Nalani Singh: Szabadulás (Egy világ - két faj - állandó küzdelem 5.)

"Dorian a lénye legmélyéig átjárta és érdekelte őt, még sohasem találkozott ennyire összetett lénnyel. Ez a férfi egyszerre volt a fény és az árnyék, a vadság és a báj, a ragadozó dühe és a mesterlövész nyugalma."

Kiadó: Egmont Hungary
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 406
Fülszöveg:
Ashaya Aleine a látszat szerint a tökéletes mentál: rideg, érzéketlen és gyakorlatias. Ő a tudós, aki az egész mentál népet rabszolgasorba döntő implantátumot készíti. Valójában azonban elkeseredetten küzd, hogy megmentse a fiát, és szabaduljon a Mentál Tanács befolyása alól. De hiába menekül: nem biztonságba kerül, hanem egyenesen a halálos alakváltó mesterlövész karjaiba fut. Dorian Christensen húgát egy mentál gyilkos ölte meg. A DarkRiver őrszem nem tud ugyan leopárd alakot ölteni, de a vadállat benne él, és bosszúra szomjazik. Most mégis védelmeznie kell Ashayát és fiát. Dorian soha nem gondolta volna, hogy mentál iránt a gyűlöleten kívül mást is érezhet, de a szenvedély sokszor átírja a játékszabályokat.

Bevallom félbe vettem a kezembe a regényt. Nem azért, mert tartottam attól, hogy milyen lesz, hisz az elmúlt négy kötetben Nalini Singh bebizonyította számomra, hogy nagyon tud írni. Azért volt bennem félsz,  mert sajnos nincs több magyarul megjelent kötet.

Újból visszakapjuk a mentál-alakváltó párunkat ám ezúttal nem csak a faji különbségek vannak jelen. 

A női főszereplőnk Ashaya ugyanis abban a laboratóriumban dolgozik, amit már a negyedik kötetben is megemlítettem.  Meg akarja menteni a fiát, és nem tehet mást, minthogy ad egy alakváltó szavára.

Pontosabban egy latens alakváltó szavára, egy olyan emberére, aki kishíján lelőtte.

De mégse..és az elmúlt két hónapban ugyanis a mesterlövész gondolatait is egy bizonyos Elcsendesített mentál tölti ki.  Akinek megmentette a fiát is.

Nem tudtam,  mit vártam a regénytől. Kissé féltem, hogy unni fogom a történetet, hiszen négy köteten keresztül egy-egy mentál és alakváltó kapcsolatának kialakulását követhettük nyomon.

De furcsa mód nem éreztem ilyet. 

Egész hamar beindul a cselekmény azzal, hogy a kutatónő szépen kiszökik a laborból, Vagyis inkább eltávolítják onnan. Dorian pedig nem hazudtolja meg az őrszem énjét megmenti a nőt, aki hetek óta kísérti őt álmában. 

Innentől pedig meg se állunk. 

Hiszen ott van Keena is, a fiú, akivel egyrészt a nőt tartotta sakkban a mentáltanács, másrészt a  mesterlövésszel igazán szoros kapcsolatba került.

Ha pedig ez még mindig nem lenne elég, még egyet csavar a történet az írónő. Ugyanis Ashaya-nak ott az ikertestvére, aki nem hagyja békén a nőt. De kezelhető fizikai zaklatás helyett a testvére elméjébe akar betörni.

Úgyhogy igen, mit ne mondjak, van itt izgalom, nem is kevés, sokszor csak a fejemet kapkodtam, hogy akkor mégis mi történt, mikor, és ki által. 

Mert bizony a krimi szál talán itt van kidolgozva a legjobban. Ashaya igyekszik a tanács alá tenni, ugyanakkor azzal, hogy megszökött, saját magát is veszélybe sodorta, meg akarják szerezni és visszavenni, hogy folytassa a félbehagyott dolgokat.

A kutatónő viszont nem csak kiemelkedően okos, hanem szép is, és ez bizony fel is kelti Dorian figyelmét. Az emberét és a leopárdét egyaránt.

A nőben van valami különleges...másabb, mint a legtöbb fajtársa. Sőt, olyan megnyilvánulásai is vannak mint azoknak, akik képesek érezni. 

Tudjátok, van a ying-yang medál. Azt hiszem Ashaya-nál és az ikertestvérénél ugyanaz a helyzet. Két fél, jó és rossz, mégis együtt alkotnak egy egészet, ők maguk az élet.

A testvéri kötelék erős..és ennél erősebb talán csak az a kapcsolat lehet, amit a mély vágy, és szerelem hat át. Még akkor is, ha ezek először csupán nem többek ellenségeskedésnél és ridegségnél. 

Aki szeret, az úgy fogad el, ahogy van, erre ez a pár egy tökéletes példa.

Nem hittem volna, hogy ennyire meg fogom szeretni ezt a kötetet, már pedig így lett. A vége tett róla, hogy elégedetten, boldog mosollyal tegyem le a regényt, azt gondolva, hogy ez bizony nagyon jó volt.

Szerencse, hogy az utolsó mondattal Ashaya és Dorian története is véget ér, mert ha nem így lenne, tuti, hogy most sokkal idegesebb lennék...mondjuk egy leopárd dühével.

Nem adom föl a reményt, hátha egyszer kiadják a sorozat többi kötetét is, mindenesetre ezt a kötetet a többivel együtt nagyon szerettem.

Mentál, alakváltó vagy ember? Teljesen mindegy, mindannyian képesek szeretni, tisztelni, és bízni...jobban, mint azt ők maguk gondolták.

Jobban, mint az olvasó valaha gondolta.

Olvassátok, szeressétek, élvezzétek.