Murakami Haruki: Szputnyik, szívecském!

Kiadó: Geopen
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 238
Fülszöveg:
A Szputnyik, szívecském keserédes történet, mely a szerelem hatalmáról és fájdalmáról szól. A regény főhőse „K”, aki beleszeret diáktársnőjébe, de ahogy az gyakran megesik, a lány szíve másért dobog … A krimibe oltott szerelmi történet az emberi vágyakról szóló, mély eszmefuttatásként bontakozik ki az olvasó előtt. Stílusa utánozhatatlan, „murakamis”, egyrészt végtelenül könnyed, másrészt sejtelmes, izgalmas.

                                         ***

Murakami Haruki regényeivel szemezgettem már egy ideje, mivel szeretek mindent ami Japánnal kapcsolatos. Kiváncsi voltam, vajon hogy ír, milyen a stílus, és hogy vajon engem megfog-e ez a stílus. A Szputnyik szívecském című regény teljesen véletlen akadt a kezembe a könyvtárban, aztán gondoltam veszíteni nem fogok azzal, ha elolvasom.
A történet középpontjában egy Szumire nevű nő áll,  akinek minden vágya, hogy íróvá vállhasson, és ennek érdekében nappal, alszik és hajnalba nyúlóan a klaviatúrán táncoltatja az ujjait, vagy éppen alkalmi munkákból egészíti ki az otthonról kapott alamizsnát. Igaz ugyan, hogy kissé szétszórt, képes felemás zoknit venni, vagy kinyúlt férfiingben utcára menni, sőt felhívni "K"-t akár az éjszaka közepén is, valami szörnyen fontos kérdés végett; de épp ezek miatt szerettem meg.
Ha már szóba került "K"...ő képviseli a férfi főszereplő táborát. Tanárként dolgozik, ám a munkájában csak a lelkiismeretesség játszik, a szenvedély koránt sem, átlagos életet él. Szumire-vel még a főiskolán ismerkedett meg, és azóta is mellette áll, igyekszik kielégíteni látszólag kielégíthetetlen kiváncsiság és tudásvágyát. Nem éppen mellékes információ az sem, hogy szerelmes a lányba; ám az nem viszonozza érzéseit, így maradnak a kalandok...
Ám ahogy az lenni szokott, a csavar itt is jelentkezik. Ugyan is Szumire nem a férfiba hanem egy Miu nevű férjezett nőbe lesz szerelmes. Ám Szumire igyekszik eltitkolni az érzelmeit, de azért elfogadja a munkaajánlatot, amit a nő felajánl, csakhogy a közelében lehessen., sőt még az írással - addigi szenvedélyével - is felhagy, pont úgy mint a szétszórt, kissé talán bohókás stílussal.
Ám aztán jön egy görögországi út, körítve egy titokzatos eltűnéssel, és néhány tehetetlen bamba rendőrrel, ám a történet mégsem vált át krimibe, inkább elkezd hordozni egy mélyebb jelentést. Mert nem az lesz a kérdés, hová tűnt Szumire, hanem az, hogyan? Feltéve, ha valóban eltűnt, és nem csupán a képzelet űz velünk igazán ravasz játékot. Vagy lehetséges, hogy nem is ő tűnt el, csupán mi ragadtunk a másik oldalon? Egyáltalán mi a garancia arra, hogy mi, akik látszólag egy világban vannak, valójában is egy létsíkon mozognak, lélegeznek, léteznek?
Ilyen és ehhez hasonló elgondolkodtató kérdéseket vett fel a könyv. De emellett szól szerelemről, eltűnésről, a társadalomból való kiemelkedésről egyaránt, de szól a magányról is. Hiszen mindannyian csodálatos útitársak vagyunk, végső soron azonban nem egyebek magányos fémhalmazoknál, amelyek a maguk külön-külön pályáján keringenek. Messziről gyönyörűségesen suhanó csillagoknak tűnnek, de a valóságban csupán ketrecek, amelyekbe egyedül vagyunk bezárva, és sehová sem tartunk. Amikor a két műholdunk pályája véletlenül keresztezi egymást, együtt lehetünk. Talán még a szívünket is föltárjuk egymást előtt. De ez csak röpke pillanat. A következő másodpercben már teljes magányban száguldunk tovább. Mígnem elégünk, és semmivé leszünk.

Bejegyzés EXTRA
Mi is a Szputnyik?

- A Szputnyik–1 mindössze 83,6 kg-os volt. Az egész kísérlet elsődleges célja az első kozmikus sebesség elérése volt. Ez inkább a hordozóeszközzel szemben támasztott követelményeket, maga a szonda, mint hasznos teher, csak passzív részese volt a kísérletnek. A csekély tömeg is ezt támasztja alá: a siker érdekében minél kisebb tömegre törekedtek, hogy bizonyosan sikerüljön a Föld körüli pálya elérése.
Felépítését tekintve egy 58 cm átmérőjű alumíniumgömb volt, amelynek egyik oldalán négy darab, 2,4 m-es antenna nyúlt hátra.
- A Szputnyik-1 1957. október 4-én startolt az akkori szovjet tagköztársaságból, Kazahsztánból.
- A "szputnyik" szó legáltalánosabban elterjedt magyar fordítása "útitárs", ám a csillagászatban ezt használják az égitestek kísérőinek megnevezésére is, így az orosz nyelvben a szputnyik szón műholdat is értenek.
Forrás: Wikipédia