Közös értékelés - Brittainy C. Cherry: Tűzeső

 

Szerző: Brittainy C. Cherry
Cím: Tűzeső
Angol: The Fire Between High&Lo
Kiadó: Libri csoport (insomnia)
Oldalszám: 424
Megjelenés: 2017
Fordító: H.Prikler Renáta
Legjobb ár: 3024 Ft [ITT RENDELHETED]
Tartalom:

Lángolt a lelke, és megperzselt mindenkit, aki túl közel került hozzá.
Volt egyszer egy fiú, Logan. Szerettem, pedig mindenben az ellentétem volt. Én táncoltam, ő mozdulatlanul állt. Ő mindig csendben volt, nekem szünet nélkül járt a szám. Neki meg kellett harcolnia minden egyes mosolyért, én azt sem tudtam, mi fán terem a komorság. És amikor megláttam a benne lakozó tüzet, már nem tudtam elfordulni tőle
A hamuból új életre keltek, majd megint hamuvá égtek.
Úgy tűnt, nem illünk egymáshoz, mégis együtt voltunk az igaziak. Aztán egy elsietett döntés nyomán elveszítettem. Ez a döntés megváltoztatta az életünket. De néhány levegővétel, néhány elsuttogott hang, néhány pillanat erejéig ő is szeretett engem, szívből, igazán.
Logan és Alyssa története egy elátkozott szerelem torokszorító leírása. Brittainy C. Cherry Az vagy nekem sorozata már milliók szívéhez talált utat. Engedd be te is!

Mind tudjuk, hogy Brittainy C. Cherry keményen az arcunkba tolja a mindennapi problémákat, amikbe az ember úgy igazán bele se mer gondolni.
Fájdalmas dolgok ezek, és azt kell mondjam, hogy bizony,hogy a Tűzeső keményebb történet szempontjából, ugyanis karaktereink nem felnőttek (!) , de nem ám!
Alig múltak 17-18 évesek a regény elején.
Sokkal több problémával kell szembenézzenek, rengeteg bennük a kérdés, és keresik önmagukat.
Persze, ezzel nem azt akarom mondani, hogy Tristan története aztán semmi, mert azzal óriásit hazudnék.  Egyszerűen csak arra szeretnék   kilyukadni, hogy aki esetleg lepontozná ezt a regényt, gondoljon kicsit bele, hogy mennyire durván indulnak el a dolgok és hová érnek révbe.
Mennyi mindenen kell átpréselődni szereplőinknek, mire eljutnak a finishig.

Talán ezért is adtam több pontot ennek a regénynek, mint azt elődjével tettem.
Csodát művel ez a nő, komolyan. Minden szava egy-egy aprócska kést döf az ember szívébe, hogy aztán regényei végére az olvasó csak azt érezze…az űrt, amit képtelen betemetni.
A Lebegés, remek volt kezdőlöketnek ahhoz, amit a Tűzeső adott számomra, számunkra.
Míg az első részben a tragédiát éltük át, többször leginkább csak a flashback adott sírásra vigaszt, itt kőkeményen az arcunk elé lettek tolva olyan hétköznapi problémák, amelyekre nem tudunk és valahol mélyen talán nem is merünk válasz után kutatni.
Tökéletesen megformázta azt, mint amilyen. Az egész.
Durva, kegyetlen és halálos.
Iszonyú megindító, valahol mélyen pedig elkeserítő.
A drog-probléma akárkinél megeshet, senki sem választja magának.
Ahogyan Logan sem, istenem Lo…
A mi megtört szívű Loganünk.
Borzalmas családi háttér, borzalmas élet, de mégis ott az a fénylő kis csillag, amiből talán látja a kiutat. Célokat ad magának, amik aztán minden mással a sötétségbe merednek.
Mégis van elég ereje, hogy visszahúzza magát onnan.
A fénylő kis csillagról nem beszélnék, mert a regény egészébe számomra egy iszonyú béna karakter volt.

