Nalini Singh: Feloldozás (Egy világ - két faj - állandó küzdelem 4.)

"A kegyetlen igazság szerint már akkor, a fiatal kora ellenére érezte, tudta, hogy nem lesz könnyű Clayt szeretni. Ez a férfi kivül-belül kemény és meg nem alkuvó volt. De szerette Talint annyira, hogy mindent kockára tegyen érte: a szabadságát, az ép elméjét, a büszkeségét. Mindent, ami egy ragadozó alakváltónak a lényét adja."

Kiadó: Egmont Hungary
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 400
Fülszöveg:
Clay Bennett falka nélkül, emberek között nőtt fel. Megpróbálta elfojtani leopárd énjét, de az a felszínre tört és embert ölt. A vérengzés után a fiú elvesztette egyetlen barátját, Talint is. A DarkRiver falka otthont és hivatást adott neki, de a lelkének fájdalmát, a bűnhődését nem tudta enyhíteni.Talin McKade túlélte rettegéssel és szenvedéssel teli gyermekkorát. Régi rémálmaihoz azonban újabbak adódnak, amikor az utcagyerekek, akiket pártfogol, sorra tűnnek el. Talin szívének legfájóbb sebeit is hajlandó felszakítani, hogy megmentse őket: bár retteg a találkozástól, segítséget kér a legerősebb férfitól, akit valaha ismert.Clay segít Talinnak, de közben szembe kell nézniük a közös múltjuk gyötrő titkaival is. Ha nem teszik, mindketten elveszítik az egyetlen dolgot, ami eddig életben tartotta őket.




Azt hiszem erről a sorozatól mar nem fog olyan értékelés születni ami ne lenne tele dicserő szavakkal. Tartottam tőle hogy nem fogja hozni a színvonalat de nem kellett csalódnom.

Főleg azért nem, mert ezúttal nem egy mentált kaptunk egyik főszereplőnek. Bizony jól gondoljatok, Talin ember, aki ráadásul már a történet kezdete előtt is ismerte Clayt. Ám több évig semmiféle kapcsolat nem volt köztük most viszont a lánynak szüksége van az őrszem segítségére.

Már az első oldalak után tudtam, hogy ez kifejezetten tetszeni fog. Sőt már azelőtt hogy egyáltalán elkezdtem volna, hisz az öt magyarul megjelent kötet közül ennek a borítója tetszett a legjobban. Tudom nem ítélünk borítóról de most mondjátok azt hogy nem megkapó?! Na ugye ;)

Visszatérve a történetre. Talin felkeresi rég nem látott barátját hogy segítsen neki, ugye itt hagytam abba? Ezzel egy probléma van (és mivel ez hamar kiderül elmondom) a férfi ugyanis halottnak hitte.
De félre lehet-e tenni a büszkeséget, a múlt sérelmeit ha gyerekek vannak veszélyben?

Nalini olyat tudd, amit én még több kötetes sorozatoknál nagyon ritkán láttam: nem csak tartja a szintet de minden regényébe a megszokott elemek mellett (mint az érintés kiváltsága, vagy a krimi szál) mindig tesz bele valami újat, mint most az ember szereplő, és így hiába ugyanazokból a téglákból építkezik nem lehet megunni. Én legalább is nem tudom.

Nem meglepő, hogy eddig nem tudtunk sokat Clay-ről, viszont az írónő most kárpótol minket. Olyan mértékben hogy Lucas után ő lett a kedvencem. Amit át kellett éljen az évek során az egyszerűen kegyetlenség, pedig ő végig jót akart. Megvédeni azt, aki fontos számára.

Vagyis Talint, aki egy gyerekkori trauma miatt hagyta el a leopárdot. Ám most húsz évvel később rá kell döbbennie hogy a gyermeki szeretet átalakult valami összetettebbé és mélyebbé... vonzalommá.
Nagyra becsültem Tally-ban, hogy a gyerekeket tartotta végig szem előtt. Bar tény, hogy azért idegesített néha, hogy ennyire nem bízott a férfiban, azon agyalt megállás nélkül, hogy mikor hagyjak el.

A gyerekkel behozott krimi szál is rettentően tetszett, Jon-t is megszerettem. Valami azt súgja, hogy lesz meg jelentősége a laboratóriumnak.

Az írónő hiába szakított a mentál-alakváltó hagyománnyal ez a megközelités is nagyon tetszett.
Arról nem is beszélve, hogy igazan felüdülés volt olvasni arról is, ahogy már meglevő érzelmek mélyültek el illetve változtak meg Tally es Clay között.
Az izgalom és a kérdések továbbra is ott vannak az új információk mellett, mintha a szerző kimeríthetetlen készlettel rendelkezne..
Egy szó mint száz, sokkal jobban tetszett mint vártam, meg mindig szeretek ebben a különleges világban elmerülni és kíváncsian várom, legközelebb kiről hullik le a lepel.