Értékelés: Train to Busan

Sziasztok!

Úgy volt, hogy nem érhet nagyobb katarzis azon a napon. Hát, tévedtem. 

Korea, korea és korea, az egyetlen olyan ország, ahol iszonyúan képesek az emberek egy egyszerű poszt-apokaliptikus darabból fellegvárat és érzelmi szívszaggatást kreálni. 

Lássuk hát, a mai lélekszaggató filmünket: A Train to Busant.

No, igyekszem kevésbé elspoilerezni a dolgokat, de azért kiteszem ide is a :

táblát.

Mind tudjuk, hogy a zombis filmek és sorozatok egyszerűen halhatatlanok, talán ez az oka annak is, hogy már egyre több ázsiai országban is felfedezhető ez a fajta filmes kategória.
Ennek a filmnek viszont az a különlegessége, hogy a többivel szemben, (és most nem áll szándékomban lehurrogni, vagy hasonlók) de példának itt a Word War Z, zombivész, terjed harapással a fertőzés, Pitt megtenne mindent a családjáért, akiket átmeneti biztonságba tudhat, aztán mikor beüt a vész, már inkább mégsem. Végül kapunk egy olyan lesarkított és egyszerű véget, amit nagyjából minden ilyenben elsütnek az unalomig.
Boldog vég, nincs több kétely.
A Train to Busan is egy ilyen, csakhogy milyen áron jön a boldog vég.
Egyetlen egy zombis filmen sem sírtam, eddig a pontig.
Ez a szemembe köpött és kinevetve összetörte a szívem. 

Minden szereplőnek megvan az egyedi története és néhol bűne, amit próbál jóvátenni.
Ezért is történik az, hogy mindent szép lassan és sorban tudunk meg, ez pedig egyáltalán nem megy a film rovására. Sőt...
Hirtelen,szinte a semmiből csap elő a hír, hogy Seulba kitört a zombivész, és hát amilyen hihetetlen a dolog épp annyira rémisztő is, ezért az embereket elönti a nyugalom amikor rádöbbennek, hogy bizony a vonatra, ami épp a két óra negyven perces útra indul Busanba, biztosan nem lehet bajuk. Ugyanis a vész kint van, ők pedig biztonságba. Hiszik ezt ők, hát persze, hogy valahogy a vonatra kerül egy épp fertőzött személy az utolsó előtti pillanatban, és minden átfordul egy bizarr macska-egér játékká.

Ebben még semmi érdekes nincs, viszont adott az a pár főszereplős történet, aminek a végkimenetele elég durva tragédiába és veszteségbe torkollik, ezt úgy adja vissza a film, hogy az ember(és az olyanok, mint én) nem bírják ki sírás nélkül.
Alapon, ahogy megismerjük a szereplők háttéréletét, már egy olyan kis sablon alaphelyzetet kapunk, hogy tudjuk "itt valami gáz lesz, tuti, hogy gáz lesz". Ez tart fogva és nem is enged, mindaddig a pontig ameddig a befejezéshez nem érünk 

Ott van Seok Woo(Yoo Gong) és a lánya Soo-an(Soo-an Kim) esete, az apuka egyáltalán nem találja a lányával a kapcsolat, szinte a fontos posztját betöltő munkák miatt egyszerűen kezdi "megutáltatni" magát a kislánnyal. Épp ezért kéri tőle Soo-an, hogy hadd menjen az anyjához szülinapi ajándék gyanánt Busanba. Seok Woo jól elbaltázott ajándék ötlete miatt, belemegy a dologba és hát szép lassan a történtek hatása miatt meg a közös féltés és félelem miatt egyre közelebb kerül a gyermekéhez, aztán sajnos akkora tragédiát kapunk, hogy sajog a szívünk. Sejthető és klisé igen, de engem már ez sem érdekelt. 

Továbbá a friss babavárós pár sztorija is, akik mindvégig Soo-an mellett vannak, amíg az apja teljesen szét van esve. A kemény és elszánt Sang Wha( Dong-seok Ma) és felesége Sung Gyeong(Yu-mi Jeong), ami szintúgy önfeláldozós tragédiába torkollik.
Emellett van még egy szerelmi szál is, ami képtelen kibontakozik, és amikor már remény lenne rá, minden a porba lesz döngölve.
Egy nyugdíjas testvérpár szeretete is felbukkan és persze folyamatosan a képünkbe nyomják az önfeláldozást mások menekülésért.

Talán ez így elsőre furcsának hangzik, már a történet szempontjából, és ott a JÓ végződés is, viszont annyi meg annyi tragédia történik közbe, hogy az a jó vég már teljesen haszontalan, hogy az legyen. 

A Train to Busan egy megszólalásig hasonló film, mint a Word War Z, viszont ahogy jobban megfigyeljük egy teljesen más történettel rendelkező és sokkal inkább dráma kategóriába sorolható horrort kapunk. 

Kétszer rág meg, és kiköp. 

Aztán nyálasan próbálj meg felkelni az amúgyis ingatag talajon.