Kalandok és kalandozók (Antológia)

Kiadó: Spiritart
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 350
Fülszöveg:
Az öblön túl, ahol a Lélekalja Kávézó áll, és egy vörös szemű, kárhozott félisten vigyázza a kietlen partvidéket, végeláthatatlan, sötét erdőség húzódik a szárazföld belseje felé. Az erdő mélyén, a Fantáziaföld felé vezető, ezer veszéllyel szegett ösvény mellett egy titkos átjáró áll, ami egy fogadóhoz vezet, ahová betérhet a fáradt vándor, mielőtt folytatná útját. A Nyakontött Próbagoblin Szolgáltatóház termeiben mindig víg a hangulat, nevetés és poharak koccanása hallik...De odafent, a könyvtárszobában gyertyafényes csend honol. Nem léphet be oda csak úgy akárki: a fogadós és különös őrei életük árán is védik azon ritkaságokat, melyeket hosszú évek alatt ajándékba kaptak az arra tévedő tollforgatóktól, egy szívből jövő mosolyért, egy pohár jó borért, őszinte elismerésért, és kivételes nyugalomért, amit e hely áraszt.
Hogy e ritkaságokból igazi könyv készülhetett, talán annak köszönhető, hogy a tollforgatók szeretnének visszaadni valamit az ajándék nyugalomból, ami ritka vendég zűrös életükben...Talán annak, hogy valami szemtelen könyvrajongó sok fáradtsággal, sörrel és kedvességgel kicsalta az írásokat valahogy az örökéber fogadóstól. Akárhogy is: érezd magad megtisztelve, Vándor, hogy olvashatod e becses gyűjteményt. Ezen írásoknak sorsuk van, akárcsak tenmagadnak és csakis méltó kézbe kerülhetnek.

                                                                            ***

Elég kalandos a történet, ami engem és a kötetet illeti, ugyanis több jó ismerősöm írása is szerepel benne, úgyhogy tudtam, hogy nekem ezt előbb-utóbb el kell olvasnom. Előbb lett belőle, ugyan is egy nagyon kedves Angyal a baráti körömből eljutatta hozzám. Ezúton is köszönöm neki.
Egyébként a kötetben kereken ötven novella szerepel, ami a szürke ötven árnyalata helyett (bocsi a gyenge szóviccért :'D), a világ és a nézőpontok ötven árnyalatát tárja fel.
A félszáz különböző szerző, félszáz különböző látási módot mutat be az olvasónak, és azt hiszem épp ezért lehetséges, hogy mindenféle írás található a szövegben. Az olyan művektől kezdve, amin a rövidsége ellenére, - vagy épp amiatt - sokat mosolyog az ember; olyanokon át, amitől végigfut rajtad a libabőr, miután az agyad felfogta a történet lényegét, egészen az olyan írásokig, amiket az elsőtől az utolsó betűig kiírnál, annyira szépek. Gondolkodtam egy ideig, hogy 350 oldalba mégis, hogyan fér bele/meg ennyi műfaj, aztán rájöttem: lehetséges, hogy a szerzőik elsődleges múzsája maga az ÉLET volt, hiszen egy ember életében is mennyi különböző aspektus, élmény, találkozás létezik, és mégsincs káosz belőle. :) Bármi is ihlette meg a szerzőinket, azt mindenképp nyugodt lelkiismerettel jelentem ki, hogy egy gyöngyszemet alkottak.
Ám hiába alkot a nagy egész egy gyémánttal felérő értékét, volt/van benne olyan írás, ami kifejezetten kedves lett a szívemnek, ezekből 3+1 emelnék ki néhány plusz mondat erejéig.

Az első ilyen Bloody Dora Egy történet című írása lett. Az a néhány oldal, amit felölel a történet, igazán érdekes, márcsak az események miatt is, hiszen itt a lektor, nem csak olvassa, hanem át is éli az adott írást; emiatt sok zűrös és megmosolyogtató kalandba keveredik.
"Hiába a történeteket mégis csak írni kell...és ha az elbeszélés nem megfelelő akkor bizony a történet sem lesz maradéktalanul az."
(Kalandok és kalandozók, Bloody Dora: Egy történet)

