Tracey Garvis Graves: Kötelék

Kiadó:Pioneer Books
Kiadás éve:2013
Oldalszám:332
Fülszöveg:
Amikor a harmincéves tanárnőnek, Anna Emersonnak nyári munkát ajánl a Callahan család, hogy tanítsa a fiukat a Maldív-szigeteken bérelt nyaralójukban, gondolkodás nélkül rábólint a trópusi munkanyaralásra. T.J. Callahannek viszont semmi kedve elutazni. Már majdnem tizenhét éves, és ha a súlyos betegsége nem lett volna elég, az első tünetmentes nyarát a szüleivel és rengeteg tanulnivalóval kell töltenie.
Anna és T.J. egy hidroplánon közelítenek az úti céljuk felé, hogy csatlakozzanak a szülőkhöz, amikor a pilóta végzetes szívrohamot kap, ők pedig az Indiai-óceánba zuhannak. Szerencséjükre, kisodródnak egy sziget partjára. De bármennyire is idillikusnak tűnik a hely, gyorsan kiderül, hogy lakatlan, nincs ivóvíz és élelem, sem menedék. Csupán egyetlen céljuk lehet, hogy életben maradjanak, amíg megmentik őket.
A napokból azonban hónapok, sőt évek lesznek, s miközben megtanulják, hogyan gondoskodjanak magukról, Anna rájön, bármilyen veszélyek leselkednek is rájuk a szigeten, az a legnagyobb, hogy T.J. időközben kamaszból férfivá érett.

                                                                        ***

Mostanában gyakran kezdek olyan könyvbe, amit ott, abban a pillanatban nagyon nem az én könyvem, és egy idő után félreteszem, tudván, hogy a szenvedős-olvasás nem ér semmit. Ha el kell olvassam a könyvet úgyis a kezembe kerül még..ha pedig nem, akkor sosem volt az én könyvem.
A Kötelékkel ugyan ez volt a felállás. Már fél éve nálam üdül - lévén, kölcsönkönyv - ám amikor először elkezdtem, untam, harminc oldal után félretettem.
Ám most, hogy itt ez a csodás kánikula, újból a kezembe vettem, és ezúttal teljesen elnyelt, mint a tenger a hidroplánt...
Ezzel az apró mondattal pedig már el is árultam a történet kezdetét. Az akkor harmincéves Anna és tizenhat éves tanítványa, T.J. egy repülőgép szerencsétlenség miatt kikötnek egy lakatlan szigeten, és bizony nem azon, amihez eredetileg tartottak azért, hogy a rákból kigyógyult fiú be tudja hozni a lemaradását.
A nőnek is jól jön a nyári munka és nem csak a pénz miatt. A barátjával épp megrekedt a kapcsolata, és reménykedik benne, hogy ez a kis távollét majd dönt a mérlegen.
Ám arra egyikük se gondol, hogy nem "kis távollét" kezdődik kettőjük számukra...
 

Innentől hosszú ideig azt követhetjük nyomon, hogyan bukkannak fel, majd kerülnek megoldásra az legalapvetőbb kérdések: a víz, az étel, és a lakóhely.
Féltem attól, hogy egy idő után unalmasak, ellaposodottak lesznek ezek a részek, de pont az ellenkezője történt. Ahogy haladtam, úgy volt egyre érdekesebb, és volt, hogy néha én is elgondolkodtam azon, vajon, hogyan cselekednék a helyükben. Mert bizony nehéz helyzetben voltak, ezen nincs mit tagadni.
Amikor több oldalon keresztül valaki küzdeni akarásról és kitartásról tesz tanú bizonyságot, akkor az olvasóban is megmozdul valami...főleg, hogy végig ott motoszkál a fejünkben a gondolat: vajon kijutnak-e a szigetről? És ha igen, mikor?
A másik dolog, ami kifejezetten tetszett a regényben, a romantikus rész. Nem kell nagyon gondolkodni, hisz valamennyire a fülszöveg is utal a dolgokra, de kifejezetten jó volt olvasni, ahogy szép lassan elmélyül a kapcsolatuk.
Ugyan tanár-diák kapcsolatként indul a dolog, viszont melyik az a tinédzserfiú, aki nem pislog titokban a tanárnője felé, ha az még jól is néz ki?! :) Ám mivel a szigeten csak egymásra számíthatnak, szép lassan bajtársakká, aztán barátokká válnak, végül pedig a korkülönbség ellenére egy olyan mély kapcsolat szövődik közöttük, ami nem biztos, hogy Chicago-ban létrejöhetett volna.

Ám az idő múlása nem csak a főszereplők kapcsolatát változtatja meg, de T.J.-t is férfivá válik. Nem csak korban, de viselkedésben is. Levezeti lassan a tinédzsert, aki csak bulizni akar a haverokkal, és fokozatosan egy komoly, felelősségteljes férfi lesz, aki ha kell vadászik, vagy barkácsol, jó volt olvasni, ahogy lassan már nem Anna irányít, hanem T.J. is, megosztva a terheket és az örömöket egyaránt.
Ez a megosztás talán kissé ingataggá és bizonytalanná teszi a kapcsolatuk, de épp ezért szép is. Már a tanár-diák viszonyban érezhető volt valami plusz kettőjük között, ám ez a későbbiekben még inkább  előtérbe kerül. Ahogy egyre fontosabbak lesznek egymás számára, úgy mélyülnek az érzelmek is. Aggódás a másikért, ha megbetegszik vagy megsebesül, megnyugtatások, amikor majdnem elveszik a remény, a sziget apró örömeinek felfedése jobb napokon; esténként pedig, mikor csak az égbolt az egyetlen tanú, a másik légzése pedig az egyedüli háttérzene: álmodozás, hogy vajon milyen lesz a steak íze, ha végre otthon lesznek.

Ám sajnos van egy apró hiba, amiért nem száztíz százalékban lett kedvenc a könyv...méghozzá a vége. Nem mondok róla konkrétan semmit, csak egy apróságot: olyan érzésem volt, mintha az írónő kárpótolni akarta volna Annát és T.J-t a sok nehézségért...ám szerintem ez már kicsit "too much" volt, kevesebb sziruppal valóban tökéletes lett volna a történet.
Ha  a regénytől túlélési tanácsokat, és szívbemarkoló jeleneteket vársz, el kell keserítselek, ilyenre ne számíts. Ám az emberi gondolkodásra igazán hatással van, aláírom. Megmutatja, hogy mégis milyen kitartó tud lenni egy ember, ha van kiért harcolnia. Megmutatja, hogy az érzelmeinket nem lehet befolyásolni. Megmutatja, hogyha két szív között kötelék születik, akkor az tűzön-vízen át kitart, és a nehézségek csak még szorosabbra fűzik, hogy aztán megláthassuk a saját boldogság-szigetünket.



Bejegyzés EXTRA
- Néhány hasonló film -

- Robinson Crouso kalandos élete:

 

 

- Kék lagúna:





- Visszatérés a kék lagúnába: