Baráth Viktória: A főnök { + Interjú}

„A szép dolgok a sötétségben is megmutatják magukat, és fényt hoznak az életünkbe.”

Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 368
Fülszöveg:
Valóban ​te irányítod a saját életedet?
Ana Moreno békésen él Albuquerque leggazdagabb negyedében. Mindene megvan, amiről egy nő álmodhat: csodás ház, személyzet és egy milliomos vőlegény, akivel boldogan tervezgetik az esküvőjüket. A rózsaszín álomvilágnak azonban vége szakad, amikor egy este ismeretlenek elrabolják Anát. A lány ekkor döbben rá arra, hogy az élete mégsem volt olyan fényes és csillogó, mint ahogy azt gondolta. Fogvatartója válaszút elé állítja: ha életben akar maradni, meg kell tanulnia alkalmazkodni ahhoz a kegyetlen világhoz, amibe került. A titkok és csalódások hálójában őrlődve azonban arra még ő sem számít, hogy a bosszúvágy egy teljesen új emberré fogja átváltoztatni.
Hol a határ jó és rossz között? Mire lehet képes az ember, ha a bosszú hajtja? Vajon létezhetnek valódi érzelmek egy kegyetlen világban, vagy csak az érdek vezérli a tetteinket?
Baráth Viktória, az Első tánc című nagy sikerű könyv szerzője ezúttal egy izgalmakban, érzelmekben és erotikában gazdag történetben mutatja be az alvilág rideg valóságát.



Az írónő első könyvét olvastam, és be kell vallanom, nem lett éppen kedvenc.
Vikiben viszont láttam fantáziát, így nagyon örültem az új könyvének.
Ezúton is hálásan köszönöm a kiadónak, hogy kaphattam recenziós példányt.
Nagyon megérte elolvasnom, egyáltalán nem csalódtam.

Főszereplőnk Ana aki éli az elitmenyasszonyok gazdag és tökéletesnek tűnő életét.
Aztán egy perc alatt minden megváltozik körülötte és rádöbben arra, hogy nem minden fekete és fehér és választania kell: vagy megszokja a helyzetet vagy megszökik.
Feltéve, ha hagyjak neki az utóbbit...

Igazából nem sok mindent tudtam erről a regényről. Úgy rémlik, hogy Viki posztolt ugyan részleteket a zárt facebook csoportjába de bevallom őszintén nem követtem figyelemmel.
Nagyon ritkán olvasok kiadás előtt álló regényekből hosszabb részeket, inkább csak egy-két gondolat párti vagyok.
Abban viszont biztos voltam, hogy kíváncsi vagyok az uj könyvre hiszen megjelenés után szinte azonnal méltattak a bloggerek.
A jobbak nem osztogatják csupán a borító miatt a szép szavakat szóval én is elkezdtem.
Nos, le a kalappal az írónő előtt, így kell ezt csinálni! Három óra alatt kétszázhetven oldalt olvastam el a regényből, mert  meg amit csak előzményeknek szán az is felcsigázza az olvasót, hogy mi lesz ebből, hogy oldja meg hősnőnk ezt vagy azt a helyzetet.
Aztán mar csak azt vettem eszre, hogy engem is beszippantott a drogok, titkok, üzletelések sötét világa és semmi kedvem nem volt megszokni. Sőt...még inkább el akartam merülni, meg jobban képben akartam lenni.
Mindig is szerettem az ilyen pörgős és izgalmas regényeket, de ez tuti kiemelkedik a magyar művek közül.

Nem, nem azt mondom, hogy Ana tökéletes. Jaj, koránt sem az, és jó pár száz oldal kellett, hogy megkedveljem. Amikor viszont megerősödött és nem egy kitartott buta liba volt, a karakternek s a megálmodójának is ugyanazt üzentem gondolatban: Így kell ezt csinálni!
Ryant nagyon szerettem pont a rideg rosszfiúsága, a kimértsége és az elérhetetetlensége miatt. Melyik női szívet nem dobogtatna meg? Oké, tény ha élőben találkoznék vele tuti hogy a pániktól dobogna a szívem de igy a lapokon keresztül nyugodtan érezhettem vonzalmat is.
És nem csak én de a hősnő is vonzódott, szoval szinte sisteregtek a lapok a forróbb jeleneteknél, de meg ezek is igényesen és ízlésesen voltak megírva nem ment át töménytelen erotikába. Annyi volt amennyi kellett.
Rick-nek nem jutott túl nagy szerep amit kifejezetten sajnáltam, de a hűséget és a lojalitását így is értékeltem. Ilyennek kell lenni egy jó jobbkéznek.
Nikyt minden egyes megnyekkenése után a falra akartam kenni, nem nagyon bírtam hogy játszotta az idióta primadonnát, de hat ilyen karakter se art csak jobban értékeltem Anát.


Négy és fél óra alatt olvastam el ami elég sokat elmond azon kívül, hogy abnormális sebességgel olvasok de hát ez van.
Benne ragadt a kezemben, érdekelt mi fog történni a következő fejezetben, mit takarhat egy-egy cím.
Titkok, drogok, vagy és hatalom. Minden szál elagázik mégis egy kézben futnak össze.
Így is kerek egész, de nagyon toporzékolok egy folytatásért.

