Hello November! Mit tartogatsz?

Hello November, hello Olvasóim!
Igazából most tudatosult bennem, ahogy elkezdtem írni a bejegyzést, hogy úristen, MÁR november van.  Hova tűnt az év többi része? Mi az már, hogy két hónap múlva vége az évnek. Ne már.
Nem baj, mindenből ki kell hozni a maximumot.
Novemberben sem tétlenkedem.



Nem reklámozom, de úgy gondolom, mégis érdemes ezzel kezdenem a bejegyzést, mert valamennyi megmagyarázza, miért vállaltam be azt a hónapban, amit: passziváltam a félévem az egyetemen.
Emiatt most itthon vagyok, rengeteg szabadidővel.
Épp ezért lettem olyan elvetemült, hogy neveztem az idei NaNo-ra. Egy korábbi, talonban maradt ötlettel fogok dolgozni majd, de ha nem lesz meg az 50000 szó november végéig, akkor se leszek szomorú, elvégre ez az egész csupán szórakozás.


A másik ilyen őrült tervem, amit eddig szintén mindig elvetettem idő- és türelemhiányra hivatkozva: nekiálltam fordítani. Csupán rajongó, gyakorlásképp, meg élvezem is. T. M. Frazier: Preppy című kötete az áldozat. Mondjátok, ugye nem csak én szerettem meg nagyon ezt a csokornyakkendős, tetkós pasit?


Olvasás szempontjából nem állítottam magamnak most túl nagy elvárásokat, csupán a néhány hete kivett könyvtáriakat szeretném elolvasni. Tehát a következőket:
~ Lylia Bloom: Ne mondd, hogy szeretsz
~ Timothy Kurek: Kereszt a szekrényben
~ Ernest Cline: Ready player one

Értékelés szempontjából, ezeket tervezem, ha lesz energiám és türelmem gatyába rázni a piszkozatokat.
- Sarah Raasch: Hó, mint hamu
- J. L. Armentrout: Függőség
- Nicola Yoon: Minden minden

Előreláthatólag ilyen lesz a novemberem.
Ti mit terveztek? Meséljetek.
*Hikari

2 megjegyzés:

Lanie C. írta...

Miért passzíváltad a féléved? Nem tetszett az a szak, és másikra akarsz menni?

K. A. Hikari írta...

Szia!
Ne haragudj, elveszett a hozzászólásod a virtuális világ káoszában, csak most vettem észre. A szakkal semmi bajom nem volt, mg Budapestet is meg tudtam volna szokni, a lakóhelyemmel viszont nem tudtam megbarátkozni: egy speciális intézmény volt Budán, sérült emberek intézete. Nagyon nem az én világom.
De jót tett az egy év kihagyás, azóta elkezdtem egy másik egyetem teljesen más szakját (Szociálpedagógia) és azt kell mondjam, élvezem.
*Hikari

Üzemeltető: Blogger.