#Öt perc Ashleyvel: Útmutató a Hybrid Childhoz

Sziasztok! 

Yaoi és Ashley? Ashley és yaoi? Shounen ai? Ejhaj. Lesz mit magyaráznom.

Igazából tervben sem volt, hogy én ezt bármikor is megnézem, és hát őszintén be kell valljam az első rész nem is nyert meg magának annyira. El is vetettem a tekintgetést, mert időpazarlásnak hittem. Aztán most, hogy nem igazán vagyok a legjobb formámban kénytelen voltam újra a Hybrid Childnak szentelni önmagam, és hát istenem. Nem bántam meg. 

Minden tekintetben elsőként kezdjük azzal, hogy mindenkitől elnézést kérek, akik esetleg nem szeretik a shounen ai illetve a yaoi műfajt, nekem sem már a szívem csücske, de mivel nálam nagy múltra tekint vissza (amit lehet nem kéne teregessek), ezért két évente egyszer megnézek egy ilyen kategóriába eső OVA-t vagy sorozatot. (Jelzem: A Yuri!!! on Ice nem érvényes, még csak a műfajok között sincs feltüntetve, hogy bármi köze lenne a shounen aihoz...pedig aztán...)

Mindenki kezdi valamivel, nekem az első akármilyen meglepő, nem a Loveless volt, hanem a Sekai ichi Hatsukoi, mindenki aki látta tudja, hogy mennyire iszonyatosan rá tud függni az ember, ésatöbbi.
Folytattam tanulmányaimat a Junjou Romanticaval, különböző mangák és egyéb finomságokon át, aztán kilyukadtam Koisuru Boukunnál. Itt még nyomathanám a Sensitive Pornographot, de gyanítom páran még a Superlovers korszakukat élik.
Egyetlen egy olyan dolog van, amivel ki lehet kergetni a világból, az pedig a Boku no Pico. Édes istenem. Totális gyalázat.

Áttérnék inkább az eredeti tervhez, mert annak talán több értelme van.
Továbbá leszögezném, hogy marhára nem az izgat fel, hogy kép pasi ehm, hogy is fogalmazzak, hogy blogképes legyen...szóval, hogy két azonos nemű minden áldott nap együtt gyakorol az éves hurka-és kolbász töltő bajnokságra, hanem az érzések. Most komolyan, nagyon nem lázba hozó nekem ez feeling. Sokkal jobban odafigyelek az apró gesztusokra, meg arra, hogy két embert mennyire képes önmaga tudatán kívülre helyezni egy-egy érzés, a másik iránt, még ha igen, az azonos nemű is. Nekem ezzel semmi bajom. Tisztelem őket, mert igazán bátrak. (Bár tegyük hozzá, a mai világban ez már divatra megy a fiatalabb generációban).
A Hybrid Child nem is annyira yaoi, sokkal inkább shounen ai, mert nem épp egy Junjou Romantica vagy Kirepapa szerű dolog. Ez azért tett jót, mert az érzések fontosabb benne, mint az orrba-szájba khem...szóval értitek.

SPOILERT BŐSÉGGEL SZÓROK RÁTOK, GYERMEKEIM.

Az első rész két szereplője, hála istennek csak addig szerepelnek, többet nem is bírt volna el az idegrendszerem, Hazuki egy jól megunt hibrid gyermek, akit Kotarou Izumi talál meg, majd kezdi el felnevelni. A szülei akárhányszor válnak meg a nagyon is ember kinézetű és viselkedésű babától ( mert itt már menő, hogy ilyened van. Neveled, szeretgeted, felnő. Szolgál. Nagyjából ez egy hibrid gyermek dolga.) aki sajnos nagyon régi prototípus, így hát nem kell. Azért tegyük hozzá Hazuki elég szép szál legénnyé formálódott az évek során, és hát...na. (egyébként elég Junjou bűze van, nem véletlen hisz ugyanaz a mangaka)

