacsak meg nem nyeri a skóciai pénzdíjas matekversenyt. Odáig azonban el is kell jutni. Skóciáig hosszú az út, főleg, ha egy ócska tragaccsal indul útnak az ember, ráadásul forgalmi nélkül. Ekkor lép a színre Ed, a lapátra tett cégvezető, akinek pénze és ideje is van jócskán. Neki más gondjai akadnak: a törvénnyel került összeütközésbe. És persze magányos, és komoly lelkifurdalás gyötri.
A Mielőtt megismertelek és az Akit elhagytál páratlanul népszerű angol szerzőjének új könyve vérbeli női regény, ám rendhagyó módon romantikus: a cukor és a hab párosa lemaradt róla. Sírunk és nevetünk, és alig várjuk, hogy megtudjuk, bekerül-e Tanzie a magániskolába, egymásra talál-e Jess és Ed, no és vajon felgyógyul-e Norman, a hatalmas, de nemes lelkű kutya…
„Jojo Moyes a szívfacsaró romantikus női irodalom koronázatlan királynője, és új kötetében sem fog csalódni senki. A mesteri történetvezetéstől a Mielőtt megismertelek minden rajongója odáig lesz.” (ELLE)

                                                                                       ***

Jojo Moyes regényeit azóta szeretem, hogy a könyvtárban a kezembe akadt még régebben a Mielőtt megismertelek című története. Amiatt szerettem bele az írónő stílusába, és azóta ha látom, hogy ő írta, biztos, hogy előbb-utóbb elolvasom.
Nem történt ez másképp ezzel a könyvével sem. Még Valentin-napon csaptam le rá elég nagy kedvezménnyel, ám csak most jutottam el oda, hogy el is olvassam. Ha azt nézem, hogy három nap alatt faltam fel, gondolhatjátok mennyire tetszett. :) Úgy érzem, hogy az írónő - egyébként gyönyörűen megírt - könyvei igazából egy romantikus papírba csomagolt ajándékok; őszinte vélemény a világról.
Hiszen ha csak ezt a könyvét nézzük: ebben bizony nem csak szerelem van: hanem család, anyai szeretet, szegénység, társadalmi különbségek, rossz döntések...

Jojo Moyes könyveiben azt is szeretem, hogy nincsenek idegesítő,afejemafalbaveremmiatta karaktererek. Ezt újból bebizonyítja, hiszen Jess egy igazán talpraesett, erős és optimista nő. Annak ellenére, hogy a saját, lányát és a két éve lelépett férjének a fiát is ő neveli (a drága Marty a gyerektartás fogalmát se ismeri...) egy pubban és takarítónőként is dolgozik (az utóbbinál úgy látja, hogy a főnöke nem több, mint egy felfuvalkodott hólyag), hogy eltartsa magukat, és még ezek mellett igyekszik mindig a menedék lenni a gyerekek számára.

Amire valljuk be, szükség is van. Nicky a nagyobbik fiú az emo stílust képviseli, a vér szerinti szülei tojnak a fejére, a kinézete miatt pedig rendszeres veréseket kap...ilyen állapotok mellett, pedig nem csodáltam, hogy egy magába zárkózó, csendes fiú, aki sajnos a füvet sem veti meg. Jó párszor összeszorult a torkom olvasás közben, és némán rimánkodtam, hogy valaki segítsen már neki valahogy.

És akkor még ott van Tanzie, aki fiatal kora ellenére a matek megszállottja, mindent imád aminek köze van a számokhoz, a számoláshoz. Mondhatom akár úgy is, hogy kissé különc.
De mint tudjuk, a különcök, az álmodozók viszik előre az életet. Így van ez a kislány esetében is, aki egy fantasztikus lehetőséget kap, hogy egy magániskolába járjon, ahol még tovább fejlesztheti a képességeit. Ehhez csupán meg kell nyernie egy matekversenyt. Ami Skóciában van.
Ám egy anyának a gyermeke boldogsága a legfontosabb, úgyhogy fogja a pénzét, a cuccokat, Tanzie-éket, meg a böhöm  nagy fekete kutyát, és nekivág az utazásnak.

