Lana Millan: Raziel {+ Interjú}

„Az élet tele van veszteséggel, valahogy ezek között a szomorú mérföldkövek között lavírozva kell megtalálni, megtartani a boldogságot. Eddig azt hittem, nincs más árnyalat, csak a jó és a rossz, de az élet ennél bonyolultabb.”

Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 300
Fülszöveg:
Ismered a viccet, amiben a bukott angyal, a KitKat-mániás démon és egy hősszerelmes bolti eladó a Tudás Könyvének keresésére indul? Nem? Nem csoda, hiszen ez nem vicc. Raziel a Tudás Könyvének őrzője, a legfelsőbb misztériumok és titkok angyala. Vagyis csak volt. Valami történt. Lélegzik és ver a szíve, miközben Nevada tűzforró sziklái között kinyitja a szemét. Emberré vált. Lehetne még ennél is rosszabb a helyzete? Lehet, és lesz is. Amikor eltűnik a Tudás Könyve üzletet ajánlanak neki: ha segít megtalálni, visszakaphatja a szárnyát. Segítőként egy pimasz démont varrnak a nyakába, hogy aztán együtt vágjanak neki Amerika vadregényes tájainak. Kalandos útjuk során Raziel felfedezi magában az elszánt harcost, a féltő barátot, és az esendő embert. Lana Millan második regénye egy izgalmas mese, ami akár igaz is lehetne.

Megláttam a borítót, elolvastam a fülszöveg első körülbelül két mondatát, és tudtam, hogy nincs mese, nekem kell előbb-utóbb ez a regény. Ritkán csinálok ilyet, de ez azon ritka esetek egyike volt
Ezúton is hálás köszönetem az Athenaeum kiadónak a recenziós példányt. (A futár egyébként bitang jól időzített, pont a szülinapom előtt érkezett meg.)

Történetünk főszereplője Raziel, aki az emberek közé száműzött bukott angyal. Felettesétől, Urieltől feladatot kap, miszerint meg kell találnia a Tudás Könyvét, ezzel megmentve a világot a totális pusztulástól.
Természetesen a feladat teljesítéséhez segítőt is kap Belader, a démon személyében.
Na már most, mindenki tudja, hogy egy démonnal szövetkezni rettentő rossz ötlet,
Mégis mi sülhet ki ebből? Lehet ennek a történetnek ilyen párossal vajon boldog vége, vagy jobban jár a világ, ha felkészül az apokalipszisre? 

Igazából régen olvastam angyalos fantasyt, úgyhogy ez a könyv igazi felüdülés volt a hétköznapok robotolásában.
Nem kellett sok hozzá, hogy az első oldalak után beszippantson a történet, és teljesen kikapcsoljon az agyam, ez pedig a legjobbkor jött. Nem voltak teendők, feladatok, határidők, csak én voltam, meg egy tökös (ex)angyal, aki próbálja megfejteni az emberi érzéseket, felfogni az életet.

Onnan is tudom, hogy nagyon jó olvasmányt találtam (azon kívül, hogy nem tudom letenni), hogy magam is elgondolkodok azokon a kérdéseken, amiket felmerülnek a könyvben: vajon jóvá tud változni a rossz? Valóban ennyire gyarló emberek vagyunk? Miért veszítjük el egyre többen a hitünket?
Az-az elgondolkodtató, hogy még ha akarnék se tudnék egyik kérdésre se felelni, pedig én ember vagyok a kezdetektől fogva.

Az írónő szerintem zseniálisan szőtte össze a valóságot a fantasy vonallal, pont annyit kaptunk mindkettőből, hogy kiegészítsék egymást, egyensúlyban legyenek.
Raziel egyre jobban megismeri az embereket, a világukat, ám ott van az angyali része, a segítője meg egy démon, szóval bármennyire is igyekszik „normális” lenni, ez szegénykémnek nem nagyon jön össze. Egy valami idegesített a karakterében, de az annyira, hogy nem mindig tudtam kiélvezni a könyv cselekményét: egy angyalról beszélünk, ráadásul a Tudás Angyaláról, ehhez képest, néha olyan hisztiket vágott le, hogy azt még egy havibajos nő is megirigyelte volna. De egyébként ettől eltekintve szimpatikus karakter volt.

Bár – és minek tagadjam a nyilvánvalót -, én inkább Belader karakterét szerettem. Egy dohányos, Kit-Kat mániás démon, olyan szöveggel, hogy folyamatosan vigyorogtam, ha képbe került. Csoda, hogy rögtön a szívembe zártam? Nem hiszem. Ráadásul ő rá az élő példa, hogy aki rossznak tűnik, is van benne jó, még ha nagyon mélyen elrejtve is, szóval ne ítéljünk senkit meg első, vagy második látásra.
Uriel igazi színfolt volt a sajátos stílusával, bár néha rosszabb volt a pattogásával, mint egy kiképzőőrmester, de végül is ez tette őt…urielessé. Bár éreztem, hogyha még egyszer megszólal, hogy bizonyos áldozatokat kell hozni a cél érdekében, kirángatom a könyvből, és megfojtom.

Az embereket is kedveltem, főleg Kendrát, hatalmas stílusa volt a csajnak. Egy ilyen barátnőt én is szívesen elfogadnék magamnak, az tuti biztos.

Tommy-t is gyorsan a szívembe zártam, pedig elég későn tűnt fel a történetben, és nem is szerepelt sokat, mondjuk amit meg igen, annak jelentősége volt. Úgyhogy igen, megérdemli, hogy kedveljem.

