Ismerkedj: velünk! Admin-nap, csak nektek !


Sziasztok! 
Páran említettétek, hogy jó lenne egy olyan bejegyzés, amiben jobban megismerhettek minket 
adminokat. Erre nincs is remekebb megoldás, minthogy pár kérdés által lehetőséget adjunk nektek. 
Mindketten szívből reméljük, hogy eme bejegyzés után sem fog változni a rólunk kialakított képetek.
Ha lenne egyéb kérdésetek, amit szívesen feltennétek, megválaszoljuk azokat a bejegyzés alatti kommentben :) 
Hát kezdődjék az ismerkedés! 

1.) Mesélj magadról,öt + mondatba!
Hikari: Én sajnos nem vagyok olyan érdekes mint Ash :)
 Kelet-Magyarországon születtem és a mai napig eme egyszerű megyeszékhelyen élek.

Gimibe járok, de mindenképp szeretném a fővárosban folytatni a tanulmányaim. Talán egy zárdában:D

Szívesen olvasok szabadidőmben, de van, hogy a filmekhez több agyam van.

Mániákusan szeretem a csípős/hagymás ételeket.
Ashley: Huszonegy éves vagyok, Budapesten tanulok pszichológia szakon. Imádom a gyerekeket, igyekszem a lehető legjobban szót érteni az emberekkel. Franciaországban születtem, de az emlékeim kilencven százaléka megfakult róla. Sokáig rettegtem a fiúktól, bizonyos okok miatt, de mára ez kezd eltűnni. Imádom a plüssöket, betegesen vonzódom a cápákhoz és az egyéb fura állatokhoz (ezerlábú, pókok,stb.). Rajzolok szabadidőmbe, írok ha elkeseredett vagyok/boldog, vagy csak ötletáradatom akad. 




2.)Miért kezdtél el blogolni? És mi volt az első blogod? 
Hikari:  A tavalyi könyvkihívás kapcsán szedtem össze a bátorságom, hogy blogolásba kezdek, így egy helyre gyűjtve az olvasmányokat. Jó döntés volt. :)
Még úgyis, hogyha nem ismerném Ash-t, valószínűleg valami sablon lenne a kinézetet madarakkal és felhőkkel :D

Ez az első blogom amit meg is nyitottam és nem csak gondolati síkon létezik.
Ashley: Számomra a kritikaírás volt a fő szempont, az első blogom is ebből indult ki. Rengeteg horror-filmet láttam, amiért úgy gondoltam itt a megfelelő idő másoknak is bemutatni, vagy éppen ajánlani annak aki még csak hírből sem ismerte. Hát innen a blogolási vágy. Egyébként az első blogom mára hatalmas látogatottságnak örvendhet, bár mivel ide költöztettem magamat, ez lényegtelen. Egyébként, volt a regényemnek blogja, sőt még napló-s verzión is gondolkoztam, amit aztán elvetettem. :)



3.)Milyen lenne a tökéletes napod?
Hikari: Most kapásból azt mondanám, hogy délig aludni és egészségtelen kajákat enni de...
Azt hiszem a tökéletes napot azonnal megkapnám, amint azzal lennék, aki mindennél többet jelent.
Ashley:Amikor nem kell azon gondolkodnom, hogy miért haladok ilyen lassan egy-egy munkahelyi projekttel, vagy az esszémmel amit másnapra kell beadjak a suliba, hanem kikapcsolhatnék és pihenhetnék. (Ha már aludni nem tudok mostanság.)



4.)Mi az a dolog az életedben, amiért a leghálásabb vagy?
Hikari: Hogy megkaptam az újrakezdés lehetőségét.
Ashley: A türelmemért, a kitartásomért és azért amiért minden rossz ellenére képes voltam összeszedni magamat,mert egészséges vagyok,van családom,barátaim és boldog vagyok. Meg persze; Őérte. 




