☆Szombati értékelés - Kerstin Gier: Zafírkék (Időtlen szerelem 2.)
"– És… mit csinálsz ma este? – érdeklődött ártatlanul Gideon, elővéve lehető legbarátságosabb stílusát.
– Természetesen szorgalmasan gyakorolom a menüettet, elalvás előtt pedig olyan mondatokat próbálok majd alkotni, amelyekben nem fordul elő a porszívó, a vérnyomásmérő, a jogging és a szívtranszplantáció – feleltem csípősen"
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 358
Fülszöveg:
Úgyhogy egyértelmű volt, hogy a folytatást is elolvasom.
Gwendolyn mint megtudtuk az előző részből rendelkezik a különleges időutazásért felelős génnel, tehát képes visszautazni a múlt egy adott évének adott napjára.
Ám ez nem csak holmi utazgatás lesz. Válaszkeresés, egy különleges segítőtárs és egy legyező is fontos szerepet kap.
Igazából azt hittem, hogy azt fogom mondani, hogy tipikus második rész, vagyis gyengébb az elődjénél, és ez valamennyire igaz is. De voltak benne olyan részek, ami miatt mégis azt mondom, hogy a trilógia első kötetével egy szinten van.
A cselekmény ugyan nem volt annyira izgalmas, mint a Rubinvörös esetében, ám a múltba történő utazások mégis valami pluszt adtak. Bár ugyanúgy felvetett, mint megválaszolt kérdéseket.
Már csak Saint Germain gróf kapcsán is biztos vagyok abban, hogy fog még az utolsó kötet meglepetéseket tartogatni.
Ráadásul az epilógus se sikerült éppen laposra.
Főleg Giordino és Xemerious tett arról, hogy jókat mosolyogjak olvasás közben.
A kis vízköpőnek átkozottul jo szövege volt végig a történetben, főleg amikor a "Csillogó Kövecskére" tett megjegyzést.
Nos igen Gideon de Villers tudott valamit az időutazáson kivül is. Bár tény, hogy kiismerhetetlen egy természete volt, van a karakterében valami plusz, amiért kedvelni lehet.
Gwen is szimpatikusabb, mint az első kötetben, mintha felnőtt volna a feladatához. Bàr a Gideon miatti szenvedését tudtam volna mellőzni.
A színes betük és fejezetek előtt találni szövegek továbbra is kifejezetten tetszetősek.
Azt kell mondanom, hogy aki az előző kötetet szerette, olvassa ezt is.
Nem a legerősebb kötet, legalább is számomra, de ez várható is volt.
Ha másért nem Gideon és a vízköpő démonért mindenképp érdemes elolvasni.
– Természetesen szorgalmasan gyakorolom a menüettet, elalvás előtt pedig olyan mondatokat próbálok majd alkotni, amelyekben nem fordul elő a porszívó, a vérnyomásmérő, a jogging és a szívtranszplantáció – feleltem csípősen"
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 358
Fülszöveg:
Friss szerelmesként a múltba utazni – ez talán nem a legjobb ötlet.
A tizenhat éves újdonsült időutazó, Gwendolyn legalábbis így gondolja.
Neki és Gideonnak ugyanis épp elég a gondjuk anélkül is.
Például meg kell menteniük a világot. Vagy meg kell tanulniuk menüettet táncolni.
(Egyik sem igazán egyszerű!)
A tizenhat éves újdonsült időutazó, Gwendolyn legalábbis így gondolja.
Neki és Gideonnak ugyanis épp elég a gondjuk anélkül is.
Például meg kell menteniük a világot. Vagy meg kell tanulniuk menüettet táncolni.
(Egyik sem igazán egyszerű!)
Amikor ráadásul Gideon nagyon titokzatosan kezd viselkedni, Gwendolyn számára világossá válik, hogy mihamarabb át kell vennie az irányítást a saját hormonjai felett. Különben semmi nem lesz az időtlen szerelemből!
Kiersten Gier Időtlen szerelem trilógiájának első kötete is igazán könnyed volt, és ki is kapcsolt.Úgyhogy egyértelmű volt, hogy a folytatást is elolvasom.
Gwendolyn mint megtudtuk az előző részből rendelkezik a különleges időutazásért felelős génnel, tehát képes visszautazni a múlt egy adott évének adott napjára.
Ám ez nem csak holmi utazgatás lesz. Válaszkeresés, egy különleges segítőtárs és egy legyező is fontos szerepet kap.
Igazából azt hittem, hogy azt fogom mondani, hogy tipikus második rész, vagyis gyengébb az elődjénél, és ez valamennyire igaz is. De voltak benne olyan részek, ami miatt mégis azt mondom, hogy a trilógia első kötetével egy szinten van.
A cselekmény ugyan nem volt annyira izgalmas, mint a Rubinvörös esetében, ám a múltba történő utazások mégis valami pluszt adtak. Bár ugyanúgy felvetett, mint megválaszolt kérdéseket.
Már csak Saint Germain gróf kapcsán is biztos vagyok abban, hogy fog még az utolsó kötet meglepetéseket tartogatni.
Ráadásul az epilógus se sikerült éppen laposra.
Főleg Giordino és Xemerious tett arról, hogy jókat mosolyogjak olvasás közben.
A kis vízköpőnek átkozottul jo szövege volt végig a történetben, főleg amikor a "Csillogó Kövecskére" tett megjegyzést.
Nos igen Gideon de Villers tudott valamit az időutazáson kivül is. Bár tény, hogy kiismerhetetlen egy természete volt, van a karakterében valami plusz, amiért kedvelni lehet.
Gwen is szimpatikusabb, mint az első kötetben, mintha felnőtt volna a feladatához. Bàr a Gideon miatti szenvedését tudtam volna mellőzni.
A színes betük és fejezetek előtt találni szövegek továbbra is kifejezetten tetszetősek.
Azt kell mondanom, hogy aki az előző kötetet szerette, olvassa ezt is.
Nem a legerősebb kötet, legalább is számomra, de ez várható is volt.
Ha másért nem Gideon és a vízköpő démonért mindenképp érdemes elolvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése