Sarah Dessen: Álom két keréken

„Ki mondta, hogy kell, hogy értelme legyen? – kérdezte. – Vagy oka. Talán ez csak olyasmi, amit meg kell tenned.”

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 390
Fülszöveg:
Mióta a szülei elváltak, Auden képtelen aludni. Olyan rutint alakított ki, aminek a segítségével átvészeli az éjszakákat. De amikor úgy dönt, hogy a nyarat a tengerparton tölti apjával és új családjával, megpróbál felhagyni régi életmódjával.A nyaralás több kihívást tartogat a számára, mint képzelte. Nemcsak apja új családjába kell beilleszkednie, de a környékbeli pletykás lányokkal is meg kell találnia a közös hangot. És ott van még Eli is, aki szintén álmatlanságtól szenved, és aki állandó éjszakai partnere lesz. A hosszúra nyúlt nyáréjszakákon szinte bármi megtörténhet…

Sarah Dessen több regényét is olvastam már, néhány éve ezt is, de ebben a 30+ fokos tikkasztó hőségben valami ismerős, biztosan felüdítő kellett, ezért döntöttem az újraolvasás mellett. Még most, a befejezés után se tudom, hogy azért haladtam ennyire gyorsan, mert ismerős a történet, vagy mert egyszerűen olvasmányos a stílus. Talán mindkettő.

Auden mindig is jó kislány volt, szorgalmas, okos. Szülei elváltak, a bátyja járja a világot, ő pedig igyekszik megfelelni olvasott szülei – de legfőképpen anyja – néma elvárásainak. Aztán mikor apja új felesége felajánlja neki, hogy töltse velük és nemrég született féltestvérével a nyarat, a lány kezdeti ellenállása leomlik, ő pedig elfogadja a lehetőséget. Nem is sejtve, hogy semmi nem fog úgy alakulni, ahogy várja.

Sarah Dessen regényeiben az a jó, hogy egyszerre tud úgy írni, hogy az élvezetes legyen és elgondolkodtató.
Itt például a komfortzónából való kilépésen kívül, az élményszerzés, az első benyomás fontossága egyaránt szerepet kap a könyvben. Ha végig gondoljuk, ezek mind-mind megjelennek a mi életünkben is, csak talán nem fordítunk rájuk akkora figyelmet.
Pedig kellene.

Hisz a komfortzóna azért van, hogy legyen mit szélesítünk, az első benyomás pedig nem egyszer alakít ki téves képet egy személyről, egy helyzetről. Nagy különbség van a megítélés és a megismerés között, erre szépen rávilágított a könyv.

A hősnőhöz hasonlóan én is az utolsó nyaramat töltöm, mielőtt megkezdődnének az egyetemi tanulmányaim, és többször morfondíroztam azon olvasás közben, hogy nagyon szívesen átélnék én is egy ilyen nyarat. És itt most elsősorban az emberekre, az élményekre, nem pedig a helyszínre gondolok. Bár ez utóbbi se elhanyagolható, hisz' annyira beszippantott a könyv a hangulata, hogy szinte én is ott jártam Colby utcáin.

Van annak egy különleges varázsa, amikor csak a két főszereplőé az éjszaka, amikor olyan szavakat visz magával a szél, olyan eseményeket figyelnek a csillagok, amik talán napvilágnál nem történnének meg. A bowling, az újságkihordás, a piteevés Clyde-nál… egyszerű, hétköznapi cselekedetek, de attól válnak különlegessé, hogy Auden-nel és Eli-vel történnek meg.

Egyébként tetszett Auden jellemfejlődése, az, ahogy éjszakáról-éjszakára egyre jobban kinyílt, bízott, élvezte és megragadta a pillanatokat. Mintha előbújt volna a biztonságos, ismerős csigaházából, és ez nagyon jót tett neki.
Vagy talán „ez” helyett mondhatnám azt, hogy Eli volt rá jó hatással. A lány két lábbal a földön állós, a fiú a három méterrel a föld fölött lebegő típus, ezzel együtt segítőkész, figyelmes, türelmes, lehet rá számítani.
Talán pont a különbségeik miatt egészítették ki egymást igazán jól. Két éjjeli bagoly, akiknek a kapcsolata lassan bontakozott ki, még csak lángolásra vagy vallomásokra se kell számítani, de akkor is érezhetően közelebb kerülnek egymáshoz hőseink.

A többi szereplőt nézve: Maggie, Leah, és Ellie pont azok, akikről az embernek először nem jön le más, csakhogy pletykálnak, divatról és pasikról fecsegnek, az esti bulit tervezik. Aztán ahogy haladunk, és megismerjük a csapatot, rájövünk, hogy ennél jóval több van bennük.
Akiket nem tudtam se megszeretni se megérteni, a lány szülei voltak. Mindketten olvasottak, irodalmi berkekben ismertek, anyuci előadásokat tart, apuci könyvet ír...és mégis mindkettőt legszívesebben meglegyintettem volna, hogy basszus, van egy lányod, vele foglalkozz már, ne magaddal az istenért már. Ez főleg az apjára igaz, mert az anyja még igyekezett is kialakítani vele valami kapcsolatot, mégha ezt a maga kissé hűvös, tárgyilagos stílusában is. Ám Robert sokáig még ennyit se tett, nekem meg viszketett a tenyerem, hogy tarkón vágjam egy enciklopédiával.

Ez a történet számomra olyan, mint egy profi módon elkészített limonádé: hűsítő, elhozta a felüdülést és a frissességet, amire már olyan nagy szükségem volt.
Jelentem, ez a regény a tökéletes társad lesz hűsöléshez/strandoláshoz/nyaraláshoz, és érdemes leemelned a polcról akkor is, ha csak ki akarsz kapcsolni.
Itt a nyár, használjátok ki! Pattanjatok fel  ti is fel a saját bringátokra és fedezzétek fel az életet és a lehetőséget, amiket adhat nektek.