Julia Lewis Thomson: Többek szerint (Többek 2.) {+ Interjú}

„…az igazi kincset többnyire nem szükséges keresni. Általában véletlenül görgeti a sors az utunkba.”


Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 272
Fülszöveg:
Te ​melyiket választanád: a bosszút vagy a szerelmet?
Többek szerint felelőtlen nőcsábász vagyok, aki magasról tesz az érzelmekre, és képtelen kötődni egy másik emberi lényhez. Ilyennek lát mindenki, mert az életstílusommal ezt hitetem el velük. Bulik, nők, zene… ez határozta meg az életemet egészen addig, amíg nem találkoztam Nastyával.
Igazi rockernek tartom magam. Olyan helyről jöttem, ahol a bűn a mindennapok része. Hiába szántak nekem különb életet, talán soha nem tudok kilépni a múltam árnyékából. Különösen úgy, hogy az orosz maffia látóterébe kerültem.
Zsák a foltját, szokták mondani, és az enyém egyértelműen Nastya, aki a legnagyobb természetességgel táraz, céloz és lő. Ráadásul úgy hajt át motorral a piroson, mint a rosszfiúk a csajokon.
Julia Lewis Thomson új, akciókban és meglepő fordulatokban bővelkedő történetben leplezi le a nagy sikerű Többek által című regényben megismert Maxim sötét titkait. Vajon beszippantja-e az a világ, amitől a családja egész életében óvta? Vagy elég ereje lesz ahhoz, hogy ellenálljon a csábításnak?

Julia Lewis Thomson az első regényével megfogott, bár az nem lett kedvenc.
Ellenben alig vártam, hogy ezt a könyvet olvashassam. Nagyon szépen köszönöm az Álomgyár kiadónak és az írónőnek, amiért recenziós példányt kaphattam a regényből.

Főszerepben nem más van, mint Maxim, aki az első kötetben már felkeltette az érdeklődésem, és végre megismerhetjük úgy igazán.
Női főhősnek pedig egy igazán tökös orosz nőt, Nastyat kapjuk.
És hogy mi a közös kettőjükben? Moszkva, a múlt és egy kötelék ami sosem szakad meg.

Rettentően vártam ezt a regényt, mert...mert Maxim, na.
Ez elég indok.
Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy dedikált példány csücsül a polcomon, itt is köszönet érte Tünde.
Igaz, nagyon rövid időre várólistára került, mert be szerettem volna fejezni az aktuális olvasmányom, de aztán nekikezdtem.
Emberek, elolvastam belőle negyven oldalt és máris tudtam két dolgot:
1) ez egy szuper jó könyv.
2) kell egy saját Maxim.

Volt benne valami, egy olyan hangulat, amit már olvastam más könyvekben ugyan, de amit egyszerűen nem bírok megunni. Ez a tipikus macsó rosszfiú, akinek azért a maszk mögött szíve van, sőt kiderül, hogy jó oka van arra, hogy olyan legyen amilyen.


Ami engem eléggé kizökkentett az olvasásból a két szál. Sokáig nem tudtam ráhangolódni belezavarodtam, hogy most hol tartunk vagy mi történt kivel.

Maximot egyszerűen nem tudtam nem szeretni. Rosszfiú, aki nem akar senkihez kötődni, de akit természetesen hamar a szívükbe zárnak az olvasók.

Tetkós, motoros, mocskos szaju, aki meg gitarozik is: minden megvan benne, hogy lazan a haremem tagja lehessen.

Nastyat nem zártam ilyen hamar a szívembe. Bosszantott egyik-másik döntése és majd a hajam téptem, amiért ennyire nyelt olyat, amit nem kellett volna. Tünde az ő kapcsolatával bevitt egy olyan szálat, ami főszálként is megállta volna a helyet. Elég sok döntését megkérdőjeleztem  de a
 női karaktereket amúgy is ritkán kedvelem meg, szóval lehet nekem voltak nagy igényeim, és nem is a karakterrel van baj
Szása igazi barát és bajtárs. Fura, hogy Nastyához hamarabb volt köze mégis Maxim mellett kötött ki.
Örültem hogy Anna és Tamás is visszatértek, mint mellékszereplők.Hiányoltam volna őket, ha nem kaptak volna valamilyen szerepet, örültem, hogy az ő életük is helyreállt.

Gyorsabban elolvastam, mint vártam, de ez így van jól, elvégre minden szabad percemben a kezemben volt a könyv.
Nagyon hálás vagyok az írónőnek, amiért megírta Maxim történetét, gyanítom, sok olvasó azóta vár erre, hogy az első kötetet befejezte. Köztük én is, és elégedett vagyok.
Kellenek az ilyen romantikus történetek, az ilyen távolságot és időt átívelő szerelmek, hadd szakadjon ki az ember a monotonitásból, a szürke hétköznapokból.

