Zakály Viki: Egyszeregy (Gábriel-duológia 1.) { + Interjú}

„Néha egy kívülálló jobban látja az életünket, mint mi magunk.”

Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 336
Fülszöveg:
Van ​egy srác, akit bármikor felhívhatsz. Egy srác, akinek sok lány tudja a számát, aki egyetlen éjszakára a Tiéd lehet, és egyszeriben megváltozik az életed. Tudja, ki vagy, mit szeretsz, hová tartasz. Szigorú szabályokat kell betartanod, ha vele akarsz lenni. Soha többé nem találkozhattok, nem hív, nem válaszol, egyszerűen eltűnik az életedből. Egyetlenegyszer lesz csak a Tiéd. De teljesen soha nem kaphatod meg.
Liza, egy női magazin újságíró gyakornokaként próbál boldogulni, de a vérmes főszerkesztőasszony mindent megtesz, hogy megkeserítse a napjait. Egyedül segítőkész kollégájára, Barnira számíthat, akinek mindig kisírhatja magát. A sármos ex, Adrián újra feltűnik a lány életében, de csak szerelmi pótléknak tartja Lizát, aki így sem tud ellenállni neki…
Amikor a lány egy riport kapcsán felhívja azt a bizonyos számot, és találkozik a titokzatos Gábriellel, tudja, hogy nagyobb a tét, mint holmi újságírói babér. Mindketten súlyos titkot őriznek, mindketten kaptak már halálos sebet, és mindkettőjüknek szüksége van arra, amit a másik adhat… csak egy a gond, az éjszaka véget ér, és soha többé nem találkozhatnak. Vagy mégis?
Zakály Viktória a nagy sikerű Szívritmuszavar és Hanna örök fiatal írónője legújabb regényében egy izgalmas városi legenda nyomába ered: vajon tényleg megválthatja az életedet valaki, akivel csak egyetlenegyszer találkozol? És lehet belőle örök szerelem?



Karácsonyra megkaptam egy kedves barátnőmtől sajnos csak most jutottam el odáig, hogy el is olvassam.
El kellett engednem Hannáék kezét, hogy még véletlenül se kezdjem el hasonlítgatni.
Miután ez sikerült, annyira szerettem ezt a könyvet mint az összes regényét az írónőnek. Na igen, Zakály Vikiben ezúttal se csalódtam, sőt ha lehet, csak még jobban megerősítette a helyét a kedvenc szerzőim között.

Nagyobb méretért KATT

Főszereplőnk Liza, az újságíró gyakornok, aki imád írni, viszont a publikálásra eddig nem kapott lehetőséget.
Ám miután ez változik, egy bárban pedig rátalál a téma is minden megváltozik az életében.
Egy titokzatos srác akit bármikor felhívhatsz egyetlen alkalomért, bizonyos szabályokat betartva.
Utána viszont eltűnik, és soha nem látod.
Igazi urban legend.

Mikor elkezdtem olvasni, nagyon rövid idő után megtetszett.
Teljesen más stílus, mint Viki eddigi könyvei, de egyszerűen nem tudja az olvasó nem szeretni.
Még annak ellenére sem, hogy számomra volt néhány kisebb mélypont, amikor úgy éreztem, hogy a kiemelkedő kedvenc címről sajnos lecsúszott.
És nem, nem azért mert elkezdtem volna hasonlítani az irónő korábbi regényeihez, a macskát se hasonlítom a kutyához mert egyszerűen nincs értelme.
Csupán volt olyan, hogy lassabbnak éreztem a dolgokat, de ezt nem feltétlen könyveltem el hibának. Nem pöröghet mindig minden. Arról nem beszélve, hogy ennek ellenére a stílusért továbbra is oda meg vissza voltam, könnyedén és gördülékeny olvasható.