5.)Ha 90 évig élnél, és el kellene döntened, hogy egy 30 éves ember testét vagy elméjét őrzöd meg az utolsó 60 évre, akkor melyiket választanád?

Hikari: Ez a kérdés amin elgondolkodtam. Nem kicsit.
Első körben azt mondtam, hogy lecsapnék az elmére aztán rájöttem, hogy felesleges. Mind a két válaszlehetőség.

A saját tapasztalataim, emlékeim, eredményeim tettek azzá aki vagyok. 

Ha azzal, hogy elutasítanám az ajánlatot csak 30 évet kapnék 90 helyett, nem bánnám. Mert azok az évek legalább tényleg az enyémek voltak, a saját tapasztalataim

Ez az "én" számít valójában.
Ashley: Hűha. Kemény kérdés. Igazából, ha valaki bölcs már fiatalkora ellenére is, felesleges lenne egy harminc éves tapasztaltnak mondható ember elméje (főleg, hogy akad olyan aki harminc életéve ellenére is, gyerekek agyi szintje alatt van...) Az igazat megvallva, szeretnék úgy megöregedni amilyen vagyok/ illetve jelen kérdés szerint leszek/ és úgy ahogyan vagyok. Vonatkozik ez arra, hogy milyen "beteges" elmeállapotom van, és milyenek a testi "adottságaim". Minden úgy jó, ahogyan van. 







6.)Mikor énekeltél magadnak utoljára? És valaki másnak?
Hikari: Magamnak körülbelül fél órája fülfájdítóan hamisan.
Utoljára pedig Asht boldogítottam a fars hangommal, legutóbbi ittléte alkalmával.
Ashley: Imádok énekelni. Nagyon sokáig versenyeztem is. Előfordul elég gyakran, hogy csak úgy kedvem támad énekelgetni, és akkor elvagyok egymagamba. Az utolsó ember akinek énekeltem az Hikari volt. 




7.)Írj három szót ami a leginkább jellemzi az eddigi életedet! 

Hikari: Akarat. Szeretet. Rövid.
Ashley: Küzdelem. Erő.Boldogság.




8.)Van valami, amiről régóta álmodozol,hogy megcsinálod, de eddig nem tetted? Miért nem? 

Hikari: Mélytengeri búvárkodás. Rájöttem, hogy nem preferálom a vizet.
Ashley: Ááá. Hogyne lenne, mint mindenki másnak nekem is vannak álmaim, vágyaim. A legutóbbi aminek nekikezdtem egy ruha-projekt. Pontosabban, egy animecon cosplay-terv, ami úgy tűnik valósítás-síkra került.  Az egyik legrégebbi vágyam az, hogy visszakaphassam a csellómat  és újra játszani kezdjek. 






9.)Ha választhatnál egy tulajdonságot vagy képességet amit holnap reggelre megszerezhetnél,akkor mi lenne az ?

Hikari: Valószínűleg az időutazás kepéssége. Vannak emberek, akikkel nagyon jó lenne találkozni, és ez sokat könnyítene a helyzeten.
Ashley: Szeretnék életet adni a halott dolgoknak, a minap láttam egy elütött cicát az utca szélére a patkára kidobva. Esküszöm, összeszorul minden ilyen alkalomkor a szívem. Kapóra jönne ilyenkor egy képesség, erő vagy minek is mondjam. Ami újra életet adna, vagy csak visszacsinálná az ilyen borzalmas dolgokat. 



10.)Mi volt életed eddigi legnagyobb eredménye? 
Hikari: Rájönni arra, hogy másokra támaszkodni nem egyenlő a gyengeséggel.
Ashley: Az egyik nagyon kedves gimnáziumi osztálytársam súlyos depressziós rohamokkal küzdött, bántották otthon, a suliban is semmibe vették, rugdalták. Egy nap írt nekem egy üzenetet, hogy végez magával, ugyanis nem bírja tovább. Felhívtam őt és addig beszélgettünk, ameddig meg nem gondolta magát. Számomra ez hatalmas eredmény volt, tudatában voltam annak, hogy ilyen téren minden ember "gyáva", viszont őt ismerve két éve alatt simán megtette volna, nem tartotta is semmi. A mai napig nagyon jó barátok vagyunk és tartjuk a kapcsolatot.


