Nalini Singh: Vonzódás (Egy világ - két faj - állandó küzdelem 1.)

"A lánynak nehezére esett Lucas szavaira figyelni, amikor a férfi ilyen közel állt hozzá. Meg tudta volna érinteni, érezte az illatát: veszély, vadság, szenvedély. Csupa olyan dolog, amit neki, a mentálnak, soha nem volt szabad éreznie. Ez volt számára az elképzelhető legnagyobb csábítás."

Kiadó: Egmont Hungary
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 384
Fülszöveg:
Sascha Duncan mentál. Mint fajának minden képviselője, ő is különleges mentális képességekkel rendelkezik és minden érzelmet, érzést száműzött az életéből. Sascha azonban más, mint népe többi tagja, és ezt a hibáját rejtegetnie kell.Lucas Hunter alakváltó. Egyszerre ember és leopárd; az ösztönei, érzelmei és a falkája iránti szeretet vezérli.A két faj eddig békében élt egymás mellett, most azonban háború fenyeget: egy mentál sorozatgyilkos szedi áldozatait az alakváltó nők közül. Lucas meg akarja találni a tettest, és ehhez Saschán keresztül szeretné megismerni az ellenség féltve őrzött titkait. Van azonban valami ebben a látszólag jéghideg lányban, ami lenyűgözi a férfiban lakó vadállatot. Csakhogy ez a vonzódás mindkettőjük vesztét jelentheti.

Voltatok már úgy egy regénnyel, hogy semmit nem tudtatok róla, egyszerűen csak megfogott a borító? Van, hogy én is ilyen "vakon" szerzem be az olvasmányaimat, és ugyan van egy olyan szép magyar mondás, hogy ne a borítójáról ítéljünk meg egy könyvet....azért valljuk be, néha igazán jó dolgok sülnek ki belőle.

Egy igazán erős személyiségű főszereplőt kapunk. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy már nem egy tinédzser, hanem egy érett, sokat látott fiatal hölgy.
És a lényeges különbség, hogy ő bizony nem ember. Mikor erre így rájöttem, rögtön On Sai: Scar című regénye ugrott be. Ott is nagyon érdekes volt Don karaktere, ám a magyar írónővel ellentétben Nalini sokkal jobban, részletesebben és mélyebben dolgozta ki a szálat. És más módon is közelítette meg, hiszen a metálok a regény, (sőt megkockáztatom, hogy az egész sorozat) mozgatórugói, de erről majd kicsit később.
Sascha-nak egy építési terv miatt kell kapcsolatba lépnie, ellensége, az alakváltók alfa hímjével. Már az első találkozásnál világossá válik, hogy a férfi határozott, ugyanakkor csábítani is képes.
De vajon, képes egy mentál védelmi rendszerét megtörni? És ha igen, az hatalmas katasztrófa, vagy valami nagyon jó lesz?

Sok helyen olvastam, hogy a regény egyik fő erőssége, az írónő által felépített világ. Nos, ezzel 110%-ban egyet kell értenem. Mert a világ valóban elképesztő...olyan érzés volt elveszni a történetben, mint amikor az ember búvárkodik. Nem nagyon érti, mit és hogyan, talán még fél is egy kicsit az újtól, de ahogy tisztázódnak benne az alap fogalmak, egy csodálatos világ kapui is kinyílnak a számára.
Hasonló érzéseim voltak nekem is, ahogy nekikezdem a könyvnek: először zavarosnak éreztem, aztán ahogy kezdtem magamban tisztázni és rendszerezni a dolgokat, úgy szippantott magába a történet.

Mondtam, hogy a mentálok fontos szerepet játszanak a történetben, és ez így is van. A mentálháló már magában is érdekes volt, a különböző erősségű elmékkel együtt. Ám amikor Sascha kalandozott, és megismertük a különböző biztonsági rétegeket, teljesen elámultam. Ennyire részletesen és jól felépíteni egy rendszert...nem lehetett könnyű feladat, az írónő mégis nagyon jól helytállt.
Ahogy a mentálok közti kapcsolatot is jól ábrázolta a hálón kívül. Sascha és az anyja illetve Sascha és a Tanácsot között van jobban felépítve a viszony. Mindkettő nagyon jó lett, mégis más. Az anyjával nem volt meg a szülő-gyerek kapcsolat, ugyanakkor Nikita-val érezhető volt, hogy mégis csak közelebbi kapcsolatban állnak. Még ha nő nem is mutatott semmilyen érzelmet, és egyedül a project érdekelte.
Ellenben Enrique-nél végig olyan érzésem volt, hogy mindenki jobban jár, hogyha a lány megtartja a három lépés távolságot. És mennyire igazam lett! De erről nem mondok semmit, rájöttök majd...

A mentálokkal ellentétben ott vannak az alakváltók, illetve Lucas Hunter a vezető, az alfahím. Ez a csoport közel sem volt annyira merev, rideg, .és érzelemmentes, mint a mentálok.
Ugyanakkor Nalini legalább olyan jól felépítette ezt a hierarchia rendszert is. Ott volt benne Lucas, mint fő pont, aztán az őrzői. Ami plusz pont, és nagyon érdekes volt, az Lucas "kettős személyisége." Volt a férfi, és volt a leopárd...és az utóbbi is valódi részként volt kezelve, ugyanúgy érzett vágyat, kíváncsiságot, szenvedélyt. Kell egy Lucas leopárd.
A csapatból Lucason kivül Tamsyn szerettem nagyon, illetve a kölyköket, de őket mondjuk csak szeretni lehetett.
Nagyon jó volt olvasni arról az összetartozásról, bizalomról, és hűségről, ami végig jelen volt a falkában. Ráadásul az, hogy folyamatosan érintkeztek a másikkal, hogy megszilárdítsák a köteléküket...igazán aranyos volt.

Joggal merült fel bennem a kérdés: két ennyire különböző lény. Az egyik racionális és érzelemmentes, a másikban viszont lobog az élet, és az érzelmek.
Evidens volt, hogy úgy fogják egymást taszítani, mint a mágnes két ellenkező pólusa.
De ez mégis annyira, de annyira jó volt, hogy egyszerűen végigvigyorogtam a közös jeleneteket. Mint amikor a macska játszik az egérrel...
Először csak szakmai dolgok, a project miatt jártak össze, ám a nyilvánvalót senki nem tagadhatja: közöttük pedig vágni lehetett a szexuális feszültséget.
Először csak buja álmok formájában, aztán a valóságban is felszínre törnek az érzelmek. Talán a mentál nem is egy betontömb, az alfahímben pedig több van mint szenvedélyes vadállat.

Az írónő a regény közepe tájékán berakott krimivel számomra nagyot csavart a történeten. De tényleg. Nem számítottam nyomozós szálra egyáltalán, és mégis szépen beletette. Arról nem beszélve, hogy ez az esemény kovácsolta igazán és visszafordíthatatlanul össze a mentált és a leopárdfalkát. Folyamatosan gondolkodtam, hogy vajon ki rángathatja a szálakat, és hiába kitaláltam egész hamar, végig izgultam az utolsó oldalig a történéseket.

Azt kell mondanom, hogy sokkal jobb történetet kaptam, mint számítottam rá. Izgalmas volt, alaposan kidolgozott világgal, szuper szereplőkkel, kellő romantikával (bár van benne néhány +18as jelenet).
Nagyon hamar magába szippantott a történet, és addig nem nyugodtam, még a végére nem értem.
Pozitívum, hogy önálló kötetként is teljes és érthető.
Ennek ellenére kiváncsi vagyok a többi kötetre és falkatagra.