Csodálatos az, ahogyan végigkísérjük a mellékszereplőink életét is. Erika és Kellan, mindkettőnek van defektje, de ettől épp olyan reményteli és csodálatos az ő szerelmük (is).
Ettől másabb ez, életszerűbb és nem túl csicsizátott. Egyszerűbb. Hétköznapibb.
Jóformán vannak nem szerethető szereplők, sok negatívummal, ugye a két anya alakja, és talán Logan apja. Akik mindvégig ellenszenvet vállt ki az olvasóból, a végére valahogy mégis csak összekovácsolódik a család a maga fura módján.
Nem akarom azokat a részeket elsütni, amik Hikari értékeléséből is kiderülnek, majd számotokra, sőt spoilerkedni sem szeretnék, mert személyes véleményem az,hogy nem kell minden kiderüljön egy könyves értékelés- vagy ajánlóban levő bejegyzésből. El kell érni, hogy az ember kedvet kapjon hozzá, nem azt, hogy tudja mi fog történni, még ha rá is veszi magát az olvasásra.

Számomra ez a regény több volt, mint tökéletes. Az álmok, vágyak, a félelem a szeretet, összetartás.
Kilépés a sötétből, megölni a bennünk lakozó démonokat, hogy aztán valami sokkalta szebbet kapjunk.
A végletekig kitartani, nem feladni. Harcolni önmagunkért.
Egymásért, egymással.

A sorozat első része maga volt számomra a nagybetűs SZERELEM, szóval amint elő lehetett rendelni, lecsaptam rá. Ennek ellenére elég sok időbe telt mire megszereztem, de a szülinapi ajándékaim éke ez a regény.

És nem csak a borítóját imádtam, hanem az egész történetet.

Főhősnőnk Alysson, aki csak kivülről tökéletes, valójában megvan a maga félelme és aggodalmai. Ezeket a sötét felhőket egyedül barátja, Logan képes eloszlatni.
De mi van akkor, ha mindketten minden nap a személyes poklukkal küzdenek? Elférnek a még egymás szívében a sok sötétség mellett?
Képesek vajon megmenteni a másikat?

Valamit már a legelején ki kell kötnöm. Ez a könyv NEM a Lebegés. Épp ezért nem jó ötlet, sőt tovább megyek, tilos a kettőt összehasonlítani.
Annyi közös pont van a könyvekben, hogy ugyanaz a nő írta, és mindkét regény nagyon rövid idő alatt beköltözik az olvasó szívébe.
De egyébként semmi egyéb azonosság nincs.
Annyiszor olvastam már gyerekkori barátságról, és bevallom, mindig nagyon szerettem. Ilyenkor a szereplők már ismerik a másikat, nem a nulláról kell mindent elkezdeni, az olvasó megspórol magának egy csomó felesleges kört. Azok a bizonyos „mi a kedvenc színed?” „hogy iszod a kávédat” típusú dolgok, amik persze-persze kellenek, ha gőzöd sincs a másikról, de néha nagyon sok.

Na, jelen esetben ilyenek nem voltak, és ez így volt jó.
Mind Ally mind Logan élete olyan ritka rossz, hogy a könyv olvasásának a legelején – azt hiszem körülbelül 70. oldal volt az első alkalom – le kellett tennem és venni pár mély levegőt.
Emlékeztetni magam arra, hogy hahó, ez csak egy átkozott könyv, ami ráadásul kitalált is, nem kellene itt drámáznom, mintha legalább is a hörcsögöm dobta volna fel a talpát.
De  nagyon nehéz volt elvonatkoztatni. KI akartam szabadítani a könyvből a karaktereket, és addig beszélni hozzájuk, ameddig elhiszik, hogy ők nem valami értéktelen szemétdarabok.