Bejegyzés EXTRA
- Interjú Baráth Viktóriával -

Hikari: Hogy fogadtak az Első táncot az olvasok?

Baráth Viktória: Elsőkönyvesként nagyon sok pozitív véleményt és értékelést kaptam a könyvről, aminek nagyon örültem, és hatalmas lendületet adott ahhoz, hogy folytassam az írás. A mai napig kapok kedves üzeneteket az olvasóktól a könyv kapcsán.

H.: Miben volt más és miben volt hasonló a két könyv megírása és fogadtatása?

B. V.: A két könyv teljesen más. Az Első tánc évekig készült, mert akkor még csak a saját szórakozásom miatt írtam, de A főnököt már tudatosan arra szántam, hogy az olvasók elé tárjam. Ez a kötet már sokkal több kutatómunkát és előkészületet igényelt, komolyabban kellett vele foglalkoznom. A főnököt már sokkal többen várták, ezért a nyomás is nagyobb volt rajtam, de igyekeztem a maximumot kihozni belőle.

H.:  Hogy nézett ki a Főnök munkafolyamata?

B. V.: Először is átgondoltam, hogy mit is akarok ezzel a történettel átadni, mi lenne a mondanivalója. Számomra minden könyv megírása alatt ez a legfontosabb, erre fektetem a legnagyobb hangsúlyt. Ezután felvázoltam magamnak a főbb cselekményeket, utána pedig egyszerűen leültem, és nekiláttam az írásnak. Annyira beleéltem magam a történetbe, hogy nem volt nagy szükségem inspirációgyűjtésre, inkább csak kutatómunkát végeztem hozzá, hogy minél hitelesebben adhassam át Ana kalandjait.

H.:  Volt olyan jelenet, ami a kéziratban szerepelt a végleges szövegben már nem?

B. V.: Nem, minden belekerült. A fejemben persze több jelenet is volt, de ha mindent beleírtam volna, akkor legalább 800 oldalas lett volna

H.: A cím rövid,  könnyen megjegyezhető. Miért döntöttél mellette?

B. V.: Mert szerintem ez az egyetlen szó magába foglalja a könyv mondanivalóját és hangulatát. Kemény és tiszteletet parancsoló. Azok érthetik meg igazán, akik elolvassák a könyvet.

H.: Miért döntöttél úgy hogy egy teljesen más témájú regény lesz a következő megjelenésed?

B. V.: Szerettem volna megmutatni, hogy nem csak egy műfajban alkotok. Egyik kéziratom se hasonlít nagyon a másikra, mind más témájú és műfajú, éppen olyan hangulatban írok, amilyen engem is körülvesz. Szeretek kísérletezgetni a műfajok között.

H.: Szereted az ilyen alvilági könyveket olvasni is vagy inkább csak írni?

B. V.: Szeretem őket olvasni is, általában az alapján választom ki az olvasmányaimat, hogy mennyire izgalmas a története, és ezek az alvilági, sötét témájú könyvek nagyon izgalmasak tudnak lenni.

H.: Ha jól rémlik a csoportodban osztottal meg részleteket. Fontosnak tartod az ilyen kedvcsinálást?

B. V.: Igen, számomra fontos, hogy azok, akik még nem olvasták a könyvet, kedvet kapjanak hozzá. Elég ritka szerintem az, aki egy borító és fülszöveg alapján már rohan is a könyvesboltba, de ha kap belőle egy kis ízelítőt, akkor azzal könnyebb felkelteni az érdeklődést. Ráadásul szeretem megosztani a kedvenc részeimet, hogy ezzel egy kicsit engem is megismerhessenek.

H.:  Ana egy erős karakter aki alkalmazkodik. Te hogyan reagáltál volna az ő helyében?

B. V.: Ez bizony jó kérdés, én valószínűleg nem tudtam volna ilyen erős maradni, de persze az adott szituáció mindig előhozza az embernek azt az énjét, amiről addig nem is tudta, hogy létezik.

H.: Van egy olyan érzésem, hogy Ryan számodra is szeretett karakter különben az olvasók se szeretnek. Mi vonzana benne ha létezne?

B. V.: Minden! Ő egy igazi erős, kemény férfi, aki mindeközben szenvedélyes és hűséges. Nem lágyul meg soha, de ha valaki fontos neki, akkor azért a személyért bármit képes lenne megtenni, és ez az egyik legvonzóbb tulajdonság egy férfiban.

H.: Tervezed folytatni Ana történetét vagy ez önálló kötet lesz és teljesen mást olvashatunk tőled legközelebb?

B. V.: A fejemben megfordult már a folytatás lehetősége, de a következő kötet még biztosan nem az lesz. Méltó folytatást szeretnék hozzá írni, amihez idő kell, mert ez a történet szerintem megérdemli, hogy az esetleges második könyv is hasonló érzéseket váltson ki az olvasóiból, mint A főnök.