Hello November! Mit tartogatsz?

Hello November, hello Olvasóim!
Igazából most tudatosult bennem, ahogy elkezdtem írni a bejegyzést, hogy úristen, MÁR november van.  Hova tűnt az év többi része? Mi az már, hogy két hónap múlva vége az évnek. Ne már.
Nem baj, mindenből ki kell hozni a maximumot.
Novemberben sem tétlenkedem.



Nem reklámozom, de úgy gondolom, mégis érdemes ezzel kezdenem a bejegyzést, mert valamennyi megmagyarázza, miért vállaltam be azt a hónapban, amit: passziváltam a félévem az egyetemen.
Emiatt most itthon vagyok, rengeteg szabadidővel.
Épp ezért lettem olyan elvetemült, hogy neveztem az idei NaNo-ra. Egy korábbi, talonban maradt ötlettel fogok dolgozni majd, de ha nem lesz meg az 50000 szó november végéig, akkor se leszek szomorú, elvégre ez az egész csupán szórakozás.

A másik ilyen őrült tervem, amit eddig szintén mindig elvetettem idő- és türelemhiányra hivatkozva: nekiálltam fordítani. Csupán rajongó, gyakorlásképp, meg élvezem is. T. M. Frazier: Preppy című kötete az áldozat. Mondjátok, ugye nem csak én szerettem meg nagyon ezt a csokornyakkendős, tetkós pasit?

Olvasás szempontjából nem állítottam magamnak most túl nagy elvárásokat, csupán a néhány hete kivett könyvtáriakat szeretném elolvasni. Tehát a következőket:
~ Lylia Bloom: Ne mondd, hogy szeretsz
~ Timothy Kurek: Kereszt a szekrényben
~ Ernest Cline: Ready player one

Értékelés szempontjából, ezeket tervezem, ha lesz energiám és türelmem gatyába rázni a piszkozatokat.
- Sarah Raasch: Hó, mint hamu
- J. L. Armentrout: Függőség
- Nicola Yoon: Minden minden

Előreláthatólag ilyen lesz a novemberem.
Ti mit terveztek? Meséljetek.
*Hikari