Susan Ee: A vég napjai (Angelfall 3.)

„Bármelyik pillanatban előállhat olyan helyzet, amikor választanunk kell, melyik oldalra állunk.”

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 364
Fülszöveg:
Penryn és Rafi menekülnek, miután az angyaloktól sikerül megszökniük. Kétségbeesetten keresnek egy orvost, aki helyre tudná hozni azokat a változtatásokat, amiket az angyalok végeztek Rafin és Penryn húgán. Kutatás közben felbukkan valami Rafi múltjából, és olyan sötét erőket szabadít el, melyek mindkettejükre nézve végzetesek lehetnek. 
Az angyalok által az emberekre szabadított apokaliptikus rémálomban mindkét oldal a totális háború felé sodródik. Valószínűtlen szövetségek köttetnek, a haditervek folyton módosulnak. 
De ki fog győzedelmeskedni? 
A Föld feletti uralomért folyó harcban Rafinak és Penrynnek döntenie kell, melyik oldalra álljanak, kit válasszanak: a saját fajtájukat vagy egymást? 
Gonosz angyalok és egy talpraesett hősnő, aki nem nyavalyog. Üdítő változatosság. Vesd bele magad!




A trilógia első két részét könyvtárból vettem ki. A harmadikra meg vártam fél évet, amig beszereztek.
Azt hiszem az elsők között voltam, aki kivehette.

A regényünkben továbbra is apokalipszis és világvége van.
Rafi visszaszerezte a szárnyait, csak nincs aki visszaműtse.
Úgyhogy indul a versenyfutás az idővel, miközben Uriel totálisan megkattan.
Tényleg itt a vilagvége, vagy van még remény?
Hőseink vajon egymás ellen vagy egymás mellett küzdenek majd, ha eljön a választás ideje?

Elég régen olvastam a Tulélők világát, szóval kellett egy kis idő, amig ujra felvettem a szálat és belerázodtam abba, hol is vagyunk, a világvége éppen melyik szakaszában.
Ez elég hamar sikerül, főleg Susan olvasmányos stilusának hála.
Határozottan úgy éreztem, hogy az irónő a legtöbb izgalmat és körömrágós szitut ellőtte a 2. kötetben, de ennek ellenére élveztem olvasni.
Rafi es Penryn szócsatái feldobták a cselekményt, az Ellenállás táborában történtekben pedig igazán elinditották.
Körülelü akkor ragadt a kezemben a kötet és kezdtem határozottan izgulni a szereplőkért.
Nem rémlik, hogy az előző kötetek esetében volt e ilyen "türelmi idő", de örülök, hogy vegül ez is annyira felpörgött, mint az előző kötet(ek).
Elvégre, ha disztópiát olvasok, cselekményt akarok.

Penryn hála égnek továbbra is tökös csaj, bár néha határozottan úgy éreztem hogy az agyára mentek a hormonok. Bizony két-három évvel megöregitte a vágy...na mindegy.
Egyébkent amikor kellett képes volt helytállni és nagyon bátran viselkedett akkor is, amikor pánikosan kereste a menekülőutat. Ritka az, amikor egy hősnő a trilógia kezdetén és végén ugyanolyan vagy még erősebb.
Sajnálatomra Rafi megint csak keveset szerepelt, amikor viszont mégis, akkor vigyorogtam, mint a tejbetök. Gyengéd, harcias, olykor szinte emberi...nincs mese szeretem az angyalokat.
Beliel volt a kötet meglepetése számomra. Meglepő, hogy nem volt mindig ilyen...ellenséges, szúrós természet. Bár azok után, amit atélt nem csodálom, hogy ilyen lett. Szinte sajnáltam.
Du es Dam megint hoztak a formájukat, őket nagyon fogom hiányolni úgy érzem. Bolondos egy ikerpár volt, az biztos.

Amennyire olvastam volna, annyira el akartam húzni. Az utóbbi nem jött össze.
Egy pontig elég nehezen rázódtam bele, onnantól viszont nem tudtam letenni, tudnom kellett, mi lesz ennek az angyalian őrült apokalipszisnek a kimenetele.
Izgultam.
Szurkoltam.
Reménykedtem.
Most leginkább szomorú vagyok, hogy ennek a trilógiának is vége, nincs több rész, nincs mire várni.
De jó ez így, kerek egész
 Azért ha valamikor a távoli jővőben az eseményeket Rafi szemszögéböl is megírja az irónő, biztos, hogy elolvasom.