11.)Mi a legkedvesebb emléked? 

Hikari: Tél volt, a legjobb barátommal töltöttem a karácsonyt. Tele ettük magunkat sütivel és rákvörös fejjel hallgattuk a ciki kis kori történeteket.

Ashley: Annak ellenére, hogy számtalan rossz dolog történt velem és rengeteget kellett egyedül végigvinnem, mostanság brutál sok jó érkezik, amitől egyre inkább vagyok boldog. Ha egyet kéne kiemelni mind közül az talán az,amikor megismertem Őt. Mindketten hülyék voltunk, csak röhögtünk egymáson/a másikkal együtt. Soha nem felejtem el azt a napot, ő érte el nálam elsőként, hogy őszintén nevessek. 




12.)Mi a legrosszabb emléked?

Hikari: Egy olyan emberben történő csalódás, akinek mellettem kellett volna állnia. A ő élete és az enyém elsiklott egymás mellett, pedig össze kellett volna érjenek.
Ashley: Abból elég sok akad sajnos. Nem fogok teregetni, mert az önsajnáltatásnak tűnhet. Ma van a tizedik hónapja, hogy elvesztettem a kutyámat. Nagyon sokat jelentett számomra, tudom, hogy egy állat, de minden fájdalmam, lépésem, bizonytalanságomat végigélte velem. Az fáj a legjobban az egészben, hogy szinte a szemem előtt múlt ki. 


13.)Mondjatok 5-5 dolgot amit pozitívnak gondoltok egymásban. 

Hikari: Hogy mit gondolok pozitívnak a felelőtársamban? Erre kevés 5 szó...de akkor a leglényegesebbek: a mérhetetlenül nagy lelkiereje; az, hogy mennyire képes szeretni; hogy mindig felránt a padlóról; a meginghatatlan türelme; és a megdöbbentő kitartása
Ashley:  Tyű. Öt számomra ehhez kevés, azonban megpróbálkozom összeszedni a dolgokat. Ő egy olyan ember, akinek bátran elmondhatok mindent, tudom, hogy nem árul el. Nagyon sokáig nem bíztam senkiben, benne meglehet. Durván őszinte, kegyetlenül megmondja a véleményét, nem kertel. Bármikor meg tud nevettetni, vagy átsegíteni egy mélypontomon. Gond nélkül ajánlja fel a segítségét, legyen akármilyen a szitu. Ugyanolyan "bolond" ,mint én.



14.)Mesélj el magadról egy kellemetlen történetet, öt mondatban!

Hikari: Igyekszem, hogy meglegyen az 5 mondat. Mindenesetre azóta már a lábam elé nézek ha olyan helyre megyek....Túlságosan elkalandoztak a gondolataim, miközben az ismerősöm legelőjén jártam. Hirtelen valami melegbe és puhába léptem: trágya. Plusz poén: nem volt rajtam cipő.
Ashley: Nagyon kicsi voltam amikor a nagymamám és az élettársa elvittek strandra. Nem tudtam úszni, de hát miért is figyeltek volna erre, ezért egyből a mélyebb vízbe hagytak ahol, szinte az államig ért. Egy idő után mélyült és csak arra lettem figyelmes, hogy elnyel a víz, kiabáltam persze, hogy "Nagyi, nagyi segíts!" Nem igazán akart segíteni, mire találtam egy biztosnak tűnő pontot, megragadtam és felhúztam magam, mire kiderült, hogy egy másik ember válla volt, amin szerintem a mai napig látszanak a pánikba esett karmaim nyomai. Elég ciki volt, tekintve, hogy utána nem mertem még csak bocsánatot se kérni.


