Zeneboo(ti)k: Esti Kornél

Sziasztok!

Már egy jó ideje kihívott erre a ZeneBoo(ti)kra a M&G blog bloggere, de valahogy elmaradtam a kitöltéssel. Aztán mivel ma Esti Kornél lemezpremier van, összekaptam magam, kitöltöttem, publikáltam.

Dóri válaszait ITT találjátok.

Az enyémek meg jönnek.

"Neked is jó nagy, meg nekem is jó nagy

Csokorban nyílnak a rossz napok,

Este az ágyban, reggel a gyárban

Vágyakat fest a szívem, nem mozdulok,"

Egy könyv, ami tetszett, ugyanakkor nagyon lelombozott 
Nem tudom, jó szó-e ebben a helyzetben a "lelombozott/lelombozó". mert nekem ezeknek mindig van egy kissé negatívabb vízhangja. De azt hiszem, Brittainy C. Cherry: Csendfolyó című regényét mondom ide. Olyan jól indult, de a végére mégis úgy éreztem, nem hozta az előző kötetek színvonalát. Ettől még nem volt rossz szájízem, csak kissé átverve éreztem magam.

"Csak egy kicsit félek, mikor szemedbe nézek,

Mert benne látom, hogy én vagyok,"

Egy karakter, akiben magadra ismertél

Ezen gondolkodnom kellett egy ideig, nem tudtam hirtelen, hogy most külsőleg vagy inkább belsőleg hasonló karaktert keressek. Végül mégis Leo-ra esett a választásom Paula Zannoner Célvonal  című könyvéből. Hasonló helyzetben vagyunk, még ha nem is azonosban, de Leo leleményessége is küzdeni akarása megmosolyogtatóan ismerős volt.

"Velünk csak játszik az élet, olyan szürke és kék lett

A dolce vita hintalova felfalta a nyerget."

Kedvenc szürkéskék színű borítód (nem kell elolvasott könyvnek lennie)

Itt bizony végig kellett pörgetnem jó néhány olvasmánylistát, hogy rátaláljak a megfelelő borítóra. Azt hiszem Belányi József Jártam a Holdon című verseskötetének borítója jó ide. Legalább is az egyik biztosan, ugyan is többel jelent meg.

"Plafonon ül a világ,

Hát innen fut, aki lát,"

Egy könyv, amit olvastál, de azóta inkább menekülsz előle 

Ez meglepően könnyű. Nem tudom, milyen mazochista őrültség vett rá, hogy kézbe vegyem, de azóta is bánom, hogy rászántam az időt Szűcs Vanda Egy ikerpár titkos naplója Kezdetek című csodájára. Elég csak rágondolnom és borsódzik a hátam, csak nem túl jó értelemben.

"Mindenkit elkergetett,

A dolce vita hintalova felfalta a nyerget."

Egy kedvenc könyv, ami elkergeti a barátaidat (Értsd úgy, hogy megrökönyödnek azon, hogy ezt te ennyire szereted)  

Nem jut most eszembe egyetlen ilyen könyv sem.

"Szalad, szalad, kifut a világból,

Beszél, beszél, de mindig magáról,"

Egy karakter, akiből eleged lett a könyv végére, mert szerinted mindig csak magával foglalkozott
Amikor elolvastam ezt a részt,  már tudtam, hogy valamelyik macho-t fogom választani az olvasmányaim közül, a legtöbbjüknek úgyis akkora egója van, hogy az ajtón alig fér be. Két jelöltem is volt a címre, végül mégis Dean Laurentisre esett a választásom, Elle Kennedy A pont című könyvéből. Fura lehetek, mert őt nagyon sokan szeretik/szerették, de nekem egy idő után egyszerűen csak túl sok volt.

"Szegény fejét valaki kimosta,

Mindenki azt mondja, hogy dolce vita kidobta."

Egy karakter, aki alig hozott önálló döntéseket 

Elsőre nem jutott eszembe ide megfelelő karakter (az ilyen pontokkal amúgy is mindig bajban vagyok), aztán átgondoltam, és úgy érkezett meg a válasz a fejembe, hogy rajzfilm szereplő lennék, megjelent volna a fejem fölött egy fényes villanykörte. Hát persze! Lily Bloom, a "kap még egy esélyt" versenyem versenyzője Colleen Hoover: Velünk véget ér című regényéből. Maradjunk annyiban, hogy ritkán olvasok ennyire irritálóan alárendelt könyvszereplőről.

