Kultursarok: Ashley & Hikari a Könyvfesztiválon - élménybeszámoló

Mint tudjátok korábban már írtam arról, hogy szombaton ott leszünk a Könyvfesztiválon Ash-el együtt.
Összejött. Röviden: nagyon megérte.
Kezdődjön a mesedélután.



Fél 9-kor indult a vonatom Nyíregyházáról.
Hál’ égnek eseménytelen volt az út, ráadásul a mellettem lévő ülés is üres volt. szóval tudtam pihenni. Tudom, parasztság végigfeküdni két ülésen, de én megtettem
Fél 12-kor futottam be a Nyugatiba es találkoztam Ashel.

Forrás: Róbert Katalin

Szépen elértünk a Millenárisig bár, amikor valami kajás rendezvényt tálaltam meglepődtem, de megtálaltuk a megfelelő helyszínt végül, semmi vész.
Kicsit leesett az állam az embertömeget látva.
Körbenézéssel kezdtünk de körülbelül 10 perc után attól féltem, hogy valaki rám esik és levegő se nagyon volt, szóval ki kellett jönni.
Megfordult a fejemben hogy ennyit nem ér húzzunk haza.
Maradtunk.

Újra belevetettük magunkat a tömegbe, és meg is tálaltuk az On Sai dedikálást.
Azt a sort, halljátok. Legalább öten bevágtak elénk, Ash úgy mondta, hogy bocs a sor vége fel méterrel hátrébb van.

Vidám percek,
kedves srácok
jó könyvek,
ez az igazi élet :)

Ráadásul Spirit Bliss is akkor kezdte a dedikálást, a két sor totál összeolvadt, egy ideig senki nem tudta, hogy akkor merre és hogyan. Szerencse, hogy Róbert Kati feltűnt, mint jóságos tündér keresztanyu, és miután megkaptuk tőle a kikönyörgött dedikált könyvjelzőket, rendet tett a csődületben
Végül odaértem On Saihoz, aláfirkáltattam vele az Apa, randizhatok egy lovaggal?-t, meg egy Esővágyas könyvjelzőt.
Többet nem mertem, szegény már így is három órája dedikált. De azért a közös képet nem úszta meg.


Go tovább, irány a Fumax stand. Kaptunk recit (itt is nagyon köszi Peti, hogy engem is megszántál) és rátálaltunk Annára a Lap lap után bloggerére.

Aztán tettem egy próbát,és igen. ELFOGYOTT a sor Böszörményi Gyula elől. Ez csoda, mert amikor megérkeztünk, konkrétan kilométer sor állt előtte, voltak, akik több könyvvel készültek. Gyorsan aláfirkantattam két könyvet (Pandi, örült neki) meg szereztem könyvjelzőt, utána begurultam Gyula mellé, így lett vele is fotóm.

Utána irány Szaszkó Gabi akit elég nehezen tálaltunk meg, mert bent kerestük és kint volt, de ott meg a  K7-es stand bújt el. Oké, tulajdonképpen kiszúrta a szemünket, de mindegy-
A lényeg a lényeg meglett az írónő, dedikálta a regényét és közös képem is készült vele. Öröm es boldogság. Ráadásul még csokit is tudtunk csórni, hát kell ennél több?

Ezután lett egy kis mélypont, leültünk ebédelni, meg rendbe raktuk azt a hatalmas adag könyvet, amit beszereztünk.
Mint, derült égből villámcsapás megjelent egy kész égimeszelő alias „Szia, Hikari, Sol vagyok” Oké, visszavonom, nem égimeszelő, csak én vagyok pici; meg totálisan zavarban voltam, azért irányítottam Ash-hez. Levandra, örülök, hogy téged is megismertelek élőben.

Ezután kezdődött az On Sai tali aminek idejére szétváltunk Ashel.
Készült a találkozóról felvétel (amibe beletrolkodtam és már a vonaton jöttem rá hazafelé. Booocsiii mindenkitől) Egyébként tök jó volt, készül a Szivárgó sötétség harmadik kötete ha minden jól megy télen jön. Sőt, kiderült, hogy az írónő E/3-as szerzőnek látja magát, nem szeret E/1-ben írni. Calderon írta meg félig az utóbbi elbeszélőmódban, de olyan seggfej lett tőle a kapitány, hogy ezt inkább hanyagolta.

Forrás: Tekla Könyvei

Nem tudtam végig maradni, mert Papp Dórát mindenképp el akartam kapni.
Konkrétan egymás nyakába ugrottunk már ezer éve terveztük a találkozót.
Ráadásul örült az ajándékomnak (nem, Dóra NEM SÍRUNK!) és még a Tükörlelkem is dedikálta.
Természetesen a közös kép alap volt itt is ezer hála Teklának a közreműködésért.

Szaladtam tovább mert Pandival alias Pusztai Andreával beszéltem egy cserét.
Ő kapott tőlem Leányrablás Budapestent dedikálva, én megkaptam a két Bizánc könyvet szinten dedikálva.
És bizony ott is jön az évben a folytatás, úgyhogy van mire spórolnom megint.  Előre félek, hogyha elolvasom a Zöld szemű kígyót, lerágom még a lábkörmöm is, mire megkaparinthatom az utolsó kötetet.


