Daniel Defoe: Robinson Crusoe

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 340
Fülszöveg:
Századok óta közkedvelt ifjúsági regény a Robinson, noha szerzője annak idején felnőtteknek szánta. A kalandvágyból űzött fiatalember tengerre száll és sok viszontagság után hajótörést szenved egy lakatlan szigeten. Itt mindenkitől elhagyatva diadalmaskodik a természet erőin, emberi életnek megfelelő feltételeket teremt magának.
Az emberi leleményesség és akaraterő diadalált zengi a regény, s valószínűleg ezért is vált az ifjúság kedvenc olvasmányává. A cselekmény maga igaz történet. Alexander Selkirk matrózt kapitánya büntetésből partra tette a lakatlan Juan Fernandez-szigeten, s a matróz négy év fél évet töltött ott egyedül. Defoe az ő elbeszélése alapján írta meg regényét.
Robinsonja a mostoha természeten diadalmaskodó, civilizált ember szimbóluma lett.

                                                                                ***

Tizedikes kötelező..na mondom, remek, ezt se fogom élvezni. Meg kellene tanulnom, hogy nem mindig úgy alakulnak a dolgaim, ahogy előre gondolom.
Mivel nem olyan rég fejeztem be a Kötelék című regényt, amire volt magyartanárom azt mondta, hogy olyan, mint egy modern Robinson  Crusoe történet..ez volt az-az egyszerű megjegyzés, ami billentett bennem egy mérleget: méghozzá arra, hogy én szeretni fogom ezt a klasszikust :)
Az alaptörténet nem valami bonyolult: Robinson nagy álma, hogy tengerész lehessen, amit végül a szülei tilalma ellenére valóra is vált.
Viszont az egyik ilyen útja során, sajnos hajótörést szenved, és kiköt egy lakatlan szigeten. Itt két gondolat formálódott meg bennem: 1) reméltem, hogy nem lesz nagyon unalmas hiába a klasszikus irodalomnál ettől mindig tartok, vagy vontatott. 2) hogy vajon mennyire lesz másabb, mint a Kötelék.
Nos jelentem, hogy még ha kissé nehezen is indult be a történet, ahogy Robinson elkezdte felépíteni a világát, úgy kezdett egyre izgalmasabb lenni, úgy kötött le egyre jobban. Elkezdtem olyan dolgokon gondolkodni, mint pl.: mit fog enni, vagy hol fog lakni?
Nem gondoltam volna, hogy ilyet mondok, de akaratlanul is elkezdtem párhuzamot vonni Tracey könyvével. Amíg T.J. csak kenyérgyümölcsöt és halat evett, addig Robinson madarakra is vadászott. Defoe könyvébeen én sokkal kidolgozottabbnak éreztem akár a szigeten való élet bemutatását, vagy épp az ott  történt dolgokat is. Több az esélye annak, hogy egy hajó sodródik a partra, mint egy teli bőrönd. Oké, nem akarok szőrszálhasogató lenni, hisz Robinson jóval régebbi történet, más helyen is fekszik a sziget...
Bocsi, bocsi térjünk vissza az eredeti történethez a kis összehasonlítós-kitérőm után. Robinson karaktere igazán talpraesett volt, mindig igyekezett megtalálni a megoldást, és valóban igazi kis életet hozott létre magának a szigeten. A kenyérsütés vagy éppen a kosárfonással megmutatta, hogy kitartó és leleményes, aki ahelyett, hogy feladná, ha elsőre nem sikerül, inkább addig próbálkozik, amíg nem sikerül az, amit tervezett. Defoe igazán élethűen ábrázolta mind Robinson karakterét, mind az életét, mégis néha olyan volt, mint egy vagány stratégiai-túlélő számítógépes játék, ahol egyik cselekedet/munka szüli a másikat, és ahol lépésről-lépésre kell haladni, hogy túlélje az ember, és ez igazán tetszett.
Ugyan nem lesz a kedvenc kötelezőm, de annyit mindenképp bebizonyított számomra, hogy igen is vannak JÓ és ÉRDEKES klasszikusok.
Ha szereted a kalandregényeket, akkor bátran kezd bele. Annak ellenére, hogy klasszikus, elgondolkodtató és szép történet. Bár én hálás vagyok azért, hogy nem hatodikban kellett elolvasnom..akkor lehet, hogy nem látom meg benne azt, amit: hogy valójában nagyszerű regény, ami messzire repít, a viszontagságokkal teli, vad, érintetlen mégis gyönyörű természet földjére. Fantasztikus utazás volt. Köszönöm Robinson! Köszönöm Daniel Defoe!