Akkor ott volt Tim Morgan-től a Füstbement leánykérés, ahol a mesékből már ismert sárkányok játszanak főszerepet. A sárkányifjúnak feleség kell, ő viszont ezt másképp képzeli el, mint az édesapja, ez pedig a végére igazán mókás megoldást eredményez.
"Úgy értem, miért lényeges, hogy ember legyen?
(...)
- Várd csak ki a végét fiacskám! - mondta az öreg. - Nincs az a szende, bájos menyecske, aki idővel házsártos sárkánnyá ne változna"
(Kalandok és kalandozók; Tim Morgan: Füstbement leánykérés)

Akkor amelyik írás mellett még nem mehetek el, az  Pusztai Andrea tollából a Sorsszövők. Az egész novella valami gyönyörű, meseszép gondolatokat, életigazságokat, elgondolkodtató mondatokat tartalmaz. Imádtam minden sorát.
" - Nincs szerencsém a szerelemben.
- Nem szerencse kérdése, megteszi egy kis türelem, egy kis szív. Előbb tanulja meg szeretni önmagát, akkor meg tudja mutatni másnak is, hogyan kell szeretni. Az emberek nem tudják a szeretet ezerarcú és személyre szabott. A szeretet egy isteni ajándék-játék"
(Kalandok és kalandozók: Pusztai Andrea: A sorsszövő)

És természetes a Titkot tudok írás Rozsonits Judittól. Ez a történet különösen közel áll a szívemhez, ám a leplet most nem fedem fel (elég, ha a szerző, meg én tudom). Mindenesetre annyit elmondhatok, és el is mondok, hogy az írás kifejezetten igényesen, szépen, és tehetségesen megírt történet. A metaforák és meglepő fordulatok miatt pedig könnyedén olvasható, bántam ugyan, hogy egy kicsit nem hosszabb, ám rájöttem, hogy ez az írás így jó. Van, amikor nem kell húzni a dolgokat, mint a rétes tésztát.
"...ismerte ezeket a lányokat. A gyermekkorból frissen felserdülve büszkén viselték még szüzességük hímporát, de tekintetükben a kérdő ártatlanság mellett meglapult már a felnövekvő nő szerelem és ölelés utáni vágyakozása."
(Kalandok és Kalandozók: Rozsonits Judit: Titkot tudok)

Most pedig néhány további - nekem tetsző, engem megfogó - gondolat a kötetből:
"Nem kell tudnunk semmit. Szeretni kell tudni, semmi egyebet, és ahhoz, hogy szeressünk nincs szükség tudásra."
(Kalandok és kalandozók, Sren Tilesh: Lélekalja kávézó)

"És ha már útközben egy szebb világban jártunk, mi várhat a végállomáson? De még ha nincs is olyan, már maga az utazás megéri. Csak menni körbe-körbe ameddig csak lehet..."
(Kalandok és kalandozók, Czinkóczi Krisztina: A 3047-es járat)

"Kezdtem sajnálni a hangtalan leányzót. Egy ősellenség, egy idióta kedves, mocskos meló, ami nem fizet túl jól, biztos vagyok benne, még a szülei se tudnak róla!"
(Kalandok és kalandozók, Bloody Dora: Egy történet)             

"Dolores ártatlan közönnyel tűrte, hogy müszjő Há mellé üljön és belecsókoljon rézszín pihés nyúlánk lány-nyakába - bizony mondom, ha erre gondolok, eszembe tolul a gyanú: a gyermeki nyugalom és a Buddhák passzivitása egy tőről fakad.
(Kalandok és kalandozók: Novák Gábor: 1. Olita)

"- Az izgi első fázis, amit definíció szerint követ egy másik fázis. A második fázis a megszokás fázisa. Az elfelejtkeztem-róla-fázis. De az első fázis az mindig izgi."
(Kalandok és kalandozók: Gaura Ágnes. Kapcsolat)   

"- Pedig mindent úgy tettem, ahogy édesapám javasolta: virágokat szórtam a hercegnő lába elé...
- Nekem úgy rémlik, tövestül kitéptél egy virágzó csipkebokrot és ráhajítottad szegénykére a magasból.
- ...aztán édességekkel kedveskedtem neki...
(...)
- Hogy jutott eszedbe méhkasokat vinni a királyi lakosztályba?
- ...csak úgy sikoltozott... (...)
- A fél udvart összecsipkedték a méhek. (...)
- Később elrepítettem egzotikus tájakra...
- Már aki szereti a forrongó vulkánokat...
- ...el is alélt a gyönyörtől...
- Vagy a kénköves bűztől..."
(Kalandok és kalandozók; Tim Morgan: Füstbement leánykérés)    