Nagyobb méretért KATT

Ráadásul a szereplők előtt is kalapom emelem.
Liza végre nem egy picsogó csaj, aki sír a pasi után, hanem hanem határozott, erős karakter.
Küzd azért, amit el akar érni, nem várja a sültgalambot a szájába.
Gábriel...na igen,
 Mert igen, nem tagadom ez a pali engem megvett már kilóra az első "Szia!"nál. Helyes ÉS okos pasik tényleg csak a könyvekben léteznek. De legalább ott így tud róluk olvasni az ember lànya. Konkrétan hiányom volt, ha nem szerepelt, bizony fájt is a szívem erte a történet végén. Bár tény, hogy az utolsó mondat reménykedésre ad okot.
Barnit is nagyon megkedveltem, kedves segítőkész srác. Hogy balek-e? Szerintem nem. Csak olyan lassú víz partot mos tipusú pasi.
Liza szüleit is nagyon szerettem, főleg Piput. Minden csonkacsaládba elkélne egy ilyen pótapu.

Sajnálom, hogy ennyit várakozott türelmesen a polcomon, hiszen nem okozott csalódást.
Teljesen más stílus, de attól még megvan benne a vikis könnyedség, ami jellemző rá.
Kikapcsolt, néha meglepett, de határozottan szerettem.
Most már csak két kérdésem van:
1) Hol a folytatás?
2) Honnan tudnám megszerezni Gábriel számát?



Bejegyzés EXTRA
- Interjú Zakály Viktóriával - 

Hikari: Ez a regényed más körülmények- közt jelent meg. Írni is más volt?

Zakály Viktória:Igen, írni is más volt. Most először dolgoztam együtt egy igazán profi és támogató szerkesztői csappattal, ami nagyon új volt nekem, de inspiráló is egyben.


H.: Kicsit úgy éreztem a stílus is új. Vikis de máshogyan. Észrevetted ezt te is magadon?
 

Z. V.: Igen, mivel más a téma, a stílusnak is kellett egy kicsit változnia, de azt hiszem, a nagyon zakályvikis dolgokat nem tudom elhagyni. *mosoly* Képzeld,még a kórházban is találkoztam az egyik olvasómmal egy ápolónő személyében a szülészeti osztályon. *mosoly*

H.: A téma mindenképp újszerű. Ha te találnál egy hasonló egyszeregy számot, fölhívnád?
 

Z. V.: Igen, azt hiszem, felhívnám a számot. Ha nem férjes, kisgyermekes anyuka lennék, hanem Liza, akkor biztos. Izgalmasan kell élni, hagyni kell a dolgokat megtörténni.

H.: Főhősnőnk újságíró gyakornok a könyv elején. Vittel a karakterebe saját életedből elemeket?
 

Z. V.: Igen, vittem saját élményeket is a regénybe, de igazából nem az volt most az elsődleges cél, hogy a Szívritmuszavarhoz hasonlóan magamat vigyem a történetbe, hanem inkább egy teljesen más karaktert akartam alkotni, mint Hanna. Az újságírás véletlen közös pont.

H.: Erre a válaszra kíváncsi leszek: Az ismerős, biztonságos pasi mint Barni vagy a titokzatos, vérpezsdítő mint Gábriel esetleg egy harmadik típus az ideálod?
Z. V.: Már több típus is volt ezek közül az életemben, de azt hiszem, hogy én biztonsági játékos vagyok és talán Barnit választottam volna. De ki tudja

H.: Elég sok budapesti helyszínt bejárunk. Voltál mar valahol ezek közül? Én személy szerint a piknikes jelenetet szerettem nagyon

Z. V.: A helyszínek nagy részét bejártam, szerettem volna, ha ismerősök lesznek a helyszínek az olvasóknak, persze, csak a pestieknek. Nekem is a piknik volt a kedvencem!

H.: Meg egy utolsó kérdés, amit valószínű minden olvasódtól megkapsz: körülbelül mikor számíthatunk következő részre?

Z. V: A folytatáson folyamatosan dolgozom a baba mellett is, úgyhogy idén mindenképpen a könyvesboltokba kerül. Remélem, minél előbb a kezükbe foghatják az olvasók.