Tabitha Suzuma: Forbidden

 



Szerző: Tabitha Suzuma
Cím: Kimondhatatlan
Angol:
Forbidden
Sorozat: -
Megjelenés:
2016
Oldalszám:
392
Kiadó:
Könyvmolyképző
Fordító:
Molnár Edit
Tartalom:
A szerelem nem ismer határokat…
Lochant és Mayát a testvéri szálakon túl mindig is mély barátság fűzte egymáshoz. Mivel alkoholista anyjukra nem számíthatnak, közösen nevelik három kisebb testvérüket. Ez a megpróbáltatásokkal teli élet – és a köztük lévő tökéletes összhang – a megszokottnál jóval közelebb hozza őket egymáshoz.
Olyan közel, hogy végül egymásba szeretnek.
Lochan és Maya tudja, hogy a kapcsolatuk vállalhatatlan, és nem folytatódhat tovább. Ám tehetetlenek, mert amit éreznek, az semmihez sem fogható…



"Néha a szerelem dönt helyetted" - sugallja nekünk a csodás borítón az aprócska szöveg. 
Néha, talán megéri elgondolkodni azon, hogy az ember milyen könyvet vesz a kezébe.
Nagyon sokan előítéletesek vagyunk, lehet nehéz téma, már önmagában is, hisz testvérek közötti kibontakozó, szárnyaló, aztán a mélybe taszított szerelmet boncolgatja ez a regény. 
Nehéz erről beszélnem, hiszen még mindig a hatása alatt vagyok, és csak némán lebeg a megtépázott lelkem valahol a légüres térben.
Nehéz írni, főképp azért, mert talán nem is a regény egésze tesz tönkre egyik percről a másikra, hanem az utolsó pár fejezet és persze, az epilógus. Az a fránya!
Tudjátok, van az a pont, amikor elérkezik egy regény a sok szenvedés után ahhoz a bizonyos véghez, és bár reménykedsz a lelked mélyén, hogy jó lesz, valahol azonban tudod...borzasztóan meg fog viselni. 
Ez egy ilyen regény. 


Na, de miért is szakadt darabokra a lelkem? Miért érzem úgy, hogy jobb volna egy vidámabb regény, ami elfeledteti velem, azt az élményt, ami a Forbidden okozott? Tudom, hogy lehetetlen lesz a dolog, sosem fogom. Basszus.


Megismerkedünk szép lassan a Whitley családot, akik a maguk módján elég kegyetlen körülmények között élnek, de úgy ahogyan boldogan. 
Lochan és Maya a két legidősebb testvér, akik alkoholista anyjuktól átvéve szinte minden feladatot megcsinálnak, értem itt Willa, Tiffin és a nagyszájú tizenhárom éves Kit nevelését, etetését, a ház körüli dolgokat, bevásárlást, számlafizetést. Egyszóval mindent, ami egyáltalán nem az ő dolguk lenne.
Tiszta káosz a két tini élete, még ezt tetőzve hamar kiderül a tény, hogy Lochan szocializálódási gondokkal küzd, amik felett képtelen uralkodni.
 Sokszor eléggé a számhoz kaptam, hogy "Te jó ég, hogyan képes valaki ennyire elhanyagolni a családját?"
Nagyon bosszantott az, hogy az a bizonyos valaki, aki anyának vallja magát, egyszerűen képtelen úgy viselkedni, aztán még...hát, hadd ne mondjam. 
Összeszorult a lelkem minden olyan sornál, ami csak minimálisan is taglalta azt, mennyire rossz körülmények között élnek,mennyi teher nehezedik Lochanékra és mégis próbálnak helytállni amennyire tőlük telik.
Vannak olyan esetek, amikor tényleg a szerelem dönt helyettünk, képtelenek vagyunk reálisan látni a valóságot, ami gyalázatosan az arcunkba röhög a végén. 
Amikor pedig a szerelem dönt, minden sötétségen áthatol a fény, és szép lassan olvadni kezd az emberben az a bizonyos sötét massza, ám de nem csak szép oldala van ennek a dolognak. 
Jöhetnek kételyek, félelmek, amik szinte rettegésbe fordulnak át.
Aztán helytelen döntéseket hozunk egymás után, míg végül...teljesen széttörünk. 
Mindezt azért, mert mindennél jobban szeretünk valakit.


Ha őszintén meg kell mondjam mit éreztem a regény olvasása után, hát...képtelen lennék.
Annyi mindent adott és elvett belőlem, hogy...nem menne, még most sem megy, hogy egy értelmes bejegyzést írjak. 
Talán tényleg az lenne a helyes, hogy felemel, úgy érzed helyre kerül minden, aztán a szájába vesz, megcsócsál, majd pedig kiköp és otthagy. 
Üresen, semmit sem érezve.
A könnyeidet mind elsírva, azért mert megszeretted az egész történetet, és azt kívánod minden után...Bárcsak, lenne még néhány oldal, ahol kiderül mindez csak egy álom, bár ne lenne az ami. 
Tabitha, csak gratulálni tudok, tulajdonképp egy csodát alkottál,valami elképesztően gyönyörű szókinccsel, aminek méltó helye lenne az égen ragyogó csillagként. 


"Az érzelmekre nem vonatkoznak a törvények, a tiltások. Senki sem szólhat bele, milyen mélyen és szenvedélyesen szeretjük egymást. Értsd meg, Maya, ezt senki sem veheti el tőlünk! "

"Nincs az a fizikai fájdalom, ami semlegesíthetné a lelki gyötrelmeket."

"Nincs több kifogás. Eljött az idő,hogy megszabaduljunk a terheinktől." 



3 megjegyzés:

Dorka írta...

Nagyon szép értékelés :) eddig is vonzott a könyv, de mindig tologattam...megpróbálom minél előbbre venni a várólistámon, mert meghoztad hozzá a kedvem!

Ashley Redwood írta...

Jajj, annyira örülök neki!
Nagyon jó könyv, baromi sok energia kell hozzá, meg elhatározás, mert iszonyú kemény témákkal áll elő az írónő.
Kitartást hozzá, ha sorra kerül :) Szebbé tette a kommented a napom :)

alice.p írta...

Nekem már jó pár hónapja polcomon van, de egyszerűen nem akarom elkezdeni, mert ahogy az értékeléseket olvasom, és látom, hogy milyen vége lesz, valahogy most nincs ehhez energiám. Már a bejegyzésed is szívemet marcangolja. (Jó értelemben.) :)

Üzemeltető: Blogger.