Nagyon nagy szerencsém, volt, találkoztam Balázzsal is, (illetve ő jött oda hozzám) aki egyrészt a verseim válogatásának borítóit tervezte, másrészt végre személyesen is megköszönhettem neki a munkát.
Gyors számcsere, mert lassan már szorított az időm visszafele és ha nagy sor lesz Lynál közöltem, hogy tuti hozzácsapódok.

Hozzá is csapódtam, es két legyet ütöttem egy csapásra: találkozás, puszi-puszi Róbert Katalinnal es a korábbi elmaradt kép pótlása, aztán megvettem a Védtelenült, amit Lylia Bloom azonmód dedikált, is és még egy képre is beállt.

Újabb tervezés a sok könyvet illetően, aztán elindultunk vissza a nyugatihoz, és nagyon reméltem, hogy nem késem le a vonatot. Bár, amikor már a villamoson ültem, megnyugodtam, hogy időben érkezek meg.
Ekkor Ash már durván elfáradt, és én is kezdtem érezni, hogy ez bizony hosszú nap volt, de teljesen megérte.
A Feszt röviden: eszméletlen.
Hosszabban: tömeg, tömeg, könyvek, tömeg, dedikálások, találkozások.
Igazi élmény, egyszer mindenkinek el kell menni.
A következő nagy esemény a Könyvhét júniusban, ha minden igaz ott leszünk, névtáblástól mindenestől.

Volt egy súlyuk, de megérte

Na, hát akkor jövök én is.
Könyvfesztivál, sok ember, kevés levegő. Ashley pedig kicsit klausztrofóbiás is.
Korán reggel keltem, nagyjából alig aludtam valamit, előző nap migrén, durván kedvtelenség.
Mint azt Hikari megírta elmentem érte, találkoztunk, irány a Millenáris.
Kaja, pia, csoki feltankolva, ám amikor megérkeztünk nagyjából elsőre megtaláltuk, hogy mi merre, mivel már nem elsőnek vagyok ott (animeconok egy része még anno) szét tudtam választani a D és a B részt is.

Csináltam csini névtáblákat, amiknek nagyjából semmi hasznuk nem volt, lévén, hogy Hikarit mindenki felismerte szerény személyemet meg alig pár ember, de ezt már megszoktam :)
Szóval, körbe lestünk mi-merre, amikor sikerült sasszememmel kiszúrni Petikémet, alias A.M. Aranth-ot, aki totálisan belefeledkezve a munkába, épp az ötezredik Puha boldog puffancsot sózta rá a népre.Baromira megörültem, mert tulajdonképp már évszázadok óta tervezünk egy talit, és valamiért sosem sikerült (sok a munka Petikém, mindig mondtam, hogy purrogj egy kicsit mindenre.). 
Szana meg szét örömködtük magunkat a másiknak, majd találkoztam az én drága Annámmal, ami baromi nagy meglepetés volt, mert simán felismert. Egy igazán szeretni való leányzó vagy!
Tulajdonképp a fél életem a Fumax standnál töltöttem, mert egyszerűen gyerekek...HATALMAS hangulat volt! Annyit nevettünk, ők persze munka közben, én meg csak ott trollkodtam. Hatalmas csapat, teli humorral, szóval így tényleg érződött, hogy totál mások, mint a többi kiadó. Talán az egyetlen olyan stand volt, ahol eszméletlen a hangulat, és talán ezért is állt mindig nagyobb sor.
Lényeg a lényeg, hogy csupa-csupa kedves ember, már nem is zavart annyira a tömeg.

Szaszkó Gabihoz nagy nehezen eltaláltunk, addigra már durván fel voltam szerelkezve könyvekkel, ami durva, mert úgy mentem oda, hogy csak amire nagyon szükségem van...Na igen, ez is elszáll a füsttel, mint a többi.
Nyertem egy csodaszép kulcstartót tőle, iszonyú nagy kincs. Dedikáltattam a Maradj Velem-et, utána uccu' neki egy kis kaja. Sol nyakába ugrás, Levandra nyakába szintén.
Annyira örültem Nektek, srácok. Komolyan meglepetés volt.
Láttátok volna, totál kikerekedett a boldogságtól a pupillám, amikor eljutott az agyamig, hogy szinte előttem vagytok.
Sikerült megismerkednem rengeteg íróval, mind nagyon-nagyon szeretnivalóak, kedvesek, szóval TI akik tartotok az ilyenektől: CSAK NYUGODTAN.
Bezsebeltem rengeteg dedikált könyvjelzőt, szám szerint, azt hiszem: nyolcat.
Két könyvet dedikáltattam a helyszínen, és több, mint tízzel jöttem haza :)
Durva, mi?

Ebből a számból igazából a negyede -iszonyú sok hálám sokadszorra a Fumax kiadónak, Petinek- Ashlyhez hozzávágott könyv, és persze lesz majd a blogomon egy nyereményjáték, amihez szintúgy a könyveket biztosította és szponzorálta a Fumax kiadó.De, erről majd később.
Lényeg egyben: Iszonyú jó kis móka volt, sajnálom mindazokat akik kihagyták, és bocsánatot kérek azon emberektől, akiket nem ismertem meg, vagy nem jött oda egy ölelésre. Őket nagyon szeretem, csak úgy mentem oda, hogy szinte széthaltam, alig aludtam ráadásul a tömeg sem tett jót.
Bocsássatok meg ezért a kis bakiért!
Nagyon köszönöm az élményt!
Aki szeretne, találkozunk a könyvhéten!