Durva, amikor ennyire nagy hatással lesz rám egy könyv. Szinte ijesztő és sokkoló.
Bár meg kellene szoknom, hogy Brittainy kitépi a szívemet, jól megcsócsálja aztán adja vissza de már nem a régi.
Ezt a nőt én könyvről könyvre jobban szeretem, a Tűzeső pedig szépen lassan férkőzött a szívembe. De végül befúrta magát, és ki merem jelenteni, hogy kedvencet is avattam.
Kemény témákat érint, mint a drogfüggőség, bántalmazó kapcsolat, az emberi kapcsolatok fontossága. Néha kicsit nehezen csúszott, és úgy éreztem, hogy az írónő túl sok mindent akar belezsúfolni és ezt bizony nem fogja elbírni a könyv.
De a végén csak pozitív élményként, Loganért dobogó szívvel tettem le a könyvet.

A szereplők is különlegesek. Nem valóságosak, mégis annak éreztem őket.
Ott van ugye Allyson, aki egy végtelenül normális, és könnyen szerethető egyén lett. És bizony, a pénz nem jelenti azt, hogy fényes az élete. Az anyja folyton kötekedik vele, az apját egyáltalán nem érdekli a jelenléte. Csak akkor érzi magát biztonságban, ha Logan mellette van.
Kettőjük szerelme enyhén szólva se volt egyszerű, mégis repdesett a szívem, amikor együtt voltak. Minden ember megérdemli a boldogságot, legyen akármilyen démonja vagy félelme.
Ott van még a lány nővére, Erika. A húgától eltérően ő maga a racionalizmus, és megfontoltság. Az egy dolog, hogy idegében átrendezi a lakást, de akkor is lehet rá számítani még a legnagyobb rosszban is.
Ha már szóba került Mr. Rosszfiú, alias Logan. Már az első percben megvett magának, a drogos semmi és senki nem érdekli álarccal, de hamar kiderül, hogy egy nagyon érzékeny srác, aki folyamatosan a démonaival küzd. Nagyon nagy utat tesz meg a könyvben, igazi jellemfejlődésen megy keresztül. Egy igazi harcos könyves álompasi, főleg, ha azt az egy-két visszaemlékezést veszem figyelembe. Ez a srác megjárta a poklot és vissza is jött onnan. Szeretnék egy Lot. Nagyon.
Ott a testvére Kellan. Őt is kedveltem, de nem annyira, mint az öccsét. Nagyon tetszett, hogy mindig jót akar a körülötte lévőknek, úgy csinálja az életét, hogy másnak a legjobb legyen. Logan-nal közös jeleneteiket nagyon szerettem, gyönyörű testvéri kötelék van közöttük.
A könyvben szereplő „szülőket” direkt hagytam a végére: nem tudtam melyiket nyírtam ki hamarabb, és mivel.
Ott van Ally anyja, aki katasztrófa, és folyamatosan csak a javítanivalót látja. Utáltam, hogy mindig mindenkinél mindent jobban tudott, simán beleszólt a saját lányai életébe, mintha azok képtelen lennének döntést hozni anyuci segítsége nélkül.
Már őt meg akartam fojtani egy kanál vízben, de Logan anyja igazán vitte a pálmát. Nagyon röviden: az ilyen nem anya. Csak valami narkós, kiköpött húscafat, de semmiképp sem szülő. Csórikám, nem csodálkoztam, hogy Logan ilyen anya mellett ennyire kegyetlen démonokkal küzd. Na és az apja se kutya, az a másik eltaposnivaló féreg, de róla inkább nem beszélnék, mert agybajt kapok.

Kicsit már így is kapkodva írtam, de még a befejezés után is a hatása alatt tart.
Magába szippantott a könyv, az sokat elmondd, hogy hajnali fél egyes kezdéssel első nekifutásra háromig olvastam, és akkor is csak azért tettem le, mert fájt a szemem. Vannak benne klisék, korábban már ezerszer lerágott témák? Vannak, de ez mégsem zavart. Na jó, talán egy kicsit, száz oldalanként kétszer, de hamar túllendültem a morgolódáson.
Különleges történet, belefájdult a szívem, dühített és mégis imádtam.
Ez a regény az újrakezdés könyve, a remény könyve, a mesebéli szerelem könyve.