Itt alakul egy szerelmi szálunk, ugyanis hamar kiderül, hogy Hazuba elromlik valami, és hát drága gazdája amint elviszi a babák gyártójának szülőatyjához Kurodához,  kiderül, hogy képtelen olyan régi alkatrészt gyártani már, és hát ha nem keres meg valamit,  amitől esetleg Hazuki jobban lesz, akkor biza meghal. Nem lövök el minden spoilert, a lényeg, hogy itt azért egy elég szép véget kapunk.
A maradék három rész bőséggel keményebb és több benne a mondanivaló, mint a legelsőben.
Megismerjük a babamester Kuroda életét és gyermekkori barátainak is külön-külön rész jut.
Kezdeném, ahj Ichi Seya-val. (Nem, nem azért mert alapon Kimura Ryouhei a seiyuuja. Vajon miért kezdtem el nézni ezt az OVA-t...) Na jó, a seiyuu nagy szerepet játszott, de hát nézzetek rá.

Ichi és Yuzu története elég hamar lemegy, mert tragédiába torkollik.
Yuzu egy hibrid gyermek, amit Kuroda csinált Ichinek csakhogy elég nagy a gáz, miért is ne lenne az, amikor fenyegetve és zaklatva él.
Fenyegetve, mert a múltban követett el olyan dolgokat, amik miatt az emberek most torolni szeretnének. Ezek egyébként olyan hibák, amikről részben tehet csak, viszont ő teljességgel magára vállal minden terhet, fájdalmat és bűnhődést.
Ez akkor is bizonyosodik be amikor éjszaka kint ácsorog a skarlát virágok között és hagyja, hogy a sötét egyre inkább maga alá temesse.

Ebből próbálja kimozdítani őt Yuzu, csakhogy nem tudja pontosan mivel.
Ezért egy nap kimásznak a piacra, mókázgatni egyet, amikor Ichit támadás éri, és hát teljes a magának szánt büntetése, ugyanis elveszti a látását. Hiába a pofánkba a BAD ENDING,nem. Nem lesz az.
Az utolsó két részben megtudhatjuk, miért is olyan fájó az a múlt és miért köti össze a három embert (Kurodát, Ichit és Tsukishimát). 
Sajnos is itt elég durva a bad end, pedig végig szorítottam a szám, hogy jajj csak ne sírjak, jajj csak ne.

Lelkileg elég instabil vagyok, szóval de. Sikerült.
Kuroda és Tsukishima nem jönnek ki túl jól, mindketten elég agresszív fajtából vannak, de hát titkon épp ez vonzza őket a másikhoz, csak a vallomással a lehető legrosszabb pillanatig sikerül várni.
Tsukishima kényszeres áldozathozatala, hogy megvédje azt a klánt, amiben a barátaival harcolt, majd elbukott és lázadókként lettek a csapat többi tagjával titulálva fontosabb, ezért őt elveszítjük. Pedig alig ismertük meg. Kurodának ez igazán mély sebet okoz, talán ez is viszi rá arra, hogy még a legelején elkezdett hibridjének végül teljesen olyan kinézetet adott, mint szerelme volt.
Elég beteg tudom, de ha bárki, bármikor is rászánja magát nagyon visz a sztori magával.
Ez így olvasva lehet elborzaszt titeket, de hát istenem. Egyszer élünk.(Á, pont egy Van (UtaPri) beszólással kell jöjjek, ilyen nehéz időkben)
Igazából a legvégén minden jó, ha jó a vége alapon Ichi mellett marad Yuzu, aki azóta elég szép fiatalemberré cseperedett.
Hazuki él és virul.
Kuroda jár csak szarul, de valamilyen szinten ő is megkapja azt a fajta boldogságot,amire vágyott.

Emlékek, emlékek.
Leginkább ezzel tudnám jellemezni az animét,  OVÁT eh, tökmindegy mit.
Az ending az egyik kedvencem, szöveggel, meg anélkül is. (Annabel sajnos nagy kedvencem lett az Alternative (Rozen Maiden ED) és az Anamneseis (Another ED) után)

Egyébként, hogy a formai részeket megtartsam a manga maga 2003-ban látott napvilágot, ebből lett az a négy részes OVA (2014) amiről most írtam nektek.
Bátran ajánlom, komolyan.
Nekem nagyon bejött.