15.)Folytassátok a mondatot: Egy...
Egy film...
...amit szeretsz: 
Hikari: Sziklák vére. Egyértelműen. Nagyon élveztem minden percét, nem bántam meg, hogy rászántam magam.

Ashley: Áá. A felolvasó. Számomra totál katarzis volt. Ide sorolhatnám még a Sinistert is, mert annak ellenére, hogy horror kategóriás film, nekem állatira tetszett.


...amit utálsz:
Hikari: Hight School Musical. Ki lehet vele kergetni a világból.
Ashley: Amit nagyon fájt végignézni, nem is tudom miért talán a Carol. Mindenki orrvérzésig dicséri, hogy "mekkora" sztorija van és két leszbikus lány sztorija. Gyerekek én nem tudom miért, borzalmasnak tituláltam. Unalmas volt, és vontatott. Nem sok történt benne. 


...ami megríkat:
Hikari: A dán làny a napokban. Pedig felvérteztem magam, hogy én bizony nem sírok. Kudarc lett.

Ashley: A Dán lány volt az utolsó film, amin sokat sírtam és a mai napig imádom.

Egy zene...
...amit szeretsz: 
Hikari: Elég vegyes, hogy mikor mi. Most épp  Vad Fruttik lázban égek

Ashley: amit minden alkalommal hallgatok, nincs megunásra utaló jel:

https://www.youtube.com/watch?v=VBLCqJNPoBw



...amit utálsz:
Hikari: Az áriáktól kiver a víz!
Ashley: Sorry Hikari, tudod, hogy soha életemben nem bírtam.:
https://www.youtube.com/watch?v=okTrV5yi0LA


...ami katarzist okoz számodra:
Hikari: na, ilyen nem volt még.

Ashley: amin bármikor képes vagyok sírni, az nem is zene, hanem inkább egy videó.
Nem nagyon mutat erős idegzetre, tudom. Viszont számomra ez mindennél többet jelentő dolog:

https://www.youtube.com/watch?v=DRkgH7Uu-hA

Egy anime...
...amit szeretsz: 
Hikari: Kuroko no basket. Tetszett, ráadásul sokat köszönhetek neki.

Ashley: Sok van, a szezonálisakból annál is több. Ha egyet kéne kiemeljek, akkor talán a Boku Dake Ga Inai Machi és a One Punch Man osztott helyen lenne.


...amit utálsz:
Hikari: Dog days. Az égvilágon semmi értelme nem volt. Én meg egy hős vagyok, mert végignéztem.
Ashley: Mindenki várja, hogy a Dance with Devils-t, fogom mondani, azonban NEM. Uta no Prince-sama amivel a pokolig lehet kergetni.


...ami megríkat:
Hikari: Anohana. Senki nem mondta, úgyhogy tök felkészületlenül ért a vége. Még szép, hogy besírtam.

Ashley: 
Amin sokat sírtam az-az AnoHana volt, viszont a Hotarubi no Mori e viszi a pálmát.

Egy könyv...
...amit szeretsz: 
Hikari: Szabó Magda: Abigél. Én lepődtem meg rajta a legjobban, de tényleg tetszett.

Ashley: Jus Accordo- Touch. Ítéljetek el, de imádtam. (ami kevésbé kiemelendő az: Colleen Hoover- Ugly Love-ja)


...amit utálsz:
Hikari: Molly McAdams: Taking Chances – Kétesélyes szerelem. SOHA. TÖBBET. Borzalom volt, értékelhetetlen. Kínzóeszköznek sem utolsó
Ashley: Alice Clayton- Faldöngető, nem kell magyarázzam.


...ami megríkat:
Hikari:  Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek című regénye listavezető. Akárhányszor olvasom, mindig kell a zsepi...

Ashley: David Ebershoff: A dán lány. 





Nincsenek megjegyzések:

Üzemeltető: Blogger.