Bessenyei Gábor: A feledés folyója (Az Olimposz legyőzése 2.) {+ Interjú}

" - Mert sokszor a feledés a legnagyobb áldás, ami halandót és halhatatlant érhet."

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Oldalszám:408
Fülszöveg:
Marcell, Erik és Adria nyara más, mint a kortársaiké, hiszen a tanév végén hihetetlen kalandokba keveredtek. Lenyűgöző kalandokat éltek át, leleplezték az áruló görög istent és helyrehozták az időzavart.
Ám valami még sincs rendben. Egyre több furcsaság akad a jelenben.
Hogyan kerülnek hárpiák egy panelházba?!
Zeusz kérésére visszautaznak az ókori Görögországba, megtalálni a medréből eltűnt alvilági folyót, aminek vízétől a holtak elfelejtik az emlékeiket.
Az alvilág már az összeomlás szélén áll, az idő szövete meghasadt,
és mitikus szörnyek szöknek át a jelenbe.
A jövő harcosai versenyt futnak az idővel, hogy megtalálják a feledés folyóját, mielőtt minden összeroppan. Ám ahogy nyomoznak, és megismerik az istenek korábbi tetteit, egyre több szörnyűségről hallanak. Talán még nagyobb a veszedelem, mint gondolták…





Amikor elolvastam az első részt saját magamat leptem meg a legjobban, mivel tetszett.
Tudtam, hogy olvasni akarom. Azután pedig, hogy a hátsó borítón van a véleményem, egyszerűen muszáj volt a lehető leghamarabb megszereznem.

A világot megmentették a jövő harcosai, a gonosz elnyerte a búntetését.
Csakhogy a világ rendje felborult - legalább is nem állt még helyre - és amikor főhőseink azt hiszik, végre pihenhetnek, kiderül, hogy mégse.
Újabb bonyodalom, újabb zavar az időben.
Nincs mese, a jövő harcosaira ismét szükség van.

Az első kötetben nagyon szerettem az izgalmat és a múltbéli kalandokat.
Ebből a kötetből se hiányoztak ezek, sőt, ha lehet még jobban előtérbe kerültek.
Amint elkezdtem, nem tudtam letenni. Engem is magába szippantott a múlt, járt az agyam a nyomozást illetően, találgattam ki állhat a történések mögött.
Ha volt egy tippem, két oldallal később történt valami, ami megingatott, elbizonytalanított és amikor kiderült az igazság...enyhén eltátottam a számat, hogy ilyen nincs.

Amit ismét hálás vagyok, a mitológia ki kicsoda a regény végén.
Aki otthon érzi magát a görög mitológiában, az lehet nem fogja annyit nézegetni, de nekem nagyon nagy segítség volt.

A szereplők meglepően életképesek még mindig nem akartam megverni egyiküket sem.
Egyre jobban kezd kirajzolódni mindannyiuk jelleme.
Mintha kötetről kötetre érettebbek lennének és ez tetszik.
Marcell, a jövő spártaija, most mégis ő viseli nehezen a helyzetet és kerül választás elé.
Adria és Erik a nehézségek és a bizonytalanság ellenére is állják a sarat,  pedig sokszor nem egyszerű.
A Keér továbbra is az egyik nagy kedvencem a csapatból, irtó jó stílusa van.
Az istenek olykor megdöbbentettek és valóban elgondolkodtam, tényleg olyan jók voltak-e...megérte-e vajon a sok áldozat.

Mindig tartok egy kicsit a sorozatfolytatásoktól, de itt felesleges volt, Gábor nagyon hamar bebizonyította.
Kaland,  izgalom,  mitológia, bátorság,  barátság,  lezáratlan kérdés. Mind-mind ott van a regényben, szóval azt hiszem, mindenki megtalálja az okot, hogy elolvassa.
Mennyire igazam volt, amikor azt mondtam, hogy letehetetlen fantasy lesz ez a könyv...

                                                                     ***

Bejegyzés EXTRA
- Interjú Bessenyei Gáborral -

Hikari: Év végén jelent meg Az Olimposz legyőzése című sorozatod második része, A feledés folyója. Amikor nekiálltál a megírásának, megfordult a fejedben, hogy gyengébb lesz, mint az elődje?

Bessenyei Gábor: Ha attól féltem volna, hogy nem sikerül legalább úgy, mint az elődje, bele sem kezdek. :) Már csak azért sem féltem, mert A jövő harcosai egy sorozat nyitókötete, ott vázoltam fel az alaphelyzetet, így a folytatásban nem volt nehéz egy fokozattal feljebb kapcsolni és megemelni a téteket. Egy hosszabb sorozatban biztos problémásabb, ha az író minden kötettel rá akar licitálni az előzőre, de itt még egyáltalán nem éreztem magamon nyomást. Lehet azért sem, mert amikor leírtam A feledés folyója első sorait, A jövő harcosai még csak megjelenés előtt állt, szóval nem találkoztam olvasói véleményekkel és elvárásokkal.

H.: A történetben visszatér néhány isten az előző részből, de a legtöbbjük új szereplő. Van oka, hogy őket választottad?

B. G.: Az Olimposz legyőzése sorozatban az a kiindulópontom, hogy a mitológia hitelessége ne csorbuljon, így ha kell, a történetet igazítom a mitológiához, nem pedig fordítva. Ilyenkor felvázolom magamnak a cselekményt, azt, hogy mire lesz szükségem, utána pedig átnézem az „istenlistám”, hogy találok-e megfelelő isteneket a történethez. Persze, azért jó néhány ókori istent ismerek, így csak a speciálisabbaknál van szükség arra, hogy alaposabban utánajárjak annak, hogy mennyire illenek bele a regénybe.

H.: A korábbi interjúban azt mondtad, hogy leginkább Adriával találkoznál szívesen a valóságban. Még mindig így gondolod?

B. G.: Persze! :) Adria egy életvidám, jókedvű, vagány, és kellően őrült lány. Ki ne találkozna vele szívesen? :) Ráadásul, hamarosan úgyis jól jön majd neki egy baráti ölelés. :)

H.: Jó néhány oldalas mitológiai kisokos van a regény végén. Számodra melyik a "kedvenc" isten? Vagy ő még nem kapott szerepet?

B. G.: Nincs igazán kedvenc istenem. Ha mégis megkérdik, általában Nüx, az éjszaka istennője jut elsőként eszembe. Nagyon érdekes az ő elhelyezkedése az istenhierarchiában, és hogy mennyi olyan gyermeket szült, aki valamilyen módon a halálhoz, vagy annak a misztikumához köthető. Ennek ellenére egyáltalán nem látom, hogy Nüx milyen szerepet tölthetne be az Olimposz legyőzése sorozatban, és nem is tervezem, hogy szerepet adok neki.

H.: A regény vége egyszerűen… hátborzongató. Muszáj megkérdeznem: van rá esély, hogy még idén olvashassuk a folytatást?

B. G.: Most januárban kezdtem hozzá a harmadik részhez, ami egyelőre A háború lelke munkacímet viseli. Március végére szeretnék elkészülni az első változatával, aztán június-júliusra azzal a verzióval, amit már a kiadónak is leadhatok. És ha minden jól megy, akkor szokás szerint decemberben megjelenhet. Igaz, most elég döcögősen indult a januári munka, néhány dolgot jobban át kell rágni a történetben, hogy a helyükre kattanjanak. A tervezett határidőimen egyelőre mégsem módosítok. Aztán lehet idővel kénytelen leszek. :)