Száz szónak is egy a vége: élveztem.
Élveztem a humorát, élveztem a stílusát, élveztem az izgalmát, élveztem a csipetnyi szurkálódó romantikát.
Egyszerűen nem tudtam, mi lesz a vége, vagy, hogy mit fog tartogatni a következő fejezet, szóval muszáj voltam egyre csak olvasni és olvasni, hogy kiderüljön. Egyébként is le lehet venni a lábamról az ütős angyalos könyvekkel, de ebben valahogy minden klappolt, minden benne volt, ami ahhoz kell, hogy ne akarjam letenni, amíg a végére nem érek.
Ilyen regények után büszke vagyok arra, hogy ennyire fantasztikus szerzői vannak kis hazánknak.
Nagyon remélem, hogy Raziel története folytatódni fog, méghozzá a közel jövőben, mert nem tudom, mennyi ideig leszek képes türelmesen várakozni.

Bejegyzés EXTRA
- Interjú Lana Millan-nel –

Hikari: Köszönöm, hogy vállaltad az interjút, vágjunk is bele. Azok kedvéért akik még nem hallottak rólad, vagy a regényeidről: ha öt mondatban kellene megfogalmaznod, ki Lana Millan, mit mondanál?

Lana Millan: Én köszönöm a felkérést. Hogy milyen is Lana? Nyitott a világra. Minden érdekli, kíváncsi az emberekre, és nem áll meg a felszínnél. Fontosak számára a belső értékek. Szereti a kihívásokat, még akkor is, ha ezzel sokszor a saját életét nehezíti meg. Szereti a rakott krumplit, viszont utálja a pacalt.

H.: Külföldi néven publikáltad, mindkét könyvedet. Miért döntöttél az írói álnév mellett? Nem gondolkodtál azon, hogy saját név alatt jelenjenek meg a regényeid?

L. M.: Azért választottam álnevet, mert így könnyebb elválasztani a magánéletem az íróitól, ráadásul tetszik is.

H.:  Hogy néz ki nálad az írás? Szükséged van zenére vagy használsz vázlatot, mielőtt nekiállsz a kézirat megírásának?

L. M.: Nem használok vázlatot, bár néha jegyzetelek, aminek valójában semmi értelme, mert ezeket a fecniket rendszeresen elhagyom. Írás előtt hetekig pörgetem a fejemben a történetet, és csak akkor ülök a gép elé, amikor már egyben látom az egészet. Az alkotáshoz számomra elengedhetetlen a zene. Minden történethez más stílusú zenét veszek elő, így amikor ezeket meghallom, mindig az adott történet, karakter ébred fel bennem.

H.: A családod, a környezeted hogy viszonyul ahhoz, hogy író vagy? Elolvasták a regényeidet?

L. M.: Mindenki támogat, nagyon örülnek, hogy írok. Saját bevallásuk szerint olvasták a könyveimet, de erre nincs bizonyíték.

H.: Mindkét könyved címe nagyon tetszik. Mennyire nehezen választasz címet a történeteidnek?

L. M.: Raziel címválasztása egyértelmű volt, éreztem, hogy nem lehet más, csakis Raziel. Hannah Brown esetében többet agyaltam, mert szerettem volna, ha a cím utal a történetre, mégsem lövi le teljesen a poént.

H.: Egyelőre én csak a Razielt olvastam tőled, de a pozitív élmény miatt biztos elolvasom a másik könyvedet is. Hozzád melyik regény áll közelebb?

L. M.: Mindkettőt nagyon szeretem, Hannah-t a humora miatt, Razielt azért, ahogyan a világot látja.

H.: A Razielben fontos szerepet kap a jó és a rossz ellentéte, illetve Isten is. Te hiszel Istenben?

L. M.: Valamiben hiszek, de a vallás nem játszik központi szerepet az életemben.

H.: Úgy tudom, az angyalok nemtelenek, Raziel a könyvben viszont női testet kap. Mennyire formáltad a karakterét saját magadról?

L. M.: Sokat adtam a karakterhez, de azt nem mondanám, hogy magamról mintáztam, mindenesetre rengeteg közös gondolatunk akad.

H.: A könyvben feltűnik egy másik angyal is, Uriel, valamint egy Belader-re keresztelt démon is. Végeztél kutatómunkát a hierarchia, illetve az angyalok-démonok ellentétét illetően, vagy teljesen saját kútfőből dolgoztál?

L. M.: Jó néhány könyvet olvastam a témában, még a Bibliát is áttanulmányoztam, végül a kapott információkat a saját ötleteimmel elegyítettem.

H.: Sok karaktert felvonultatsz, ha a nem evilágiakat és az embereket is figyelembe veszem. Melyik szereplőt kedvelted meg leginkább, esetleg, ha választhatnál, kivel találkoznál a való életben?

L. M.: Raziellel és Beladerrel, őket imádtam írni.

H.: A történetet Raziel szemszögéből ismerjük meg. Nem gondolkodtál azon, hogy néhány fejezet erejéig, Belader szemszögre váltasz, hogy kicsit jobban megismerjük ezt a Kit-Kat mániás démont? (zárójeles megjegyzés: nagyon örültem volna neki)

L. M.: De igen, gondoltam rá, még az is megfordult a fejemben, hogy egy saját kötetet szentelek neki, de ez azon is múlik, hogy mennyire szeretik meg az olvasók őt, illetve a történetet.

H.: - Mik a terveid a jövőre nézve? Lesz folytatása a Razielnek?

L. M.: Jelenleg Raziel második részén dolgozom, és közben a Hannah Brown folytatását szöszölgetem. Szeretném magam minél több műfajban kipróbálni, mert élvezem a kihívásokat. 

Köszönöm, hogy időt szántál az interjúra!