"A TV-ből reggel kiönt a tenger,

Díványomon úszkálnak a reklám-ajkú nők,

Kameraképes mosolyuk édes,

Nekem magányos orgia a média,"

Egy könyv, amit a média útján ismertél meg, és szerelem volt első látásra. (TV, internet, újság, stb.)

Facebookon jött velem szembe először a regény az egyik blogger nagyon méltatta és szerette, már akkor megfogott, aztán rákerestem kicsit jobban és beleszerettem a történetbe. Igen, ez a könyv volt Amy Harmon: Arctalan szerelem című regénye. Azóta is várom, mikor olvashatok mást is az írónőtől magyarul.

"Nem kell a tenger, mert ott vizes az ember,"

Egy népszerű könyv a kedvenc műfajodból, ami téged egyáltalán nem érdekel 

Friss megjelenés, szóval lehet, hogy csak ezért látom mindenhol/és mindenkinél Elle Kennedy A cél című regényt, de az a helyzet, hogy egyáltalán nem rágom le a tíz körmöm azért, hogy elolvashassam. Már az első három kötettől se voltam úgy elájulva, mint itt sokan, szóval majd sort kerítek rá, ha meglesz könyvtárban, azt az időt meg kivárom.

"A szomszédban a szolárium is keleten kel fel,"

Egy abszurd borító

Nem feltétlenül abszurdnak nevezném, de az biztos, hogy más, mint a megszokott, és épp ezért keltette fel a figyelmem Böszörményi Gyula: Fiókszavak című regénye. Véletlenül keresgéltem egy bizonyos kritérium alapján könyveket, így jött szembe ez is. Várólistára tettem, de nem tudom, mikor lesz rá időm.

"Hiszen csónak az élet, és ha partra téved,

A matrózokból dolce vita felfalja a lelket."

Egy könyv, ami magával sodort végig, de a végén mégsem úgy értetek partra, ahogy azt te szeretted volna
Idén volt egy ilyen olvasmányom is, méghozzá Alex Gutteridge Angyali esélye. Nagyon szerettem olvasni, az alapkoncepció is kellemes újszerű és a stílus is olvasmányos. Ugyanakkor a végével nem teljesen vagyok kibékülve, jobban örültem volna, ha máshogy lesz vége, nem úgy, ahogy végül történt.

"Suhan a fák alatt, szökik a pirkadat,

Senki sem csókolja a fáradt arcodat.

Suhan a fák alatt, szökik a pirkadat,

Üvölt a sziréna..."

Egy könyv, amit betegen olvastál

Valami könnyed, limonádé olvasmányt kerestem, amikor tavaly három hetet voltam itthon egyhuzamban, mert enyhén szólva nem voltam fényesen. Így került a kezembe Kelly Oram: Cinder és Ella című könyve, és valóban azt kaptam tőle, amit szerettem volna: kikapcsolódást.

"A dívák részeg díványán a vörös az édes,

Alsóváros-bordélyházban mindenre képes,"

Egy karakter, aki szerinted túlságosan is rámenős volt

Ehhez nekem mind a 400+ olvasmányom át kellett néznem, ugyanis senki nem jutott eszembe, aki ide megfelelő lenne. Aztán megakadt a szemem T. M. Frazier King című könyvén, és tudtam, hogy megtaláltam, akit kerestem. Nem utáltam King-et, nem erről van szó, de úgy éreztem már az olvasás vége felé, hogyha még egyszer kimondja, hogy "az enyém vagy", kitépem a hajamat. Hahó, az úgy megvan, hogy ez a birtoklásvágy már megbukott Mr, Szürkénél? Legalább százötvenszer...

"Hajnalban a Dolce vita pihen a parton,

Megmozdul az ember, de a szíve egy kartonban ég…"

Egy karakter, akit egyáltalán nem tudtál sajnálni az író alkotta sorsa miatt 

Megvan az a egyre több használt helyzet, amikor hősnőnk mögött rettentő nehéz és fájdalmas dolgok vannak, de ő legyőzte, sőt, erővé is kovácsolta maga számára a történteket? Na, Faith Morgan pont ez tette Benina Mindig és soha című könyvében. Talán pont ezért nem sajnáltam, mert fel tudott állni és továbblépni. Ilyenkor pedig már nincs helye szánalomnak.

A dal, ami a posztot ihlette:

Ha ismeritek azért, ha nem, hát azért hívlak ki titeket, hogy megismerjétek. Anna, Ani, Virág, van kedvetek kitölteni?

*Hikari