"Ezért harcolt meg azzal a borzalmas sárkánnyal? Na jó, egy sárkánygyíkkal...Khm, pontosabban szólva inkább egy bébi gyíkkal, ami történetesen lánglövő náthában szenvedett."
(Kalandok és kalandozók, Randolph Cain: a Balszerencse lovagja)     

"Luxként, a játék során egy halálos ütés is csak levesz az életenergiáimból, vagy ha ki is purcanok, újraéledek és kezdem a mentési ponttól. A valóságban nincs ilyen lehetőség, csak a jó öreg halál."
(Kalandok és kalandozók, Szilágyi Heléna: Titkok)                

"Erről eszembe jut egy falfirka: "Én már semmiben sem hiszek. A múltkor is bementem egy ajtón, amire az volt írva: NŐK, de kiderült, hogy csak budi"
(Kalandok és kalandozók, Vihartáncos: Boldogság titka)                  

"Szörnyűek ezek a mai buszok! Régen elöl morogtak, hátul meg büdösek voltak, de képzelje, ez azóta sem változott! Az viszont igen, hogy most már visszabeszélnek."
(Kalandok és kalandozók, Hantos Norbert: Buszkaland)  

"A Másolatok tulajdonképpen eleve élőhalottnak számítottak, de hogy jó néhányukból szándékosan rothadó hullát csináltak, deformált lelkivilágra vallott."
(Kalandok és kalandozók, Patrick J. Morrinson:A múltba zuhant űrhajós)

"Valahol hallottam, hogy az északi emberek a hó ezernyi fajtáját képesek megkülönböztetni. Én csak a frisset, a régit, a lábnyomosat, a szánkólapítottat, a letaposottat, a kásását, meg az olvadás közben visszafagyottat ismerem, na meg az ónos esőtől páncélozott tetejűt"
(Kalandok és kalandozók: Esvy: A jégbordás út)

"A kétségbeesés vagy megöli az embert, vagy egymás karjába űzi"
(Kalandok és kalandozók: Puska Veronika: Nincsen rózsa tövis nélkül)

"A démon lehajolt, ujját a pentagramma vörös vonalához érintette, majd felegyenesedve megszaglászta a vörös anyagot.
- Csirkevér? Te tényleg csirkevérrel idéztél meg?
- A leírás szerint azzal is működik a rituálé...
- Működni éppen működik, de azért elég nagy sértés. Sokkal méltóbb lenne egy szűz vére. A régiek bezzeg adtak a stílusra!"(Kalandok és kalandozók, Nagy Tamás (Beren): Démonidézés)   

"...nem tudta szeretni és szerettetni azt a bizonyos Kárász Annamáriát, mert senkinek nem volt bátorsága lebontani a falait, hogy megtapasztalja milyen gyengéd szeretetet és lángoló tűz lakozik benne."
(Kalandok és kalandozók: Pusztai Andrea: A sorsszövő)
"Még nőként sem teljesedett ki. A csodát kapja érte, életet adhat. Sok férfi végigvezekelne egy életet is a pokolban ezért a csodáért, amit az anyaság jelent."
(Kalandok és kalandozók: Pusztai Andrea: A sorsszövő)

"Először megijedtem, hogy - saját kézzel és vassal - kinyírtam a ügyfelem lányát (...), de amikor véletlenül hozzáértem homlokán a friss zúzódásokhoz, Zuzu felnyögött.
Ezt megúsztam - nyugodtam meg, hiszen a halottak a legjobb tudásom szerint nem nyöszörögnek."
(Kalandok és kalandozók, Craz: A Zuzu Petas küldetés)

A kedvcsináló idézetek után, pedig még annyit, hogy ezt a gyűjteményt bárki bártan olvashatja. Ahogy korábban említettem, sokszínű írások kaptak benne helyett, úgyhogy biztosra veszem, hogy mindenki megtalálja a számára tetsző írásokat.
Úgy érzem, hogy bárki aki kezébe veszi ezt a könyvet, megnyitotta azt a kaput, amin belépve csodálatos Kalandokban lehet része. De csak akkor, ha van szívében elég merész, nyitott, és kíváncsi Kalandozó. Ha pedig minden stimmel irány a könyvtárterem.