Maggie Stiefvater: A Skorpió Vágta

"A legritkább ajándékokért kell a leghálásabbnak lennünk."

Kiadó: Könyvmolykepző
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 448
Fülszöveg:

A Skorpió Vágtát november elején rendezik. A lovasok mindent elkövetnek, hogy megzabolázzák tengeri lovaikat, és célba jussanak.

Van, aki túléli.

Van, aki belehal.

Idén a tizenkilenc éves Sean Kendrick a címvédő bajnok. Nem a szavak embere, és ha fél is, mélyen hallgat róla.

Puck Connolly más. Soha nem gondolta, hogy egyszer majd indulni fog a Skorpió Vágtán. De a sors úgy hozza, hogy kénytelen benevezni a versenyre – egyedüli lányként. Sejtelme sincs, mi vár rá.

Igazából már jó ideje a polcomon ült a regény, megfogott a borító és a fülszöveg; de valahogy mindig találtam másik olvasnivalót.
Sajnálom, hogy eddig halasztgattam.

Történetünk egy tengeri kis szigeten játszódik, ám ez nem akármilyen földdarab. Misztikus és veszélyes lovakat vet partra a tenger, akik végül megküzdenek egymással egy versenyen. Feltéve, ha nem ölik meg a lovasukat vagy egymást.
Viszont Puck személyében kiscica került a nagymacskák közé. Mindenki bolondnak tartja, amiért szárazföldi lóval akar indulni a versenyen.
Vajon bátorság vagy őrültség? Lehetőség vagy halálos ítélet?

Be

vallom, én kicsit másra számítottam. Olyasmire, mint a Hidalgo című film, és nem ilyet kaptam.
Ez nem jelenti azt, hogy rossz volt a regény, csupán azt, hogy más.
Nem a versenyen, inkább az előkészületeken volt a hangsúly.

És ezzel el is érkeztünk oda, ami nagyon tetszett a regényben, a cselekményen kivül.
A szereplők és a hátasaik kapcsolata.
Egyrészt ott volt Puck és Galamb kapcsolata. Ember és szárazföldi ló, mégis igazán szoros a kapcsolatuk. Puck mindent megtenne azért, hogy Galamb jó takarmányt kapjon, hogy megszokja a tengeri lovak összecsattanó fogait, az adrenalint.
Galamb pedig igyekszik megfelelni gazdája álmainak. Igazán szívós kis ló, büszke voltam rá.

Ezzel szemben Sean és Corr kapcsolata teljesen más módon volt bensőséges.
Valami sokkal ősibb kapcsolat volt közöttük, mint a legtöbb esetben ló és lovas közt.
Igazából annak ellenére, hogy a történet fikció, szerettem olvasni a közös jeleneteiket. Az a feltétel nélküli bizalom és odaadás amit a szerző kiépített a karaktereik között elismerésre méltó.

Annak ellenére, hogy a valódi verseny csak az utolsó néhány oldalon került előtérbe és meglehetősen gyorsan le is zajlott, számomra nem vett el a regény értèkéből sem arról, amit gondoltam volna.

Szeretem a lovakat és szerettem ezt a regényt is, az apróbb hibái ellenére.
A maga műfajában izgalmas és kellemes olvasmány lett, ami pont úgy képes magával ragadni az olvasót, amennyire a versenyzőket a verseny adrenalinja a lovakat pedig a tenger éneke.
Egy valamit hiányolok: egy epilógust. Mi lett vajon Sean-nel, Puck-al, Galambbal és Corral? Vajon Mr. Holly megkapta a vágyott csikóit?
Sok kérdés mozgatja továbbra is a fantáziám.