Tammara Webber: Törékeny (A szív körvonalai 2.)

"Úgy hatott, mint egy elvarázsolt lény, aki hirtelen földhöz kötve, bűbájerejétől megfosztva találta magát, holott mi sem állhatott távolabb a valóságtól. Hiszen szerelmet igézett egy férfi szívébe, akinek a lelkét évekkel azelőtt jéggé dermesztette, érzéketlenné változtatta a mérhetetlen fájdalom és bűntudat."

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve. 2014
Oldalszám: 431
Fülszöveg:
Landon Lucas Maxfield gyermekként azt hitte, tökéletes az élete, és örömmel nézett a reményteljes jövő elébe – mígnem egy tragédia szétzúzta a családját, és kételyeket ébresztett a fiúban mindennel szemben, amiben addig hitt. 
Nem akart mást, csak maga mögött hagyni a múltat. Miután megismerkedett Jacqueline Wallace-szal, könnyen jött a vágy, hogy mindazzá váljon, amit a lány igényel… 
Már amennyire könnyen jöhetett annak a férfinak, aki megtanulta, hogy a lélek törékeny, és hogy mindazt, amiben reménykedünk, egy szempillantás alatt elragadhatják tőlünk.

 Miután először befejeztem az Egyszeregyet, igazából nem volt bennem olyan érzés, hogy már azonnal rögtön olvasni akarom a folytatást.

Ugyanakkor most, az újraolvasás után ebben már nem voltam olyan biztos. Mindig is szerettem azokat a regényeket, ahol a srác szemszögéből újra átélhettem a már ismert történetet. ezúttal nem volt kérdés, hogy elkezdem a Törékenyt.

Ami rögtön felkeltette az érdeklődésemet, már az első oldalon, hogy "Landon" szemszögben visszaugrunk az időben, ahhoz a bizonyos naphoz, amikor minden megváltozik.

Igazából ez egy nagy különlegessége számomra a regénynek  Végig a fiú szemszögéből követjük a dolgokat, de számunkra is lesz egy azelőtti és egy azutáni időszak. A Lány előtti és A Lány utáni intervallum. Igazából nem is tudom mit mondjak...a kettő annyira kellett és annyira kiegészítette egymást, mint egy zongorán a fekete és fehér billentyűk; csak együtt adhatják meg a gyönyörű dallamot.

Azelőtt: ami ha úgy nézzük, Landon  számára azutánt jelentett. Az édesanyja halálát, a gyászt nem csak neki, hanem az édesapjának is fel kell dolgozni, bár úgy éreztem, ő inkább menekül. Ezért is költöztek el az isten háta mögé; bár ha engem kérdeztek, ez a világ legönzőbb döntése volt.

Mindegy, megtörtént, így végre megismerhetjük azokat a részleteket, amiket korábban csak sejtettünk. Landon pubertáskorát.

A menekülést, önmaga és a helyzet előtt. A jövő-menő lányokat, majd az első olyan személyt, akibe úgy érzi beleszeretett. Az ellenségből baráttá vált személyeket.Valamint jobban betekintést kapunk a tetoválásai születésének körülményeire, a piercingje megszerzésének pillanatába, de Dr. Heller-rel való kapcsolatában is kitöltésre kerülnek a hézagok. Végiggondolva azt hiszem, szükség volt ezekre  a fejezetekre. Jobban megértettük mit és miért tett. És talán még jobban meg is szerettük a karakterét a múltban történtek miatt.

Azután: Itt már az egyszer megismert történetet ismerjük meg Lucas szemszögéből, ugyanazok a jelenetek, mégis kicsit mások. Ez a része nem okoz túl nagy meglepetést, hiszen aki olvasta az első kötetet, az körülbelül tudja, mire lehet számítani,ennek ellenére számomra varázslatos az, hogy mennyire másként lát(ott) egy-egy adott szituációt Lucas és Jackie.

Ott vannak az e-mailezések, az előadásokon történő titkos skiccelések, az a bizonyos mindenszenteki affer...már olvasott jelenetek, nemde? Ennek ellenére mint mondtam, volt benne valami újszerű varázs.

Még akkor is, hogy tudtam, mi lesz a vége, élvezettel olvastam, hogy ezt hogy éli meg- illetve át a srác.

Ami viszont nekem kicsit levett az értékéből: a számomra sok belső narráció. Kevés volt a másik főhőssel történő párbeszéd. Ahol dialógusnak lett volna a helye, csak annyit kaptunk, hogy "ezt és azt mondta". Igaza volt ismerősömnek, egy jó társalgás egy jeleneten belül valóban gördülékenyebbé, emészthetőbbé teszi a történetet.

Persze, jó volt belelátni Lucas fejébe, de nekem néha sok volt, hiányoztak a Egyszeregyből megszokott válaszok.

Tényleg csak ezt tudom felhozni negatívumnak, mert egyébként élveztem a regény olvasását, és még jobban megszerettem a fiút, mint az első kötetben.

Ugyan nem szoktam ilyen dologra kitérni de most most muszáj: imádom ezt a borítót. Komolyan. Volt, hogy olvasás helyett csak néztem, és egy ideig kacérkodtam a gondolattal, hogy mi lenne akkor, ha egy ilyen srác lenne a közvetlen közelemben? Gyanítom, én is szeretnék játszani azzal a kis fémmel az ajkában.

Nem is szaporítom tovább a szót, ha valaki szereti a fiúszemszögből írt regényeket, bátran kezdjen bele ebbe is. Nem szükséges hozzá az első kötet ismerete, még annak ellenére sem, hogy van egy-kettő olyan mozzanat benne, ami az Egyszeregyből kimaradt.

Ha olvastad az előző kötetet, és megszeretted Lucas szintén nagyon ajánlom.

Ha pedig valami törékenyre mégis gyönyörűre vágysz egy borús őszi hétvégén, ne hagyd ki a regényt.