Ed-nek mindene megvan, amiről csak álmodhat az ember. Pénz, siker, lakás, partner...csakhogy ha egy számot rosszul ad össze az ember, akkor a végeredmény se a várt lesz. Na, a mi kedves vezetőnkkel pontosan ezt történt. Egyetlen rossz számítás felborította az egész életét.
Nincs is nagyon ötlete, hogy ezek után mit kezdjen magával, úgyhogy miután rendbe jön egy jó kis macskajajból, céltalanul autókázik az éjszakában.  Ekkor lesz szemtanúja egy kellemesnek épp nem mondható igazoltatásnak, ami nem is lenne érdekes; csakhogy a személy, akit a rendőrök faggatnak a takarítónője.
Ed-ben felébred a lelkének jó része, és nem csakhogy kihúzza a csávából a kis családot, hanem még fel is ajánlja, hogy elviszi őket Skóciába, úgyis arra akad dolga.Az igazi izgalom pedig csak akkor veszik kezdetét.
Jojo Moyes ezúttal is mesterien szövi a szálakat. Így, elolvasva, azt kell mondjam, hogy mégse bánom, hogy kicsit lassabban indult be a történet.
Valóban szükség volt erre a kis bevezetőre, hogy megértsük Jess későbbi döntéseit, hogy mi is pont annyira izguljunk, aggódjunk, és még így is próbáljunk nyugodtnak látszani, ahogy ő tette.
Hogy mi is pont annyira gondolkodjunk, és valamennyire tartsunk a jövőtől, ahogy Ed.
Hogy bennünk is meglegyen a jóleső adrenalin, és teljesítési vágy, ahogy Tanzie-ben.

Hogy mi is pont annyira össze legyünk zavarodva, és mégis vágyjunk a figyelemre, ahogy Nicky tette.
Plusz piros pont jár az írónőnek a nézőpontokért. Hiszen nem csak a két felnőtt, hanem rajtuk keresztül a két gyerek nézőpontját is megismerhettük, ezáltal pedig nekem még inkább teljes, jobb lett az egész történet.
És hogy végezetül kiknek ajánlom? Azoknak, akik szeretik/ismerik Jojo Moyes könyveit. Azoknak akik még nem ismerik Jojo regényeit. Azoknak, akik egy kevésbé cukorszirupos, sokkal inkább egy életfűszerekkel elkészített könyvre vágynak. Az egyedül álló szülőknek. A társadalom szerint különc gyermekeiknek.
Ne feledjetek egy fontos dolgot: előbb-utóbb minden rendben lesz, hisz a jó emberekkel jó dolgok történnek. Csak hinni kell benne. Hinni kell magunkban. Még akkor is, ha úgy érezzük, hogy a páros ügyek páratlanul zűrösek.


Bejegyzés EXTRA
  Kedvcsináló idézetek

 "Mert tudta, hogy ha valakit nem ölel magához az anyja, nem mondja neki folyton, hogy ő a világon a legjobb, sőt még csak észre sem veszi, hogy otthon van, akkor az illetővel történik valami: lényének egy része bezárul. Úgy érzi, nincs is szüksége az anyjára. Nincs szüksége senkire. És öntudatlanul arra számít, hogy mindenki, aki közel kerül hozzá, előbb-utóbb talál valamit, amit nem szeret benne, amit kezdetben nem vesz észre, és emiatt elfordul tőle, eltűnik, mint a tengeri köd. Mert nyilván baj lehet vele, ha még a saját anyja sem szereti igazán. Ezért (...) semmi más nem érdekelte, csak a két gyerek, és az, hogy meggyőzze őket, nincs semmi gond. Mert megkövezhet az egész világ, de ha az anyád ott áll mögötted, akkor nincs gond. Valahol a lelked mélyén pontosan tudod, hogy szeretnek. Hogy megérdemled a szeretetet."

 

"Az anyja egyszer azt mondta Ednek, hogy azok az igaz barátok, akikkel mindig ott tudja folytatni az ember, ahol abbahagyta, akár egy hete találkoztak utoljára, akár két éve"

 "- De lehet, hogy el kell mennem.

(...)
Jess egy pillanatig se gondolkodott a válaszon.
- Akkor megvárlak. - vágta rá.
Érezte, hogy Ed arca kérdőn fordul felé.
- Várok rád. Ha akarod."