Robin O'Wrightly : #WETOO

Írta: Robin O'Wrightly  Cím: #WETOO   Kiadó: Mogul   Oldalszám:  196 oldal   Műfaj: pszicho-thriller, nemi erőszak, kisregény, gyilkosság, krimi, lélektani  Megjelenés: 2018.áprilisa  Meddig olvastam?:  2018. március 23., 12:22 → 2018. március 24., 09:52    Fülszöveg

A regény három novellát (amelyből egy inkább kisregény) foglal magába. 

Ebből kettő, szinte a csontomig hatolt, még a Tinnitusnál csak emelgettem a szemöldököm a magasba, hogy akkor most ez egy álom...no,de miért ilyen álom? Mit akar ezzel mondani az írónő? 

Erről, majd később, szerintem elég ha belekezdek a mondókámba. 

Nagy port kavart a #Metoo kampány, hirtelen megsűrűsödtek a vallani vágyó emberek, akik eddig nem merték/ vagy akarták a nagyvilág elé tárni azt, milyen szörnyűségen is estek át. Erre szolgált ez a hestegelt csoda, amely igazából kissé elősegítette az elfogadást, elengedést. (bár, az ilyet sosem lehet...) 

Nos, Robin megírta nekünk a #Wetoo-t, ami tényleg eltér mindazon megszokástól, amit az olvasói annyira szeretnek benne.

Mikor felröppent a hír, hogy megjelenik a regény, már megindult a nyáltermelésem, ugyanis tényleg egy komoly témaáradatot pécézett ki magának. 

Minden van benne, ami reális/néhol kissé szűrreál képet mutat nekünk a világ szörnyetegeiről. Bebizonyíthatja nekünk, hogy áldozatból is válhat elkövető. 

Megmutat nekünk számos olyan dolgot, amiről sokan nem beszélnek, még a kampány ellenére sem. 
Első sorban beszélnék egy keveset a Gyilkos Emlék c. novelláról:
Nagyon tetszett, hogy két síkon fut a mű, de mégis összetalálkoznak, sőt mondhatni, hogy közös pontra is találnak.
Borzasztó az, hogy mennyire képes eltorzulni egy emberi elme, s ezeknek a torzulásoknak általában ártatlanok esnek áldozatul. Olyan ártatlan emberek, akik teljesen kívülállóként csöppennek bele, ennek a torz valakinek a magányos óráiba. Aztán pedig, egy élet megy tönkre. Ilyen törékeny is lehet ez az egész.
Kiváló volt a humorfonál, nem hagyta az olvasót letargiába, depresszióba zuhanni. Külön kiemelném, hogy a végkimenetelt illetően is remek lezárást kapott ez a pár oldalas novella. Két élet, két lélek, két sors, egyazon fájdalom.
Nem untatott, néhol nevettem, izgultam. Olykor elborzadtam, hogy a világ milyen kegyetlen. 

Nálam csillagos ötöst érdemel. Szép munka! 

Korábban említettem már a Tinnitust, amely nálam már nyerő szériás lett a címe miatt, ugyanis latinul zúgást, csengést jelent. Alapon nem találkoztam még ilyen névre keresztelt novellával. A rövidsége miatt sejtettem, hogy ez a kakukktojás a három közül, úgyhogy kissé bizakodva álltam neki.
Fiatal pár, épp bulit szervez, mikor megtörténik a galiba- vagy mégsem? állapotról szól ez a rövidke történet, amely végére csattanóval szembesül az olvasó, teljesen mindennapi is lehetne, csakhogy annyira nincs kifejtve, hogy hihetővé váljon. A címkék között szerepel az álom, így meggyőződésem, hogy ez a mű akar jelenteni valamit, csak még nem értem meg rá. Hátha, Ti kedves olvasóim, okosabbak vagytok! Ha bárki rájött, aki nem Borka (ismétlem: NEM BORKA!) akkor írja már le nekem. Pszichológiában eléggé érdekelt vagyok, de nem tudok a történesek mögé tekinteni. Talán itt le is ült kissé a pörgés, főleg, hogy a Gyilkos Emlék után várja az olvasó .

A számomra leginkább tetsző regényrészlet a Testcserés számadás lett, egyértelmű, hogy ez a legkülönlegesebb, mert nem sok olyan regényt látni, amelyben ez a téma kap szerepet. Végig pörög, ott a végeláthatatlan humorfonál, közben pedig a bonyodalmak egyre nőnek Sarah médiumi életében. 

Ó, nos igen. Szerintem itt érvényesült igazán, a jól megszokott lehetetlen, s egyben letehetetlen ROW vonás.
Nagyon kemény menet volt, köztem és a részlet között, hogy ne boruljak ki, mert csak ennyivel van kiszúrva a szemem, de...túlélem. Valahogy fixen. Külön köszönet, hogy olvashattunk Richard (Sarah férje) szemszögéből is, kellemes volt a káosz közepén arra ébredni, hogy benne is feléled valamiféle tettkészség. Imádtam.

Mindent összekaristolva, vetve, szummázva:Egy remekre sikerült kötetet olvashattam, mint előolvasó, amiért bitangosul hálás vagyok. Tényleg gyorsan végignyomja az emberfia, mert a rövidsége ellenére is eteti magát, észre sem veszed, de még többet is többet akarsz a történetekből.
A humor a komoly és drámai témák ellenére is nagyon el van találva, szerintem egyáltalán nem erőltetett, sőt tényleg viccesek.
Teljes mértékben valós, vagy legalábbis annak tűnik. Hisz, gondoljunk csak bele: bárki válhat erőszak áldozatává, bárkit alázhatnak meg, sőt...
Mindenkinek ajánlom, aki bele mer látni olyan megélt életek mögé, amik talán boldog befejezést kapnak, de össze is törheti a lelkünket.