Önkéntesség: nem fizetnek érte, mégis gazdagabbá tesz

Segíteni anélkül, hogy anyagi hasznod származna belőle, csupán azért, mert ezt akarod tenni: röviden talán ez az önkéntesség. Egy tevékenység, amitől a lelked lesz gazdagabb, a személyiséged pedig több. 
Önkénteskedtem, imádtam.

Szeretek magamra úgy gondolni, mint egy közvetlen és nyitott személyre, aki szívesen segít másokon. Azonban amióta eldöntöttem, majd szeptemberben el is kezdtem a Szociálpedagógia szakot, szó szerint szembejönnek velem a különböző lehetőségek.
Én pedig kivétel nélkül élek velük.

Az egyik ilyen lehetőség még nyáron adódott: adminisztrációs munkakörben besegíthettem a Koraszülöttekért Mentorházban.
Ehhez képest délelőtt épp egy baba-mama klub elejébe csöppentem, amihez gondolkodás nélkül csatlakoztam is, szerintem egész nap A nagy ho-ho-ho-horgász meg a Süssünk süssünk valamit volt a fülemben.  A foglalkozás végén az egyik kislány mindenféle zavar vagy szégyenérzet nélkül odajött hozzám, kért a kekszemből, aztán úgy döntött, körbetol a mentorházban. Nagyon jól érzés volt, hogy azonnal elfogadott.
Aztán persze besegítettem az adminisztrációban is, ha már hivatalosan azért mentem, és a következő négy órában elmerültem az Excel soraiban és oszlopaiban.

A nyár végén pedig részt vettem a Mentorház által szervezett zarándoklaton is, ott is megtaláltak maguknak a gyerekek. Egy három-négy kislány például a táv felénél felkéredzkedett az ölembe, úgyhogy taxiztattam egy darabon. De azért, amikor már elbóbiskolt, átvette tőlem az édesapja.

A másik lehetőség pedig a napokban jött velem szembe. A városom állatmenhelyén lehetőség van minden nap egy bizonyos időintervallumban kutyát sétáltatni. Több, mint 200 kutyának nyújt menedéket a hely, viszont sétáltató nagyon kevés van. Ne kérdezzétek miért. Talán az emberek túlságosan elkényelmesedtek, hogy kanapéharcosság helyett tegyenek valamit. Esetleg - és számomra ez az indok elfogadhatóbb -, nincs lelkierejük elmenni egy ilyen helyre.
Akárhogy is van, kevés az önkéntes.
Nekem pedig ma nagyon súgta egy belső hang, hogy menjek el, szóval így is tettem.

Odaérve kerestem egy dolgozót, hogy sétáltatni jöttem és szívesen kivinnék egy nyugodtabb habitusú kutyust. Aztán kicsit bátortalanul hozzátettem, hogy én már tulajdonképpen kinéztem Root a mai alkalomra, ha esetleg megoldható, hogy őt kapjam…
Minden kívánságom így teljesüljön!

Az első néhány percben elég megszeppent volt, noszogatni kellett, hogy igen, valóban sétálunk. A folyamatos dicsérgetésnek és a finom falatoknak köszönhetően szép lassan elkezdett feloldódni és inkább mellettem, mint mögöttem baktatott.

Roo az alapítványhoz kerülésekor (2019 októbere)

Kicsit több,mint fél órát sétáltunk, de ez idő alatt megmutatta, hogy áldott jó természete van, a nagybetűs ÁLOMKUTYA. Nyugodtan sétált, nem húzott. Nem ugatott akkor sem, ha a kerítés másik oldalán lévő kutya igen. Tulajdonképpen meg se rezzent, totálisan figyelmen kívül hagyta mit magyaráz neki egy kaukázusi juhász. Az se hozta ki a béketűréséből, hogy hangosan elhúzott mellettünk két kocsi is, sőt, a séta vége felé már lobogó fülekkel, vigyorogva futott is egy kicsit a kerekesszékem mellett.

Talán valami puli-tacsi (?) vér lehet benne, érdeklődve szimatolgatott, de nem szívesen maradt le. Egyébként pedig percek alatt megtanulta, hogy a juti falatért le kell ülni, a simiért pedig konkrétan dugta a pofiját a kezembe.

Roo gondos ápolásnak és szeretetnek
köszönhetően ma (2019 november)

UPDATE:
A poszt megszületése után rengeteg like és megosztás érkezett Roo bejegyzésére az Alapítvány oldalán, és hatalmas örömmel láttam, hogy 2019. 11.25-én ez a fekete szépség megtalálta az ő nagybetűs GAZDÁIT és hazatért, méghozzá a fővárosba.
Az örökbefogadója szerint a kutyus szuperül van, igazi haspók, az esőt viszont nem szereti. Autókázni és TV-t nézni, viszont annál inkább. Igazi imádni való egyéniség (aláírom!)
De beszéljenek a képek:

Gazdis!

Két teljesen különböző élmény, amik egy dologban egyeznek: valahogy többnek éreztem magamat utánuk. Úgy éreztem tettem valamit, még ha csak apróság is.

Nem utolsó sorban pedig, szuper élményekkel gazdagodtam.

Ti szoktatok önkénteskedni?

*Hikari