Népszerűtlen Vélemények I BookTag

Hát eljött az ismételt pillanat, hogy megint BookTaget töltök. 

A Népszerűtlen vélemények, általában, mint a nevük is buzgón mutatja nem épp a legelőnyösebbek, DE ezek is saját meglátása az embernek, úgyhogy miért ne?!

Köszönöm szépen, Dorka, hogy kihívtál ezzel pedig megfosztasz attól, hogy tényleg egyszer menő blogger legyek. Ámen.

Menő, blogger. Háhá,vicceske. Enyje, Ashley. Ne a menőségért akarj blogot vezetni! 

Tök jó, amikor saját magamat dorgálom le. Tulajdonképp azért, mert lángokban áll a platform úgy oltom magam. 

Szóval, ha népszerűtlen is leszek emiatt a Tag miatt, hát isten lássa lelkem, én csak kitöltöttem, amire megkértek. Dorka, A TE HIBÁD! Viszont: Minden kérdésre adott válaszom őszinte, s belülről jön, úgyhogy a sötét lelkem minden gond okozója. 

Sorozat:

Sajnos vagy nem, akad az a hibám, hogy nem bírom/tam tolerálni a szürke mind-százezer árnyalatát.

Én próbáltam, higgyétek el. Az első könyvvel még nem is volt akkora bajom. Aztán jött a többi elvitt a rohammentő, s azóta is lábadozok. Úgyhogy, minden fangalaktikus rajongótól szívszakadásig elnézést kérek, de számomra E.L. James Fifty Shades trilógiája a pokolbéli kínzókamra egy jól bevetett biofegyvere.

A következő ilyen "ÚRISTEN.BÁR NE!" élményem a Szent Johanna Gimivel volt. Tudom, hogy "öreg" vagyok az ilyesfajta könyvekhez, s én sosem voltam igazán se gimnazista, sem pedig tinédzser. - mint, azt sokan gondoljátok most, csupa jóindulattal. Úgyhogy, nem is érezhetem át az ilyen...eh...gondokat?! No de, abszolút rémálom.Szívesebben találkoznék Freddy Kruegerrel, hogy kaszaboljon szét egy óvatlan pillanatban, mintsem még egyszer a kezem közé vegyem Leiner Laura azon sorozatát. Bocsi!

Háhá! Ismételten egy baromira égető és viszkető heg. Lehet, hogy most máglyára dobtok, lehet nem is bánnám viszont rohadtul alul van értékelve molyon Gena Showalter!

IGEN, KAMPÁNYBA KEZDEK!

Egy remek írónőről beszélünk, aki a maga műfajában igen is kiemelkedően teljesít! Az Alvilág Urai sorozat, pedig nem akaródzik rongyos kilencven százalék fölé menni, ami elég szomorú!

Tudom, hogy nem mindenki rajong a srácokért, vagy a stílusért, esetleg elrettenti az ész nélküli dugás, már elnézést  a stílus. Számomra viszont az egyik kedvenc, és a legjobb, legváltozatosabb, leg-leg-leg történelemdúsabb olvasmány, amit műfajon belül olvastam.

Igen, nincs két egyforma ember, épp ezért jó, hogy ennyien vagyunk!

Nem biztos, hogy ki szeretném fejteni, hogy miért ez a gondolatom, de az első édes hármas, aki az eszembe ötlött Lauren Kate: Fallen kevésbé sem alul értékelt regénye.

Daniel vagy Cam, Dan vagy Cam. A szívem szakadt meg, amikor az-az idióta Luce nem Cameront választotta. Inkább az angyalok, mi? Úgyis a lelked Pokolban rohad majd emiatt!!

Bocsássatok meg, bocsássatok meg, de Daemon Black. (Luxen sorozat)

Egyszerűen a hideg futkos a hátamon, karomon, mindenemen, amikor a neve is akár bárhol felmerül. Mert, nagyon de nagyon nem az én szájízem. Jöhet akkor a kérdés, hogy Paris az? IGEN AZ!

...és akkor már játszunk nagyban, de drágalátos Antai-Kelemen Ádám Cortez Allesandro de Fugatól  is önkénytelenül is hisztériás rohamot kapok. Nagyjából, mint egy epilepsziás fóka, még csapkodok is a kezeimmel. Dobhatjátok a labdát.

Valahogy kerülöm a történelmi regényeket.

Ez nem olyan, hogy utálom őket, egyszerűen csak még nem olvastam eleget hozzá, hogy megszeressem. Imádkozom, hogy Tomcsik Nóra drágalátos megváltoztassa a mérleg állását!

Az a helyzet, hogy egyre jobban érzem, hogy a New Adult is kezd számomra semlegessé válni. Ami azért egyrészről szomorú is, mert régebbről ilyen regények szippantottak be egy pillanat alatt.

Eljött az igazságosság ideje, amikor bevallom, hogy engem bizony Lakatos Levente regényei egyáltalán nem hoznak lázba. Igaz, hogy két eddig megjelent szerzeményét már olvastam (Aktus, Szigor I.), de azon kívül, mint amit sejtetni enged a fülszöveg, több nincs benne. Lehet már tényleg öregszem, és ez a probléma. 

Elsőként dobozt olvastam, majdnem rávágtam valamit.

Toposz, hú.  Igazából régebben sokat olvastam ilyeneket. Mostanság meg kimaradt az életvitelemből, úgyhogy szánom-bánom de ennyire nem vagyok képben. 

Ide is rengeteget fel lehetne sorolni, ami engem személy szerint az őrület legmagasabb fokaiba képes kergetni, mégis mások imádják.

Említettem fentebb párat, de azért még körmölök, hátha. Még jobban utálni fogtok!

Valamiért nem annyira vonzz Kerstine Gier: Silber trilógiája, sőt Borsa Brown: Arab sokasága sem. (Tőle már olvastam egyébként! Úgyhogy nem ér leszólni, hogy úgy nyikorgok itt, hogy nem is olvastam egy oldalt sem!)

Ezen felül, Cassandra Clare nénit sem szeretem annyira, isten lássa lelkem; próbálkoztam!

Igazából sok az olyan könyves adaptáció, aminek láttán legszívesebben sírva fakadnék, elbújnék egy sötét szobában, miközben azt mantrázom magamba, hogy: " De nem láttam semmit, nem láttam semmit.". 

Ilyen élmény volt a Fallen filmes kalandja is. 

Amit kifejezetten szerettem, mert ugyan nem sokat adott vissza a könyvből, de a film az egész jó lett belőle az: 

• Stephen King: IT  (Tudom, hogy semmi köze a könyvhöz, de nálam betalált)
• Stephen King: 1922
• Stephen King: Carrie
• Anthony McCarten:The Darkest Hour (Legsötétebb óra)
• David Ebershoff: The Danish Girl (A Dán lány)
• Thomas Cullinan:The Beguiled (Csábítás)

Nem tudom, hogy van-e ilyen. Durva, mert amúgy rengeteg olyan karakter van, akit más imád és én utálok. Eddig csak a népszerű fajtával találkoztam, akiket én is szeretek. Úgyhogy talán...Caleb? (Dark Duet trilógia)

Nagyon gonosz ember, aki nagyon csúnya dolgokat csinál, de ő is be van sérülve. Sokan szeretik, de sokan utálják is. Most akkor mi van?!