Bejegyzés EXTRA
Interjú Julia Lewis Thomson-nal -

Hikari: Hogy fogadtak a Többek által-t az emberek?

Julia Lewis Thomson: Összességében pozitívan. Nagyon sok szeretetet kaptam az olvasóktól az elmúlt évben.

H.: Mindenképp tervezted megírni Maxim történetét vagy olvasói keresnek engedtél?

J. L. T.: A Többek szerint c. könyvemben megjelenő történet már a Többek által megírásai közben megfogalmazódott bennem, így egy percig sem volt kérdés, hogy Maxim egy különálló könyvet fog kapni.

H.: Hogy nézett ki a Többek szerint munkafolyamata?

J. L. T.: Tavaly nyáron kezdtem el írni, és télen fejeztem be a kéziratot. Ezután következett a szerkesztés, a korrektura és a tördelés, végül a borítótervezés, amely a Többek által-hoz hasonlóan izgalmasra sikeredett.

H.: A történet Moszkvában és Magyarországon is játszódik. Te jártál esetleg Moszkvában vagy az ottani életet, szokásokat mind egyéb forrásból szerezted?

J. L. T.: Sajnos, Moszkvában még nem jártam, de egyszer el fogok oda jutni. Az orosz szokások az életemhez hozzátartoznak. Kárpátalján, Munkácson töltöttem a gyerekkorom nagy részét, ahol nagyon sok ukrán és orosz barátom volt, így a nyelveken kívül a szokásaik is hamar rám ragadtak.

H.: Maxim sok olvasó számára álompasi. Te melyik tulajdonságáért szereted leginkább?

J. L. T.: Maximot leginkább azért szeretem, mert remek barát. Egy párkapcsolatban is nagyon sokat számít az, ha a legjobb barátunk az, akivel megosztjuk a mindennapokat.

H.: Milyen érzés a lövészet? Ha jól olvastam a vőlegényednek köszönheted, hogy rátaláltál erre a hobbira.

J. L. T.: Leírhatatlan, hogy milyen érzéseket vált ki a fegyver, amikor elsütöm. Az első lövéseknél megijedtem az erejétől, attól, ahogy visszarúgott, de ahogy fogyott a töltény egyre inkább összeszoktunk és ezáltal könnyebben tudtam arra koncentrálni, hogy célba találjak.
A vőlegényem egyszerűen fantasztikus, ahogy újabb és újabb ötletekkel tágítja a határaimat vagy csak szimplán porig rombolja az általam felépített falakat.

H.: Maxim melyik oldalát kedveled jobban: a harcost vagy a zenészt?

J. L. T.: Szerintem a kettő együtt teszi őt azzá aki, így nem lehet választani a harcos és a zenész között. Zenészként is harcolt önmagával, és harcosként sem tudta megtagadni a benne lüktető zenét.

H.: Nastya erős női karakter, de nehéz helyzetben van a házasságában. Te mit tettél volna a helyében? Egyáltalán mit lehet tenni egy ilyen élethelyzetben?

J. L. T.: Hiszek abban, hogy a gyerekek választják a szüleiket, és abba a családba születnek le, ahol azokkal az életfeladatokkal találják majd szembe magukat, amelyeket meg kell oldaniuk.
Nastya sorsa már akkor eldőlt, amikor egy maffiafőnök lányaként a világra jött. Az édesapja mellett elsajátította annak a világnak a szabályait és elfogadta őket. Tudta, hogy egyedül védtelen és pont emiatt tisztában volt azzal is, hogy meddig mehet el és mikor kockáztathat.

H.: Visszatértek a korábbi szereplők, de újakat is kaptunk. Ki a legkedveltebb? Ha bárkit életre kelthetnél egy beszélgetés erejéig kit választanál?

J. L. T.: Szása a Többek szerint legkedveltebb karaktere az olvasói visszajelzések alapján. Viszont nem tudom megmondani, hogy kivel beszélgetnék a legszívesebben, hiszem mindannyiukat én hoztam létre. Ha választanom kellene az olyan lenne, mintha egy szülőnek kellene a gyermekei közül választani, és ez egyszerűen képtelenség.

H.: Mik a terveid a jövőre nézve? Lesz esetleg 3. rész? Vagy teljesen mást tervezel írni legközelebb?

J. L. T.: Már elkezdtem írni a következő kötetet, amelynek Fecó lesz a főszereplője. Egyelőre ezt a sorozatot szeretném folytatni, de ha lesz több szabadidőm, akkor azt tervezem, hogy más történetekkel is foglalkozom.

Köszönöm, hogy elkészítettem az interjút.