Kutyás-futás fotópályázat UNBOXING

Sziasztok!
Még december elején jelentkeztem a Petneházy Club Hotel által hirdetett kutyás-futás fotópályázatra.  Toronymagas szavazattal meg is nyertem a versenyt, a szervezők pedig annyira rugalmasak voltak, hogy úgy döntöttek, nem elpostázzák a nyereménycsomagom, hanem ők maguk személyes hozzák el.
Én pedig kiváló önmegtartóztatást tanúsítottam, ugyanis máig kibírtam, hogy ne bontsam ki.
A blog első unboxing bejegyzése érkezik.



Amikor múlt hét csütörtökön megkaptam a dobozt, már akkor éreztem, hogy nem éppen egy könnyű, fél kézzel megemelhető pakkot kaptam. Ugyan nagyon fúrta a kíváncsiság az oldalamat, hogy mi lehet a dobozban, de végül csak kibírtam, hogy ne essek neki ollóval idő előtt *vállon veregeti saját magát*

Végre pedig eljött december 24-e este, én pedig végre-végre leránthattam a leplet a nyereményemről (ugyanis nem nagyon tudtam egy-két előre megbeszélt dolgon kívül, mi lehet benne, a versenykiírásnál csak annyi szerepelt, hogy kutyás-fitt csomag). Bár bevallom őszintén, olyan szépen volt csomagolva, hogy bűnnek éreztem felbontani. Szóval igyekeztem a lehető legkevesebb kárt tenni a papírban.

A hotel bebizonyította, hogy bizony képesek úgy telepakolni egy kartondobozt minden földi jóval, hogy csak pislogjak a végére, és teljesen és totálisan le legyek döbbenve.
Mutatom képen, mi került a dobozba.

Kicsit jobban beszélve a tartalomról:
Az első, ami a kezembe akadt egy Petneházy Club hoteles párna. Tudni kell rólam, hogy tele van az ágyam különböző nagyságú és keménységű párnákkal, éppen milyenen van kedvem aludni éjszaka, úgyhogy egy mosás után szerintem ezt is használatba fogom venni. Nagyon jó a fotó minősége is, remélem nem fog hamar lekopni.

Nekiálltam kiszedegetni a  többi tartalmat is, és sorra kerültek a kezembe a müzliszeletek, több fajta, és ízű. Ezeknek kifejezetten örültem, egy-egy hosszabb handbikeozás után általában jól esik megenni, de akkor is szívesen majszolok el, ha rám jön a "valamit enni kéne, de igazából nem vagyok éhes" érzés. Egy ideig azt hiszem, nem kell mennem müzlit venni.
A Raffaello-nak és az almachips-nek is nagyon örültem, mindkettő nagy kedvencem, bár annyi karácsonyi sütink van itthon jelenleg, hogy egy ideig biztos nem fogom felbontani egyiket sem.

Aztán kivettem az egyik olyan ajándékot, amiről igazából tudtam, legalább is említettem, hogy szükségem lenne rá. Biciklis kesztyű, méghozzá hosszú ujjal. Ősz vége felé/télen mindig húzom a számat handbikeozás közben, mert a másik bringás kesztyűben szétfagy az ujjam. Felpróbáltam, tökéletes passzol,  a támadása is remek, úgyhogy alig várom, hogy a jövőheti virtuálfutáson élesben is kipróbáljam.

A következő elem, amire a dobozban rábukkantam, egy fülhallgató. Ez is egy olyan ajándék volt, amit említettem, hogy örülnék neki, mert a jelenleginek nem mindig tiszta már a hangzása. Edzés közben ugyan nem, de előtte a bemelegítésnél mindig bedugott fülhallgatóval hallgatok valami zenét, meg egyébként is, sokszor zárom így ki a külvilágot.

Mivel egy kutyás futásért kaptuk a nyereményt, így négylábú edzőtársamról se feledkeztek meg, a hotel tiszteletbeli kutyusa lett, legalább is a kendővel biztosan nem lógna ki a többi ott lévő kutya közül.  Általában nem szereti a kendőket, de ezt meglepően büszkén hordta.

Amikor már azt hittem, nincs további ajándék, találtam még egy igazán aranyos bögrét, benne láthatósági karkötővel, kulcstartóval. Használatban fogom venni a közeljövőben ezeket is.

Egy szó, mint száz, ez a nyereménydoboz valóban kihasznált minden, rendelkezésére álló négyzet-centimétert.
Örültem, hogy azonos adagban kerültek a csomagba olyan ajándékok, amiket megehetek, és olyanok is, amik maradandóak, sokáig használhatóak.
Még egyszer nagyon szépen köszönöm a Petneházy Club Hotelnek a fotópályázatot és a nyereményt is.

Boldog karácsonyt kívánok!
Az én ünnepemet igazán boldoggá tettétek.
*Hikari